Elbasan játszott tegnap világbajnoki selejtező mérkőzést a magyar labdarugó-válogatott Albánia ellen. E sorok írásakor még nem tudhatom, hogy mi lett a mérkőzés végeredménye, csak remélni tudom, hogy a megközelítőleg 78 ezer fős albán város neve egyben nem lesz ómen Marco Rossi legénysége számára. Tényleg nem írtuk el: Elbasan valóban létezik. Ha hinni lehet a wikipédiának, akkor közúton negyven kilométerre található Albánia negyedi legnagyobb városa Tiranától, az albán fővárostól. A település elnevezésekor aligha vették figyelembe, hogy annak milyen furcsa áthallásai lehetnek magyar nyelven. Érthető végül is, nem várhatjuk el az albánoktól, hogy tudjanak magyarul. Azért is riasztó némileg az albán város neve, mert az előző, Anglia elleni mérkőzés nem sikerült valami fényesen Szoboszlaiéknak. A négy nullás hazai verség még Marco Rossinak is sok volt. Elvégre ki lehet kapni Európa pillanatnyilag második legjobb csapatától, de azért nem ennyire. Ráadásul az olasz mester nem számíthat Szalai Ádámra, ami újabb komoly veszteség, az amúgy is sérülések által tizedelt magyar keret számára. Az álmos könyv szerint nem jó előjel, hogy kidől a csapatból a csapatkapitány. Fülig Jimmy óta tudjuk persze, hogy nem kell babonásnak lenni és nem szabad hinni a badarságokban, mert aki minden hétfőn reggel hármat köp egy barna kavicsra azt nem érheti megrontás. Aki mégis babonás, annak nem lennék a helyében, mert rettegve fog leülni a képernyő elé, hogy megnézze a mérkőzést. A félelem, a stressz pedig nem tesz jót senki egészségének. Elvileg kötelező a győzelemnek számított a magyar-válogatott számára, ha csakugyan ki akar jutni a világbajnokságra, de ettől korábban sem biztos, hogy sikerült. Önöknek persze most már könnyű okosnak lenni, mert ismerik a végeredményt. Ezzel együtt nem csupán baljós jelek voltak a mérkőzés előtt. A Rossi féle csapat ugyanis korábban bizonyította, hogy még a franciáknak és a németeknek is meggyűlik vele a baja, ha az első gól a magyar csapat szerzi. A portugálok és az angolok elleni nagyobb arányú vereség is azért következett be, mert az ellenfél rúgta az első gólt. Abban is lehetett előzetesen bízni ugyanakkor, hogy Albánia kevésbé acélos ellenfél a fent említettekhez képest. Igaz biztosra menni nem lehet, könnyen megeshet, hogy majd a lengyelek is megizzadnak Elbasan. Bármi is lett a vége, az Andorra elleni hazai mérkőzés előtt sem érdemes babonásnak lennünk. Marco Rossi neve ugyanis a garancia arra, hogy egymás után többször nem hibázik a magyar csapat. Úgy tűnik hosszú idő után kezdenek egyenesbe jönni a szurkolói elvárások és a csapat teljesítőképessége. Régen vártunk már erre. Az angolok elleni zakó ellenére is elmondható a magyar válogatottról, hogy a korábbi évtizedekhez képest képes kiegyensúlyozott, egyenletes teljesítményre.

Kiss Elod-Gergely