Nagy méreteket öltött az ételpazarlás. Sok mindent megvásárolunk, ami felesleges, aztán kidobjuk. Az Unió országaiban minden lakos évente többtonnányi élelmiszert dob ki. Jobb helyeken már próbálnak tenni a probléma leküzdése érdekében, van, ahol rászorulók kaphatják meg az el nem használt ételt, de az élelmiszerbankok is ez ügyben próbálnak tenni. Akár sok egyéb, ez is modern probléma. A gazdag országokban talán mondhatjuk, hogy annyira jól élnek a lakosok, hogy sok mindent megengedhetnek maguknak és nem is akarnak szűkölködni semmiben. De mi, nem tudom, hogy lettünk ilyenek. Ilyen nagy lenne a bőség, hogy megengedhetjük magunknak, hogy kidobáljuk az ennivalót?A nagyszüleim például nem dobnak ki élelmiszert, csak annyit vásárolnak, amennyire valóban szükségük van, a maradékot pedig a háziállatok fogyasztják el. Úgy gondolom, hogy a mi vidékünkön élő idősebb generáció még mindig sokkal jobban figyel erre. Talán azért, mert ők más világban nőttek fel, megtanulták, mi a nélkülözés. Sokan azonban nem fordítanak kellő figyelmet erre, gyakran látom például, hogy a kukára vagy mellé ételmaradék van kirakva, akár meg sem kezdett kenyér vagy gyorsétteremből vásárolt menü s hasonló, de arra is van példa, hogy többkilónyi gyümölcs landol a szemétben. Ez elképesztő. Én igyekszek figyelni, hogy ne pazaroljuk az élelmiszert, mindent felhasználok, amit lehet, manapság sok recept is van, ami a maradékok felhasználását célozza. Ha ételmaradék kidobásáról van szó, mindig az jut eszembe, hány éhező gyerek lakhatna jól abból, amit mondjuk én éppen a kukába borítok. S az egyes családok ételpazarlása a kisebb probléma, ahhoz képest a vendéglők, éttermek, üzletláncok mi mindent dobnak ki, ami még hasznos lehetne. Van megoldás, hiszen amire nincs szükségünk, odaadhatjuk másnak, családtagoknak, vagy rászorulóknak, hajléktalanszállóknak. Engem arra tanítottak, hogy kenyeret nem dobunk el, s ez számomra minden élelemre vonatkozik, hiszen az imában is a mindennapi kenyerünket emlegetjük, de nem csak a péktermékre gondolunk. Lázár Hajnal