kevés felhő
szórványos felhőzet
Mondjuk, mint a meteorit
Mindenkinek vannak fura szokásai. Az enyém például az, hogy akarva-akaratlanul is levadászom, megjegyzem a viccesre sikerült mondatokat, kifejezéseket, legyen az írva vagy mondva. Komoly helyzetekben is fog a figura, mindannyiszor elhangzik egy-egy aranyköpés, diszkréten belesírok a zsebkendőmbe sajtótájékoztatókon, tanácsüléseken is. Mindkettő kiapadhatatlan, vegytiszta forrása az olyan cifraságoknak, mint: vallásos intézmények, városi szemét működtetése, projektek koordonírozása, négy trimeszter, módosítások eszközölése. Megesett, hogy tekintést nyújtottak az iratokra, és tudatták már: voltak kisebb gondok, amik nem készültek el, a nagyszabású rendezvény nem jöhetett volna létre a támogatóknak köszönhetően. Akadt politikus, aki úgy érezte, közel vagyunk egymástól és volt, aki annak örvendett, hogy az ünnepeltet részleteiben is felköszönthette. Fültanúja voltam, amikor azt javasolta egy fontos ember, hogy a magasfeszültséget ássák bele a földbe és avassák fel a közvilágítást. Nagy kedvencem marad a „megfogalmazás mentén”, a „kegyelet elterül a sírján”, és az is, amikor a nép egyszerű fia megköszönte a megyei elöljáróknak, hogy „végre bévezették a házba a szennyvizet.” Aranybánya a rádió is, ahol előfordul, hogy élő hallgató van a vonalban, aki eleven hangon közli például, hogy kevés a támogatás, de „végül is nem várhassuk el az államtól, hogy minden problémát kiegészítsen”. Nem is várjuk, elég nekünk az is, ha megtudjuk, hogy vannak történelmi személyességek, a műsorvezető fiatal hölgyet elütötte egy bicikliző kutya, és nem utolsósorban azt, hogy éjszaka az éjszakák hidegek. A nappal ránk köszönő éjszakákról nem szóltak még a hírek, de örömmel nyugtázom, hogy aktív hallgatóságban nincs hiány. Ahogy a műsorvezető mondta: „úgy telefonálnak, mint a meteorit”. Végezetül, hadd idézzem fel egy emlékezetes irodalmi est végszavát: „Ha nincs kérdés, akkor majd privátban fel lehet tenni”.
Lázár Emese
.jpg)
