A Mindenható kivételezettjei közé sorolhatja magát az, aki 85 évesen is képes tudományos munka vagy akár tudományos megalapozottságú ismeretterjesztés végzésére. Ilyen képességekkel megáldott kutató Murádin László kolozsvári nyelvész és nyelvművelő. November 29-e, nyolcvanötödik születésnapja alkalmából a hazai magyar nyelvtudomány és nyelvművelés élvonalbeli személyiségét köszöntjük. Isten éltesse sokáig! Az aranyosszéki Harasztoson pedagóguscsaládban született és nevelkedett Murádin Lászlót érettségi után az irodalom szeretete vitte a kolozsvári Bolyai Egyetem magyar szakára. Visszaemlékezése szerint az 50-es évek elején az irodalomtörténet csupa ideológiai eszmefuttatás volt, ezért számára üdítően hatott a nyelvtudomány száraz adatszerűsége. Nyelvészeti érdeklődését a múlt század egyik legjelesebb nyelvtudósa, Szabó T. Attila keltette fel. Amint a tanítvány mondta: Szabó professzor imponáló anyagismerete felvillantotta a nyelvnek az adatokból kibomló csodálatos világát. A nyelvművelés iránti vonzalmának kialakulásában Kosztolányi Dezső Erős várunk a nyelv című nyelvművelő írásokból összeállított kötete játszott fontos szerepet. Diplomaszerzés után tanársegéd Kolozsváron a Bolyai Egyetem magyar nyelvészeti tanszékén, majd a nyelvtudományi intézet tudományos kutatója/főkutatója évtizedeken át, nyugdíjazásáig. Részmunkaidőben nyugdíjasként is dolgozik tudományos műhelyében. Kutatási területe a magyar nyelvjárástan, a hazai magyar nyelvjárások nyelvföldrajzi vonatkozásai. Munkatársa az Európai Nyelvatlasznak, tagja a román akadémiai nagyszótár etimológiai bizottságának. Kitüntetései: Csűry Bálint-emlékérem (Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 1974), Nyelvőrzés Díj (Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2000), Lőrincze-díj (Anyanyelvápolók Szövetsége, Budapest, 2002), Mikó Imre-emléklap (Kolozsvár, 2006), Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje (Budapest, 2011), a Tudomány Erdélyi Mestere (Budapest–Kolozsvár, 2015). Több erdélyi napi- és hetilapban vezetett nyelvművelő rovatot, illetve írt nyelvművelő cikkeket, a rendszerváltozás óta a kolozsvári Szabadságban heti rendszerességgel a mai napig írja anyanyelvi ismeretterjesztő cikkeit. Emellett szerkeszti a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények című, Kolozsváron megjelenő folyóiratot és bejár – ha nem is mindennap – egykori munkahelyére, a Nyelvtudományi Intézetbe. Nyelvművelő írásaiból eddig 12 kötete jelent meg. A hazai és magyarországi nyelvészvilág nem kis csodálkozására egyedül jelentette meg A romániai magyar nyelvjárások atlasza című munkáját, amely terjedelme és adatai szerint egy egész kutatócsoportnak is becsületére válna (csaknem félmillió nyelvjárási adatot tartalmaz). Murádin Lászlónak még tervei vannak. Egy nyelvművelő kötet összeállításán dolgozik, válogatott cikkeit fogja tartalmazni, reményei szerint a könyv jövőre jön majd ki a nyomdából. Apropó nyelvművelő kötet! Ő nem az a típusú nyelvművelő, aki a nyelvi vétségeket állandón ostorozza. A modern felfogásúak közé tartozik, íme rá a bizonyíték: – Bár a nyelvi vétségeket magam is szóvá teszem, de vallom, hogy nem ez a súlypontja a nyelvápolásnak, a helyes nyelvhasználatra buzdító munkának. Felfogásom egyszerű: szeretem anyanyelvemet, ezt a minden előttem élt magyarnak drága örökségét, ezt a minden utánam jövő magyarra átszármaztatandó csodálatos nyelvet. Kötelességemnek érzem szerkezetének megismertetését, a nyelvi műveltség emelését. Csakis a nyelvi műveltség emelése vezethet a helyes magyarság szabályainak betartásához – mondta egy beszélgetés alkalmával e sorok írójának. A hazai magyar nyelvállapotról pedig – egyebek mellett – a következőket mondta: Az erdélyi magyar nyelvművelés ma már küzdelem. Küzdelem nyelvünk fokozatos elrománosodása, elrománosítása ellen, küzdelem a magyar nyelvért, a magyar nyelv megőrzéséért (…) A nyelvművelésnek a maga sajátos módszereivel tudatosítania kell mindenkiben, hogy önazonosságunk egyik fontos, talán legfontosabb ismérve a nyelv. Valószínű, ennek a felismerésnek is köze van az ilyenszerű kijelentéseihez: A kutatás és nyelvművelés eredményei jelentik számomra az éltető erőt. Akkor kutass és írjál még nekünk sokáig, kedves Murádin László! Komoróczy György