Mit ér egy elismerés?

A bajnoki trófeák és érmek mellett mit ér egy díj az udvarhelyi Sportgálán, mennyit jelent a város elismerése a díjazottaknak, mire ösztönzi őket a jövőben? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a gála néhány főszereplőjénél.

Farkas Endre
Becsült olvasási idő: 5 perc
Mit ér egy elismerés?
Jakab Zoltán (balra) megosztaná a díját Fotó: hodgyai István

Idén is – akárcsak tavaly – a teqballos Györgydeák Apor lett az év sportolója Székelyudvarhelyen. A vb-címét ugyan nem sikerült megvédenie, de az ezüst is szépen csillog, és az Európai Játékokon szerzett aranyérem sem mindennapi teljesítmény.

– Hatalmas megtiszteltetés és egyben nagy öröm, hogy ilyen szinten is elismerik munkánkat és eredményeinket. Kívülről nem is látszik, hogy mennyi munkát fektettünk bele, hogy ezek az eredmények összejöjjenek, én ugyanúgy büsze vagyok a Sportgála díjára is

- fogalmazott Györgydeák. Arra a kérdésre, mennyi esélyt lát arra, hogy netán 2025-ben is ő legyen az év sportolója Udvarhelyen, a Góbék Teqball team kiválósága a következőt válaszolta:

– Nagyon remélem, hogy összejön, mert szeretnék minél több versenyt megnyerni, és természetesen a vb-cím visszahódítása is az idei céljaim között szerepelnek. Ilyen eredmények szükségesek, hogy a jövő évi Sportgálán is én végezhessek az élen

- közölte Györgydeák Apor.


Hirdetés

Sok ember munkája

Az udvarhelyi teqballoshoz hasonlóan Jakab Zoltán is repetázni tudott, idén is ő lett Szé­kelyudvarhelyen az év edzője. Az FK Székelyudvarhely szakvezetője ugyanakkor úgy érzi, hogy az elismerés nemcsak őt illeti meg, hiszen sok ember munkája összegeződik egy ilyen díjban.

– Érdekes lenne kimutatni, hogy kinek mennyi része van ebben a díjban, kezdve a szurkolókkal, folytatva a támogatókkal, az edzőkollégákkal, a sportolókkal, szüleikkel, családjukkal. Szívesen megosztanám velük, részemről mindenki kiveheti belőle azt a részét, amit ő maga tett hozzá

– értékelt Jakab. Hozzátette, tisztában van azzal, hogy csúcson lenni jó dolog, viszont lehetetlen hosszú távon ott is maradni. Félig komolyan, félig viccesen megjegyezte, hogy kissé furcsán érezte magát a gálán, mert bár a díjjal a tavalyi teljesítményt ismerték el, azért az sem mellékes, hogy az udvarhelyi teremlabdarúgás pillanatnyilag nincs a helyzet magaslatán.

– Érdekes, hogy a díjak olyankor érkeznek, amikor nem megy a legjobban a szekér. Rég volt olyan, hogy februárban öt mérkőzésből négyet elveszítsünk, pedig nem is olyan hosszú ez a hónap. De sebaj, ez a díj is pluszmotivációt ad, hogy még keményebben oda tegyük magunkat

– összegzett Jakab Zoltán.

Ifik és „öregek”

A fiataloknál Lőrincz Magor lett az év ifi sportolója, éppen bátyját, Balázst szorítva vissza a második helyre. Utóbbi viszont a Hargita megyei önkormányzat Kelemen Lajos-díját is megkapta. Az udvarhelyi birkózók számára ez nem jelent gondot, tudnak örülni egymás sikerének, ahogy annak is, hogy városi szinten is elismerik munkájukat, eredményességüket.
Az idei Sportgála újdonságát a közönségdíj jelentette, amit elsőként Ferenczi Botond, tavaly visszavonult kézilabdázó kapott. – Életem egyik szakasza zárult le ezzel a díjjal, de ami fontos, hogy hiányérzet nélkül történt ez. Volt alkalmam összegezni a sportkarrieremet, 25 év gyűlt ki a kézilabdapályán, ami szerintem bőven elég – mondta Ferenczi. Megjegyezte, hogy bár alapvetően civil életet él, azért vannak még sportos elvárásai magával szemben, már ami az alakját, erőnlétét illeti. Ha nem is napi rendszerességgel, de a heti két-három alkalommal továbbra is mozgásban tartja magát.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!