[caption id="attachment_11050" align="aligncenter" width="620"] A finn reggele íze. Puuro - most éppen fagyasztott erdei gyümölccsel.[/caption] Jelen sorozat célja, hogy a Székelyföldön is alkalmazható finnországi praktikákat mutasson be. Ennek jegyében a korábbi részekben – nem kis kitérőkkel – olyan témákról írtunk, amelyeknek egyes elemeit eltanulhatjuk a finnektől. Ugyanakkor a finn mindennapoknak is megvannak azok a területei, amelyek vagy túl köznapiak, vagy éppenséggel túl összetettek egyetlen összeállításhoz. Sorozatunk zárásához közeledve most ezekről lesz szó. Talán könnyebben szemléltethető az átlagos finn család mindennapi élete, ha végigkísérjük egy hétköznapját. Tehát megszólal az ébresztőóra, nyílnak a szemek, libben a paplan, nyitódik és csukódik a fürdőszobaajtó, és következik az Étkezés A finnek naponta legkevesebb négyszer, de lehetőleg ötször esznek. Mégsem kövérebbek, mint mi, sőt. Hagyományosan a zabkása a legelső étkezés. Ők puurónak nevezik, és engem övön aluli meglepetésként ért a létezése. Sosem hallottam erről a szokásukról, és érzékenyen érintett, mert önzőbb pillanataimban a hasam körül forog a világom, erre fel elém kerül ez a babatáp. Minden egyes napot ezzel kezdenek, csak ezzel. Majdnem mindenki. Még az Úr szent vasárnapja sem kivétel. Szerintem szörnyű az íze, de lekvárral, mézzel, gyümölcsökkel viszonylag ehetővé válik. Kordában tartja a gyomrot, de egyébként is nagyon egészséges. A puurót követi a tízórai, de ezt sokan kihagyják. (Én ezt a puuróval együtt ettem, mert a puliszkagőznél jobb ugyan a zabkása, de attól még nem lehet hegyre menni, mi pedig nagyrészt az erdőn dolgoztunk.) Dél körül ebédelnek. Miért? Hát mert puuro ide vagy oda, a veder vizet a csizmaszárba találod tölteni, ha délutánig azzal kell vigyorognod. Ez többnyire az előző napról megmaradt főtt étel elfogyasztását jelenti. Délután 4-5 óra magasságában esedékes az estebéd, a napi főfogás. Ekkor ismét együtt a család, frissen elkészített meleg étel csalogat az asztalhoz. Nem leves és második, hanem vagy-vagy. De azért kiadós. Majd este jön a vacsora és a lefekvés. Rengeteg nyers zöldséget és friss gyümölcsöt esznek. Sőt, mivel kevesebb napfény éri őket, és ezért a legtöbb finn D-vitaminhiányban szenved, a gyorséttermek kötelezően felkínálnak zöldségsalátákat: míg várod a szendvicset, ehetsz ingyen egy rakás zöldséget. Hazafelé menet pedig Kiváló úton haladhatsz Finnország közúti hálózata közel 80 ezer km hosszúságú, Romániáé a 20 ezret sem éri el. A finn közutak állapota mégis kifogástalan, egyes kimutatások alapján pedig kevesebb pénzbe kerül a téli karbantartásuk, mint a romániai közutaké. Ennek egyebek mellett két főbb oka van. Egyrészt a finn utak építése úgy történt, hogy az útba eső kisebb sziklákat szétrobbantották, és a helyben levő kőtörmeléket használták fel az építéséhez, így a nyersanyagot nem kellett szállítani. A másik oka, hogy Finnországban szinte minden évben újraaszfaltozzák a legtöbb utat. A munkagép elöl feltöri az aszfaltot, a belsejében megolvasztja, hátul pedig ugyanazt az aszfaltot teríti is le. Az úthenger lesimítja, és máris megvan az új aszfalt – anélkül, hogy számottevő mennyiségű új anyagot kellene megvásárolni. A műutakat ugyanakkor korszerű kerékpárút övezi, mert rengetegen kerékpároznak. A környezetbarát megoldások szerves részét képezik A nevelésnek A mostanság alkalmazott finn nevelés bizonyos aranyszabályokat tart szem előtt. Mindenek előtt és fölött: nem bántalmazhatod a gyermekedet. Rendkívül komolyan veszik a családon belüli erőszakot, egy nyaklevesért állítólag börtönbe kerülhet a szülő. (Egyik gazdánk szerint egyébként nemcsak a családjogban, hanem a törvénykezés minden terén túloz kicsit a finn előírás. „Azzal próbálunk jobbak lenni, hogy az egyébként is szigorú EU-s előírásokat tudatosan felülmúló itthoni törvényeket léptetnek életbe a politikusaink” – mondta.) Életünkben nem hallottunk akkora hisztit, mint az egyik kislánytól. Torkaszakadtából üvöltött legalább félórán át, mert az anyja türelemre intette, nem hallgatta meg rögtön, hogy mit akar mondani. A mai finn szülők még összeszedhettek egy-két pofont otthon és az iskolában is, de ma már hagyniuk kell a gyermekeknek, hogy kihisztizzék magukat. Egyelőre ők maguk sem tudják, hogy jó-e ez az irány. Majd akkor derül ki, amikor a sosem pofozott mai gyermekek kell a saját gyermekeiket neveljék. Finnországban a szülői türelem is egyfajta Sport Azon nevettünk a párommal, hogy ha Székelykuvikfalván Pista bácsi meglátná, hogy Juci néni két síbottal sietve kering a Felszegen, valószínűleg mentőt hívna. Finnországban viszont hozzá kéne szoknia a látványhoz, mert ott mindenki – és főként éppen az idősebb generáció – ezt műveli. Két síbothoz hasonló, nagyjából mellmagasságig érő sporteszközzel lépkednek megfeszített tempóban, heves karlendítésekkel. Ez a skandináv gyaloglás vagy északi síjárás (nordic walking). Mint mondják: nagyon egészséges, főként a szívnek tesz jót. Emellett mindennapos a kerékpározás, de a legfőbb nemzeti sport a jégkorong. Éppen Helsinkiben voltunk, amikor a magyar labdarúgóválogatott 1–0-ra legyőzte a finneket. Senki nem volt különösebben elkeseredve. Jövőre a jégkorong-válogatottunk találkozik velük. Ha ott találnák elverni őket, akkor viszont rengeteg vodka, de talán még vér is folyna Helsinkiben. Ami nekünk magyar–román focimeccs, az nekik finn–svéd hokitalálkozó. Nagyon felkapott sportág ugyanakkor a métához és baseballhoz hasonló pesäpallo. Egyébként az egy főre jutó olimpiai érmek számát tekintve jelenleg Finnország vezeti az örökranglistát a svédek előtt, és Magyarország a harmadik. Kovács Hont Imre Folytatás következő lapszámunkban