A magánszemélyek vállalkozói kedvét serkentő törvény több mint 12 évvel ezelőtt született meg, a 2004/300-as törvényről van szó, amely a függetlenül gazdasági tevékenységet kifejtő magánszemélyek és családi vállalkozások engedélyezési eljárására vonatkozott. Négy év után kiderült, hogy ez a jogszabály sok szempontból is kifogásolhatónak bizonyult, bizonyos vonatkozásokban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s ennek okán azt módosítani kellett. Végül is nem módosításra került sor, hanem annak hatályon kívül helyezésére a 2008/44-es sürgősségi kormányrendelet révén, amely mindmáig hatályos maradt. A szóban forgó sürgősségi kormányrendelet 2008 áprilisában jelent meg, s az az engedélyezett magánszemélyek, az egyéni vállalatok és a családi vállalatok általi gazdasági tevékenység kifejtésére vonatkozott. Amint már arra utaltunk, e jogszabály révén hatályon kívül helyezték a 2004/300-as törvényt is. Teltek az évek, és a 2008/44-es sürgősségi kormányrendelet esetében is indokolttá váltak bizonyos módosítások és kiegészítések, szám szerint négy ilyen jellegű jogszabály lépett érvénybe az idei esztendőig. Most pedig bekövetkezett az, ami már rég esedékes volt: a parlament törvénnyel szentesítette a sürgősségi kormányrendeletet. Ezzel egyidejűleg annak szövegében számos módosítást, esetenként jelentőseket eszközölt, továbbá az új megszövegezésbe belekerültek kiegészítések is. A vonatkozó törvény, a 2016/182-es a Hivatalos Közlöny október 19-i számában jelent meg. Okkal feltételezhető, hogy az új előírások gyakorlatba ültetésére fel kell készülni, s talán ezért is szerepel a hatályba léptetés időpontjaként 2017. január 17. Ugyanakkor a szóban forgó vállalkozói kategóriába tartozó személyek egyes kötelezettségeik teljesítése tekintetében bő határidőt szab meg a törvény, nevezetesen 2019. január 17-ét. Kevesebbet „markolhat” Amint már említettük, esetenként jelentős módosításokat, illetve újdonságokat tartalmaz a minap megjelent törvény. Így például átszövegezték az abban szereplő egyes fogalmak és szakkifejezések meghatározását, azok közé bekerülve egy új is, nevezetesen a „szakmai székhely”, amely a meghatározás szerint a fő székhely az, amelyről nyilatkozni kell a kereskedelmi törzskönyvi hivatalnál az adott engedélyezett magánszemély, egyéni vállalat vagy családi vállalat bejegyeztetése és engedélyeztetése végett. De ha már itt tartunk, utalhatunk arra is, hogy a törvényben továbbra is szerepel az az előírás, miszerint az engedélyezett magánszemély nem kezdheti meg a tényleges tevékenységét azelőtt, mielőtt bejegyeztetné magát ebben a minőségében a kereskedelmi törzskönyvi hivatalnál. Amúgy a bejegyeztetési eljárással kapcsolatosan is tartalmaz néhány újdonságszámba menő előírást a törvény. A legjelentősebb változást, legalábbis gyakorlati szempontból, a tevékenységi körök beszűkítése jelenti. Az engedélyezett magánszemélyek (PFA) esetében nem szerepelhet több tevékenységi terület, mint öt. A CAEN-kódokról van szó. Amennyiben ennél több szerepel a jelenleg érvényes működési engedélyben, akkor két éven belül számukat legfeljebb ötre kell csökkenteni. Ennek érdekében majd kéréssel kell fordulniuk a területileg illetékes kereskedelmi törzskönyvi hivatalhoz. Az eddig hatályos jogszabály értelmében az engedélyezett magánszemélyeknek lehetett munkáltatói minőségük is, s ebben a minőségükben munkaszerződéssel kívülálló személyeket is alkalmazhattak. Ez utóbbi személyek számáról a jogszabály nem rendelkezett, de ezentúl igen: legfeljebb három alkalmazottja lehet egy PFA-nak. Ugyanakkor a PFA címzetese magánszemélyként egy harmadik személy alkalmazottja is lehet. Magyarán: lehet halmozni az engedélyezett magánszemély minőséget az alkalmazotti jogállással. Átfogalmazódott annak a szakasznak a szövege is, amely a PFA felelősségvállalására vonatkozik: az a vállalt kötelezettségek tekintetében a vagyonállományában lévő javakkal felel. Ha ezek nem elégségesek a követelések fedezésére, akkor adós minőségében követhető lesz a tulajdonában lévő másabb javak viszonylatában is, s ebben a vonatkozásban alkalmazandóak a polgári törvénykönyv idevágó cikkelyei. Fizetésképtelenség esetén a PFA alávetendő a 2014/85-ös törvény által előírt egyszerűsített eljárásnak (ez a törvény a fizetésképtelenségi és a fizetésképtelenség-megelőzési eljárásokra vonatkozik). Ejtsünk néhány szót az egyéni vállalatokról (I. I.) is. Ezek esetében a tevékenységi körök száma nem haladhatja meg a tízet. Ha ennél több van, akkor ugyancsak két éven belül arra kötelezett a vállalkozó, hogy azok számát mérsékelje, el egészen tízig. Ami pedig az I. I. által alkalmazható személyek számát illeti, a törvény úgy rendelkezik, hogy legfeljebb nyolc kívülálló személlyel köthet egyéni munkaszerződést, s azt be kell jegyeztetnie megfelelően a törvényes előírásoknak. A vállalt kötelezettségeiért az I. I. is a vagyonállományába tartozó javakkal felel, s amennyiben az nem elégséges a követelések kielégítéséhez, akkor másabb javai is bekerülnek „a képbe”, akárcsak az engedélyezett magánszemélyek esetében. A családi vállalatok esetében a törvény úgy rendelkezik, hogy a családtagoknak a létrehozás érdekében írásos formában egyezményt kell kötniük. Abba az egyezménybe bele kell foglalni minden egyes családtag azonosító adatait, az őket képviselő általuk kijelölt személyt, minden egyes családtag részesedési arányát a haszonban és a veszteségben, a köztük lévő viszonyokat, valamint a családi vállalatból való kilépés feltételeit. Az általuk kijelölt képviselő fogja ügykezelni a családi vállalat érdekeit, s e tekintetben számára ki kell állítani egy különleges megbízólevelet, s azt mindegyik vállalatban részt vevő családtagnak alá kell írnia. A családi vállalat tagjai egyetemlegesen és oszthatatlanul felelnek a képviselőjük által a cég tevékenysége érdekében megkötött kötelezettségekért, illetve adósságokért, de komplementárisan magánvagyonokkal is a részvételi kvótájukkal arányosan. Csupán néhány fontosabb előírását vázoltuk fel a minap megjelent törvénynek. Végezetül utalnánk arra is, hogy az egyetemisták amennyiben saját vállalkozást szeretnének indítani (PFA vagy I. I.), akkor mentesülnek mindennemű bejegyeztetési és engedélyeztetési illeték befizetése alól, már amennyiben a kereskedelmi törzskönyvi hivatalok által alkalmazottakról van szó. Hecser Zoltán