Mit vesz figyelembe az építész tervezéskor?

HN-információ
Székely falukép, porta, ház. Mit is jelentenek ezek a fogalmak pontosan? Mit jelentett régen, és miként értelmezzük manapság? Hogyan lehet napjainkban hagyománytisztelő modern házat építeni Székelyföldön, amely eleget tesz a 21. századi ember igényeinek? Sorozatunkban olyan hagyományos építményeket mutatunk be, amelyek követendő példaként szolgálhatnak bárki számára, aki megbecsüli a helyi, hagyományos népi építészet értékeit. Bogos Ernő építész szerint tagadhatatlan, hogy a székely falvak valamikor egységes faluképe mára már igencsak kaotikussá vált. Úgy véli, sokan úgy építkeznek és terveznek, hogy nem veszik figyelembe a leendő épület környezetét, sem a szomszédokat, sem a tájat, sem a helyi építészeti hagyományokat. Ugyanakkor Bogos Ernő azt is elmondta, hogy jó példák is vannak, olyan házak is épülnek, amelyek illenek az épített örökségünkhöz. Építészként úgy véli, hogy akkor lehet igazán jó épületet tervezni és építeni, ha igazi párbeszéd van a megrendelő és az építész között, illetve ha a megrendelő azért keresi fel az építészt, mert meglévő ötleteinek megvalósításához segítségre van szüksége, és nem csak azért, hogy az építész készítsen egy tervet, amelyet később nem használ fel. – Lehet korszerű egy épület megjelenése úgy is, hogy nem hazudtolja meg az évszázados építészeti hagyományunkat – szögezte le. Családi ház Szépvízen Kérésünkre az építész eddigi munkái közül bemutatott néhányat: két családi házat és egy középületet, a lóvészi ortodox ravatalozót. Az egyik családi házat Szépvíz határában, a gát mellett, egy hegyoldalban építették fel a 90-es évek végén. A ház tervezését nagyrészt az építészre bízta a megrendelő, és Bogos Ernő szerint az is kihívás volt, hogy ki kellett találnia, mit szeretett volna a megrendelő. A terep is nehezítette a tervezést, hiszen a hegyoldal dél felé emelkedett, így nehéz volt arra irányítani az épületet. Emellett a kelet–nyugati széljárás ellen is védeni kellett a házat. Tervezéskor Bogos Ernő a háromosztatú székely ház alaprajzából indult ki, és azt picit átmozgatva azon gondolkodott, hogyan lehet kialakítani egy modern családi házat egy meredek domboldalon úgy, hogy illeszkedjen a környezethez, és hagyományos anyagokat használjon fel. Mivel a családnak volt egy fafeldolgozó üzeme, egyértelmű volt, hogy fa lesz a fő építőanyag. Elmondása szerint a ház sokáig épült – eközben a család a városban lakott –, de amikor elkészült és kiköltöztek a lakók, nagyon megszerették az új otthon légkörét. Végül is sikerült megoldani, hogy a ház illeszkedjen a környezethez, a terepet nem „bántották”, hanem kihasználták a környezeti adottságokat, a hegyoldal teraszos szerkezetét. Meghagyták a fákat is, amelyek a hegyoldalban voltak, és a hagyományos, háromosztatú ház tervrajzán kicsit változtatva modern faház készült el, amelyet nemcsak a család szeretett meg, hanem az odalátogató barátok is. Hétvégi ház Csíkbánkfalván Egy másik megrendelő egy régi házat építtetett újjá, de a portán levő melléképületeket is tatarozni kellett. Az épület Csíkbánkfalván található, a megrendelő szerette volna bővíteni a régit, ugyanakkor megtartani annak eredeti formáját, hagyományos karakterét. Mint az építész elmondta, a ház gerendafalában levő faanyag tönkrement, ezért el kellett bontani az épületet. Ha már így történt, picivel hátrébb „tolták” az épületet, hogy ne legyen annyira kitéve az utcára, és amit csak lehetett, az újjáépítéskor újrahasznosítottak. A tornácon is megőrizték a régi deszkákat, és az új épületet a régi szerint alakították ki, egy kis bővítéssel. A tetőteret is beépítették – térdfal került ide –, így ez a tér is használható lett. A portán levő csűr eredetileg négyosztatú volt, de lebontották, és ugyanabból a faanyagból egy kisebb, háromosztatú csűrt építettek fel. Ablakot is tettek rá, ez az egyetlen új elem, amelyre szükség volt, hiszen nem csak gazdasági épületként használják a tulajdonosok. Bogos Ernő úgy véli, a csíkbánkfalvi családi ház jó példa arra, hogyan lehet korszerűvé tenni egy régi házat úgy, hogy megőrizzék a régi épület tulajdonságait, és arra is, hogyan lehet újrahasznosítani az építőanyagot. A lóvészi ortodox ravatalozó A lóvészi ortodox ravatalozót is Bogos Ernő tervezte. Mint mondta, ez tényleg kihívás volt, hiszen a tervezéshez nem volt kiindulópontja, és a terület sem volt teljesen megfelelő – egy meredek domboldalra kellett tervezni az épületet. Az építész sokat gondolkodott a ravatalozó formáján, mivel egy másik kultúrához tartozó középületről van szó. Végül a pópával közösen kiválasztottak egy univerzális szimbólumot, a bárkát, amely kultúrától függetlenül ugyanúgy értelmezhető: a bárka lehet az az eszköz, amely segít átkelni a túloldalra, vagyis – a ravatalozóra kivetítve – az élet és a halál között teremt kapcsolatot. A temetőkert megszakításában elhelyezett épület a kikötött, megérkezett bárka szimbólumaként jelenik meg az értékes kultúrtájban.

Péter Ágnes



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!