Azt látom, hogy ebben a vírusos időben megnövekedett a motivációs előadók népszerűsége. Tudják, azoké, akik szerint csakis magunk vagyunk felelősek minden bajunkért, csak bemagyarázzuk magunknak a korlátainkat, és már ma, de legkésőbb holnap reggel kézbe vehetjük az életünket, hiszen a változás csakis rajtunk áll, mindenki egyformán képes saját hajánál fogva kirántani magát a gödörből, még szép, hiszen a gödröt magunknak ástuk, mert nem hiszünk önmagunkban stb. Megy az érzelmi felkorbácsolás ezerrel, egy kis adrenalinlöket, s máris úgy érezheti magát a résztvevő, hallgató, hogy a változás itt van karnyújtásnyira. Hiszen olyan egyszerű, amiket a motivációs előadó mond (hát persze, tudja ő jól, hogyan kell hatásosan becsomagolni a lehetetlent és hangzatos paneleket pufogtatni), ennek mennie kell. Aztán eltelik egy-két nap, próbálkozik szegény nagyon, a környezete pedig csak pislog ezen az erőlködésen, és valahogy csak nem akar megszületni az a nagy változás, nem akar rászakadni a siker. Persze hogy nem. Mert – sajnos – ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt, mert mindenki más, máshonnan jönnek a gátjai, az elakadásai, hiszen más-más családokból hozzuk a konfliktuskezelési és egyéb mintáinkat, szokásainkat, más a temperamentumunk, különböznek az életkörülményeink stb. Nincs az a hatásos előadás, ami egyszerre előidézné a várt változást a hallgatóság minden tagjában. Ha lenne, boldog, kiegyensúlyozott társadalmak virágoznának, nem lennének szenvedélybetegek, talán annyi válás sem, és éhen halnának a pszichológusok. Napok óta belefutok egy ilyen jellegű online előadás reklámjába a közösségi oldalon. A kínálat ezúttal nőknek szól. Egy dr. Úriember (nevét nem írom le, ingyen reklám nem jár) abban segít(ene) nekünk, hogyan érjük el, hogy a férjünk figyelmes legyen és meghallja, amit kérünk, anélkül, hogy kiabálnunk kellene. Na, bennem már ennél az első mondatnál elakadt a szusz. Több okból is. Egy: manipulálásra biztat a fickó, aki szerint azt a tulok férfit, aki olyan, amilyen, egy-két ügyesen bevetett praktikával megváltoztatjuk, s máris a tenyerünkből fog enni. Az, hogy vajon miért ilyen az „ember”, akar-e ő egyáltalán változni, az teljesen mellékes szerinte. Kettő: a fickó szerint mi nők csakis kiabálással tudunk jelezni, ha valami bánt, fáj, hiányzik, ez a bevett működési módunk, nem, mi nem tudunk csendben szólni, mi ordítunk, és kész. Mert a másik meg süket, nem?  Hogy ebből az alapállásból hogyan lehet egymásra figyelésen, egymás iránti tiszteleten alapuló párkapcsolatot „trenírozni”, az nagy kérdés számomra. Vajon mitől jobb az ő receptje, mint a nagyanyáink sokat hangoztatott „a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út” tanácsa? Ebben a felállásban is a férfi egy „gyomorállat”, akit jól kell lakatni, s utána az ujjaink köré csavarhatjuk. Vajon ez lenne a boldog párkapcsolat titka? Valószínű, mert a tréning reklámjában tovább részletezi dr. Úriember, hogy a képzés alatt megtanítja a hölgyeket, hogyan kaphatnak több törődést, megbecsülést, folyamatos udvarlást a férjektől, és elárulja a nagy titkot: mi az, amit a férfi igazán akar a nőtől. Mert ő tudja. Aztán bemutatja a saját kidolgozott stratégiáját, amelytől a férfi elkezd változni.  Alig tudom elhinni, hogy komolyan gondolja ez a dr. Úriember, hogy kívülről, nagy általánosságokkal és általánosításokkal bármit is el lehet érni. És miért a férfit kell megváltoztatni? Hátha a nőt kéne? Vagy mindkettőt talán? Miért a nőket „képezi ki” a férfiak átprogramozására? Miért nem a férfiaknak tart tréninget, hogy tanulják meg megfogalmazni igényeiket, érzéseiket és a számukra fontos dolgokat? Mivel a nők általában könnyebben szavakba öntik elvárásaikat (bocs, el- és kikiabálják), így hátha le tudnának ülni a felek beszélgetni, s netán megtalálnák a saját útjukat a viszony jobbítására. Vagy nem.  Azt azért halkan megjegyzem, hogy egy komolyabb és tartósabb változáshoz vezető párterápia jó sok órát és nem kevés közös munkát igényel. Rossz hírem is van: egy másfél órás előadás nyomán nem fog megváltozni „a férfi”, bármilyen újabb tudással is megy haza „a nő”. És ugyanez áll fordítva is. Mert változás saját motiváció, belső igény nélkül nem igazán várható. Egy-egy ilyen motivációs előadás akár adhat is tippeket jó bevezető mondatokra, amelyek talán elindítanak egy másfajta beszélgetést, mint amit az adott pár megszokott. De ennél többet várni kár, mert nagy eséllyel csalódás lesz a vége.  Asztalos Ágnes