Március közepétől több tekintetben is egyedülálló időszak vette kezdetét mindannyiunk életében. A szükségállapot kihirdetését követően a legtöbb ember élettere otthonának dimenzióira korlátozódott. A jelen helyzet különböző aspektusainak vizsgálata a közérdek információs igényeit szolgálja. Arra tettünk kísérletet, hogy a vesztegzár érzékelhető hatását egy eddig kevesebbet emlegetett szempontból vizsgáljuk. Dr. Nistor Laurával, a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Kar Társadalomtudományok Tanszék oktatójával a karantén-divatról, a divatiparban megjelent változásokról és a helyzet normalizálódása után várhatóan bekövetkező átalakulásokról beszélgettünk. – Befolyásolta-e a kialakult helyzet a divat iparágát? Ha igen, akkor milyen tekintetben? – Természetesen a járvány a divat világát és magát az egész divatipart érintette. Egyrészt az utazási korlátozások miatt számos eseményt, divathetet, vásárt le kellett mondani. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy vezető divatcégek, de a ruházati termékeket gyártó kisebb manufaktúrák vagy a divatinfluencerek is igyekeztek valamilyen karitatív szerepet vállalni: pénzalapokkal támogatták a járvány leküzdését, esetleg védőfelszerelések gyártásába fogtak. Végül pedig, mint megannyi más szektorban, itt is számolni kell azzal, hogy a jelen kontextusból kifolyólag csökkent a kereslet a divatcikkek iránt, így valószínűleg az iparág növekedése is csökkenni fog. Az, hogy mennyivel, és főleg kik esetében, a járvány lejárta után már jobban fog látszani. – A helyzet normalizálódása után várhatóan hogyan alakul a ruhákkal, cipőkkel, kozmetikai szerekkel való kereskedelem? – Valószínűleg a szigorító intézkedések első lépése nem az lesz, hogy kinyitnak a plázák, így tehát a divatkereskedelem még inkább az online közegbe fog költözni. Ez mondjuk nem éri meglepetésszerűen a divatipart, hisz a ruházati termékek online kereskedelme már korábban is egy globálisan elterjedt jelenség volt. Az ilyen típusú vásárlás első számú akadálya, hogy a fogyasztó nem tudja megérinteni, felpróbálni a terméket. Utóbbi tekintetben várható tehát a termék valódi érintését, tapintását kiváltó alkalmazások (kiterjesztett valóság, virtuális próbafülke) még szélesebb térnyerése. – Mi a szakmai meglátása azzal kapcsolatban, hogy az emberek otthonaikban kevésbé adnak a külsejükre? Ez csupán sztereotípia, vagy valóban több lazaságot megengedő az öltözködésünk, ha nem mehetünk közösségekbe? – A válsághelyzet zavarodottságot okozott. Voltak, akik az ott­honülést a vakációval, a semmittevéssel hozták kapcsolatba. Hamar kiderült azonban, hogy ez nem egy vakáció, és az otthonról történő munkavégzés esetén is jó, ha felöltözünk. A home office-ból való munka, a netikett is megköveteli, hogy ne pizsamában jelenjünk meg. Amiért otthon ülünk, nincs okunk arra, hogy elhanyagoljuk az öltözködésünket. Köztudott, hogy az öltözéknek van egy erős kontrollfunkciója is. Sokszor azon keresztül, hogy mi van éppen rajtunk, kontrollálni tudunk helyzeteket. Természetesen, ez az otthoni felöltözés azért megmarad a kényelem szintjén: legtöbbször hanorákot, laza öltözéket jelent. Úgy gondolom, ez a kínálati oldalon is érezhető: ha az ismertebb divat-webshopok oldalait nézzük, azt látjuk, hogy a termékeket úgy pozícionálták, hogy a kényelmes ruházati cikkek kerüljenek első helyre. – A világhálón, közösségi oldalakon nagyon sok alternatív irányzatot indítottak el a kreatív otthon mara­dottak. Találkozott már ezekkel? – Igen. Nagyon sok poénos megosztás, hashtag, kihívás született: szerintem nagyon jó, hogy léteznek ezek a kezdeményezések, a kilátástalannak tűnő helyzetben játékot képviselnek. Arra is példák, hogy manapság a divat egy alulról jövő kezdeményezést is jelent: elképzelhető, hogy a következő szezonok kifutóin viszontlátunk elemeket a karanténidőből. A hanoráktrend jelenlegi állását például hóbortnak tartom, de a maszkok esetében inkább látom egy új trend megjelenésének lehetőségét: a funkción túl, sajátos esztétikával bírnak ezek az új kiegészítők. – Mit gondol, ez az időszak lenyomatot fog hagyni a divat idősíkján? – Az utóbbi évek nagy témája a fenntarthatóság. A divatvilágot számos kritika érte az ágazat etikátlan, környezetszennyező gyakorlatai miatt. Néhány éve viszont komoly fordulatoknak lehettünk tanúi, sok márka indult el a fenntarthatóság útján. A vezető magazinok a jelen helyzetet egy megerősítésként tematizálják arra nézve, hogy a fenntarthatóság útján haladjon tovább a divat: a mozgástér lecsökkenése, a közösségek megerősítése alapos indok arra nézve, hogy a márkák közelebb hozzák a termelést és a fogyasztást. Nyilván pesszimistább meglátások is vannak, amelyek a koronavírus kapcsán előállt profitcsökkenés okán arról szólnak, hogy a brandeknek még kevesebb pénzük marad a fenntarthatóságra való átállásra.

Bagoly Anabella