Minden hónapban eljön az idő, amikor néhány soros villanást kell írnunk erre az oldalra. Vannak, amikor csak úgy jönnek a gondolatok, érzések, szavak, máskor pedig nagyon nehezen jön egy ötlet, hogy miről is lenne érdemes pár szóban írni. Általában panaszkodni a legegyszerűbb, és a rossz dolgokról felháborodva beszámolni. Sok esetben történik velem olyan, amin annyira felmérgelődök, hogy első gondolatom az, hogy na akkor én most mindezt egy villanásban fogom megosztani az emberekkel. De általában, amikor oda kerülök, hogy írnom kell, lemondok erről a negatív dologról. Annyira felgyorsult a világunk, annyi minden történik velünk, nehéz időszakot éltünk át, és talán ezután is még egy kis ideig nehezebb idők várnak ránk. Miért akarnám az olvasókat én még egy negatív dologgal terhelni, netán felháborítani őket is? Ezért általában igyekszem valamilyen pozitív dologról beszámolni, vagy egy szép történetet leírni, ami, ha egy percre is, de mosolyt csal az olvasó arcára. Az utóbbi időben kicsit kimerültem. Talán túl sokat vállaltam, talán rosszul gazdálkodtam az időmmel, de eléggé a körmömre égett a gyertya, így más szempontból is hajlamosabb lettem az összezavartságra. Ilyenkor bármilyen rossz is történik, az még nagyobbnak tűnik, mint amilyen valójában. Sokszor az egész világra haragszom és dühöngök, hogy miért is kell nekem ennyi mindent egyszerre csinálnom. Néha könnybe lábad a szemem, és talán ez ad egy kisebb megkönnyebbülést minden nehézség felett. Viszont ha a történések nem is kedvezőek, nagyon hálás vagyok az engem körülvevő emberekért. Ők azok, akik sosem engedik, hogy lehajtsam a fejem, feladjak bármit, és akár egy pillanatra is azt gondoljam, hogy valamire nem vagyok képes. Ilyenkor jövök rá, hogy a legnehezebb helyzetek is magukkal hordoznak pozitív dolgokat, amelyeket érdemes észrevennünk. Érdemes elgondolkodnunk, hogy olyan dolgok vesznek körül, amelyeket semmilyen pénzzel vagy vagyonnal nem tudunk megvásárolni. Ezekért kell hálásak lennünk, és a legrosszabb napjainkon is egy köszönettel vagy mosollyal háláljuk meg azt, amit nem lehet kikövetelni, csak kiérdemelni az élettől.

Szilágyi Dalma-Orsolya