Sokáig csak egy elárvult medvebocs éldegélt idén tavasszal a Balánbányai Medve­vissza­vadító Központban, de mára már hét kis állat szokja egymást és az új környezetet. Legutóbb éppen az udvarhelyszéki Máréfalva környékéről került új lakó a Nagyhagymás alá. A tavalyiakkal együtt összesen 12 lakója van a különleges intézménynek, amely nélkül életfogytiglani fogság lenne a kismedvék osztályrésze. [caption id="attachment_71408" align="aligncenter" width="1600"] Élet az „árvaházban”. Új megközelítésből néznek a jövőbe FotóK: Bereczky Leonardo[/caption] A Természetvédelmi Világalap (WWF) hazai szervezete kisfilmekben rendszeresen tudósítja követőit az országszerte – de nemzetközi színtéren is – unikumnak számító, Balánbánya közelében működő medvevisszavadító központban zajló életről. Ez azért is jó dolog, mert a központ – egyelőre – egyáltalán nem látogatható. Vadon vagy fogság Március végén, a Maros megyei Ilyésmező közeléből hozták ide az idei első kicsi medvét, aztán májusban nagyban beindult az élet. Bereczky Leonardo erdőmérnök, vadbiológus, a központ létrehozója és vezetője összegzett: két bocs Maros megyéből, ugyanennyi Kovászna megyéből, egy Brassó megyéből, egy Fehér megyéből és egy Hargita megyéből került Balánbánya mellé. – A bocsok elárvulásának legfőbb oka, hogy sok a zavaró tényező a saját élőhelyükön (főképpen a kora tavaszi erdőkitermelés a telelőhelyeken, ahol a bocsok születnek, és ahonnan olyankor még nem tudja őket az anya elhordani), de idén három állatnak az anyját vonat ütötte el – magyarázta Bereczky. Elmondta azt is, hogy a bocsokat erdőmunkások vagy erdészek, vadőrök találják meg, és normális esetben erről értesítik a helyi hatóságokat (rendőrség, vadásztársulat, környezetvédelmi ügynökség stb). – A hatóságok java része ismeri a projektünket, és szólnak, hogy vigyük el az állatot – tette hozzá a központ vezetője. Tény, hogyha a „medveárvaház” nem létezne, akkor állatkertbe vagy a zernyesti medveotthonba vinnék a kismedvéket, azaz fogság lenne a sorsuk, életük végéig. [caption id="attachment_71409" align="aligncenter" width="1000"] Portré egy idei kismedvéről. Jó helyre került[/caption] Beilleszkedés a csoportba Mintegy másfél éve lapunkban is írtunk arról, hogy hogyan zajlik a központ különleges tevékenysége. A bocsok ún. szoktatókertbe kerülnek, amely pontosan úgy néz ki, mint a normális életterük, mindössze villanypásztor veszi körül. Itt szocializálódnak, megszokják egymást és a környezetet, és pont úgy viselkednek, mintha az „igazi otthonukban” élnének: fára másznak, játszanak, köveket borogatnak stb. – A kismedvék az új társat annál nehezebben fogadják be, minél később kerül ide. Március–áprilisban még könnyen, egy-két nap alatt összeszoknak, májusban kissé nehezedik a dolog, kell egy hét, hogy elfogadjanak egy újoncot. Júniusban a befogadási periódus már két hét is lehet, és július után már nem is igazán működik – avatott be a bocsok szociális életébe Bereczky Leonardo. Etetés drónnal A közvélekedéssel ellentétben ezek az árva bocsok tényleg a vadonban élnek, emberekkel egyáltalán nem érintkeznek, hiszen épp ez Bereczky Leonardo projektjének a lényege: a természetes ösztöneikre alapozva védett, biztonságos teret nyújtani számukra, hogy megerősödjenek, fejlődjenek az élet rendje szerint, majd kétéves koruk körül – amikor egyébként is „leválnának” az anyjukról – az utolsó, már félig nyitott „kertből” eltávozzanak, és „normális”, nem az ember közelségével megszokott vadállatként éljék életüket. Az etetést is úgy oldják meg, hogy amennyire csak lehet, az állatok ne vegyék észre a kapcsolatot az ember és a táplálék között. A modern technika nagy segítséget nyújt ebben. – A tej alapú táplálék megszűntével, a szilárd kiegészítő élelmet (ugyanis a medvék megkeresik az ehetőt maguk körül) egy drón segítségével helyezzük ki, így teljesen kizárhatunk bármiféle emberi behatást – tudtuk meg Bereczkytől. A kicsik egyébként első fázisban tej, tojás, cukor keveréket esznek, majd gabonakeverékből készített puliszkát adnak hozzá, és utána lassan térnek át a gyümölcs, napraforgómag, kukorica alapú száraz ételekre. Tervek A Balánybányai Medvevissza­vadító Központnak jelenleg a tavalyi bocsokkal együtt 12 lakója van. Fenntartása nem könnyű, és sajnos a támogatások száma egyre csökken. Kb. másfél éve a WWF hazai szervezete sietett a „medveárvaház” segítségére, hogy – többek között – egyéni támogatók gyűjtésével is járuljanak hozzá a költségekhez. – A WWF-fel való társulás nem bizonyult a legszerencsésebbnek, mivel elég radikális szervezet lévén, az utóbbi időben a vadászok és aktivistáik közötti összetűzések miatt viszonylag sok árva bocsot nem akarnak többé ránk bízni a vadgazdálkodók. Mindezt úgy fogjuk orvosolni, hogy különválunk és önfenntartó stratégiát fejlesztünk ki. Lassan a központban lévő lakókat kis körben látogathatóvá akarjuk tenni, olyan módon, hogy életüket ne befolyásoljuk ezzel. Remélhetőleg így megoldódnak anyagi problémáink – vázolta a terveket Bereczky Leonardo. Asztalos Ágnes