A fiatalok körében elterjedt nézet, miszerint itthon nem érdemes hosszú távon tervezni és minél hamarabb külföldön kell megélhetést keresni. Lapunk ezzel kapcsolatban keresett fel különböző szakterületeken elhelyezkedett szakembereket azzal a kérdéssel: miért döntöttek úgy, hogy itthon építik jövőjüket. Az alábbiakban a technológia terén itthon, Csíkszeredában tevékenykedő Simon Norbert válaszol.

− Csíkszeredában születtem, a középiskolát Gyergyó­szent­miklóson végeztem, számítástechnikai szakon. Ezt követően a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végeztem Fotó, film és média szakon. Mindig kíváncsi természetű voltam, szeretek kísérletezni, felfedezni, kutatni. Már kiskoromban megszerettem a számítógépek és technológia világát, vagyis mindent, amiben legalább egy nyomtatott áramkör volt. Ez volt úgymond az első nagy szerelmem. Ezt követően a fotózás felé terelődött az utam, amit szintén nagyon megszerettem, és a továbbiakban leginkább erre fektettem nagyobb hangsúlyt. Az alkotási vágyamat ebben sikerült kiélnem, és nagyon intenzíven ezzel foglalkoztam, igyekeztem minél több tudást össszegyűjteni. A fotózás nagyon közel áll hozzám, és az önkifejezésem egyik fontos részévé vált. Az érzéseim és életem egyik tükrének mondanám. Már a fotózás előtt érdekelni kezdett a 3D grafika, de nem szántam rá olyan sok időt és energiát, tehát csak elméleti síkon kutakodtam a témában, hogy például milyen szoftvereket használnak. Ez az érdeklődés az egyetemi éveim végén újra feltámadt bennem, és úgy döntöttem, hogy egy igencsak veszélyes, de annál érdekesebb témába vágok bele, és vizsgamunkának egy 3D-s animációs rövidfilmet fogok készíteni. Egy év kemény kísérletezés és munka eredményeképpen sikerült megcsinálni egy kisebb, mostani szemmel nézve már butácskább animációt, amire akkor nagyon büszke voltam... és szerencsére a tanáraim is. Szerettem volna továbbtanulni, és ezért Budapestre költöztem egy két hónapos 3D tanfolyam elvégzése érdekében, hogy tovább mélyítsem a tudásom és egészítsem ki hiányosságokat. Ezt követően hazaköltöztem, és azóta itthon próbálom megállni a helyem.

− Mióta dolgozik ebben a szakmában? Mivel foglalkozik a mindennapokban? Felsőfokú tanulmányai elvégzése után dolgozott külföldön? 

− Nem dolgoztam külföldön, mindig itthon próbáltam érvényesülni. Egy pályázat keretében két hónapot voltam gyakornok egy webfejlesztő cégnél Portugáliában. Egyetem után pedig freelancer munkákat vállaltam, leginkább amerikai magánszemélyeknek, cégeknek vágtam videókat, reklámokat. Ezt követően megalapítottam egyik barátommal az első céget Csíkszeredában, a VR Friends-et, ami a virtuális valóságot szerette volna megismertetni az emberekkel. 2019-ben pedig egy Start-up pályázat segítségével útnak indítottam a Fusion IT oktatási központot, ami lehetőséget szeretne nyújtatni azoknak, akik szeretnének új dolgokat tanulni. Jelen pillanatban gyerekekkel fogalkozom és Lego robotikát oktatok, a jövőben pedig a 3D-s tudásomat szeretném továbbadni az érdeklődőknek. Akik viszont más témák után érdeklődnek, több oktató, több témában tart még különféle tanfolyamokat. Ezeket pedig idővel szeretnénk bővíteni és minél változatosabbá tenni. Jelenleg zajló kurzusaink például a gyerekeknek szóló igen népszerű Scratch, és a nemrégiben indult fotótanfolyamunk.

− Gondolkodott azon, hogy külföldön próbáljon szerencsét és ott kamatoztassa a tudását?

− Régebb gondolkodtam a külföldi munkavállaláson, léten, de végül arra jutottam, hogy külföldre szívesebben mennék kikapcsolódni, pihenni, felfedezni, mintsem dolgozni.

− Véleménye szerint melyek az itthon maradás, illetve a külföldi munkavállalás előnyei és hátrányai?

− Mindenkinek más a véleménye ebben a témában, van, akiknek a honvágy az itthon maradás indoka. Sok embertől hallom, hogy külföl-
dön jobbak a fizetések. Ezt mindenki saját maga kell mérlegelje. Ami biztos, hogy itthon kevesebb a munkalehetőség és kisebbek a bérek. Nagyobb városokban, mint Kolozsvár, már más a helyzet, de nyilván megvannak az ágazatok, amelyeket annyira ez nem érint. De összességében szerintem mindenki maga kell megtalálja azt a helyet és munkát, amit és ahol szívesen végez. Nem vagyunk egyformák, így ezt nem általánosítanám, de én személy szerint itthon érzem jól magam az erdők és a hegyek közt.

− Mi az a motiváció, amiből erőt merít nap mint nap?

− Születésünk óta nap mint nap ingerek érnek minket. Némelyekre tudatosan reagálunk, némelyek meg csak tudat alatt befolyásolnak. Próbálok arra összpontosítani, hogy a rossz élményekből és nehéz pillanatokból, valamint a boldog és vidám pillanatokból is erőt gyűjtsek és tapasztalatként mentsem el. Igyekszem minden napomat vidáman, mosolyogva, zenét hallgatva, jó kedvvel eltölteni. Az ismerőseim, barátaim is egy jó táptalaj. Igyekszem kedves lenni mindenkivel, amenyire tőlem telik, és segíteni, ha valakinek szüksége van rá. Egy mosoly, egy szép szó többet ér, mint bármi más, és máris jól telik a nap.

− Melyek a jövőbeni tervei? Hol látja magát tíz év múlva? 

− Rengeteg tervem van, de jelen pillanatban a vállalkozásom fejlesztése jelenti a legfontosabb célkitűzést. Rengeteget tanulni és fejlődni. Szeretnék több érdekes képzéssorozatot indítani, vendégelőadókkal belföldről és külföldről egyaránt, táborokat szervezni. Tíz év rengeteg idő, nem is tudom, hogy hol leszek. Remélhetőleg a hosszú távú céljaim közelében, elhagyva a rövid távúakat és a következő lista írása közben.