„Mindig hittem abban, hogy amit éppen csinálok, az jó”

György Emőke kisgyerek kora óta tanító és tanár szeretett volna lenni. A tanítóképzőbe való felvétele az énekvizsgán csúszott el, így a mai Márton Áron Főgimnázium matematika–fizika osztályába felvételizett. Iskolaigazgatóként és matematika szakos tanárként egyaránt a gyermekközpontú, innovatív oktatási elvek mentén gyakorolta hivatását.

– Hogyan indult a tanári karrierje a tanulmányok elvégzése után?

– Tanári tevékenységemet egykori iskolámban, a Márton Áronban kezdtem. Kilenc év középiskolai oktatás után, 1990-ben kérvényeztem az áthelyezésem a József Attila Általános Iskolába, mivel mindig is jobban érdekelt a nevelés, és úgy gondoltam, hogy az 5–8. osztályokban több lehetőség biztosított ezen a téren.

– Honnan merítette az alternatív oktatási módszerek ötleteit?

– Mindig érdekelt az alternatív oktatás, illetve nagy hangsúlyt fektettem a személyiségfejlődésre is. Ennek a két dolognak köszönhetően 1991-től kezdődően Dániától kezdve Magyarországon át Szlovákiáig minden képzésen részt vettem. Elsőként hoztam be az osztályfőnöki órákon használható játékokat, amit aztán megyeszinten több mint ezer személynek mutattam be, az már más tál tészta, hogy a kezdeti lelkesedés ellenére hányan vállalták a vele járó macerát. Egy másik kezdeményezésem, hogy matekosztályt indítottam ötödiktől. Heti plusz egy matematikaórájuk volt, szombatonként is tartottam felkészítőket, és minden nyáron elvittem őket matektáborba. A kezdeményezés sikerét az is tükrözte, hogy volt olyan év, amikor az osztályból nyolc diák is részt vett a Megyei Matematika Olimpiászon. A Step by Steppel egy temesvári konferencián ismerkedtem meg, ahol alternatív szakokat mutattak be részletesen. Ezt megelőzően egy továbbképzőn találkoztam már ezzel az oktatási módszerrel, amelyen részt vett a sepsiszentgyörgyi Váradi József iskola akkori igazgatója is, akinek akkor már 2 év tapasztalata volt a SbS-oktatásban. Felvettem vele a kapcsolatot és biztosított arról, hogy számíthatok a segítségére. Mivel éppen akkor kértek fel, hogy vállaljam el az iskola igazgatását, és az akkori tanári gárda nemcsak maximálisan nyitott és támogató volt, hanem bizalmat is szavaztak nekem ebben, elindítottuk az első Step by Step osztályt Csíkszeredában. Azóta már húsz év telt el és bár voltak még próbálkozások, a városban mind a mai napig csak a József Attila Éltalános Iskolában zajlik működő és sikeres Step by Step-oktatás.

– Hogyan folytatódott a pályafutása a József Attila iskolában eltöltött időszak után?

– 2007 nyarán kaptam felkérést az akkori tanfelügyelőtől, hogy vállaljam el a Joannes Kájoni Szakközépiskola igazgatását. Mivel nagy kihívásnak bizonyult, elvállaltam azzal a feltétellel, hogy az aligazgatói tisztséget szaktanár tölti be. Öt évig voltam a gazdasági iskola igazgatója és tanára, majd négy évre még visszatértem a József Attila iskolába tanárként, azután nyugdíjba vonultam.

– Felelevenítve a múltat milyen érzés, hogy ennyire meghatározót és maradandót hozott létre a csíki oktatás történetében?

– Sosem a személyes sikerem adott erőt, hanem egyszerűen örültem, ha valami jól működik. Mindig a pozitív visszajelzések töltöttek fel, mind a diákjaim, mind pedig a tanárkollégák részéről. Egyszer egy kollégám úgy fogalmazott, azért voltam jó igazgató, mert mindig egészben láttam a dolgokat és mindig egy lépéssel előbb jártam. Azt hiszem, ez valamilyen adottság, amit az égiektől kaptam. Persze a képzések is sokat segítettek, és kell ehhez az egészhez egy jó adag hit is. Mindig hittem abban, hogy amit csinálok, az jó.

– Elégedettséget érez az életútjára visszatekintve?

– Teljes mértékben. Úgy gondolom, egy kört írtam le pályám során, ami végül pontosan ott ért össze, ahol kellett. Már nem tudtam volna tovább csinálni. Kimondhatatlanul szerencsésnek tartom magam, hogy egy életen át a hobbim volt a munkám. Persze életem legnagyobb sikerei a lányaim és a velük való bensőséges viszonyom. Nyugdíjaséveimet beragyogják az unokáim, a sport és persze még egy picit a matek is a magántanulóim révén.

Török Kata