Illyés Gyula szerint a nyelvművelés elsősorban az írók és az újságírók ügye, hiszen ők forgatják a tollat. Nézzük meg, hogy a Hargita és Hargita Népe napilap újságírói a nyelvművelés során hogyan vigyáztak és vigyáznak nyelvünk tisztaságára. Élénken él emlékezetemben az 1980-as évek nyelvünkre nehezedő nyomása, amikor falvaink és városaink magyar neveinek leírását is tiltották, a Hargita napilap szerkesztői sikeresen védték és ápolták édes anyanyelvünket. Az 1989. decemberi változással, amikor mérséklődött a nyelvünkre nehezedő nyomás, a rádióból, televízióból és a napilapokból özönvízszerűen áradtak felénk az addig ismeretlen szavak: konszenzus, frusztráció, státus, statútum, szponzor, entitás, szubszidiaritás, kontextus, tolerancia, menedzser, menedzsment, marketing, büdzsé stb. Ezek a Hargita napilap jogutódját, a Hargita Népét sem kerülték el. A kezdetben négyoldalas Hargita Népe napilap terjedelmében és tartalmában fokozatosan gazdagodott, amit a gomba módra szaporodó idegen szavak kísértek: kollekció, invesztíció, konvenció, akció, percepció, domináló, inspiráció, deprimáló, opció, interpretáció, erodálás, kreatív, incidens, interaktív, kvantum, kompetencia, deviancia, procedúra, releváns, paradoxon, degresszív, transzparencia, apartman, fókuszálni stb. Sarány István felfigyelt erre a nyelvünkre káros irányzatra és a Hargita Népe 2014. május 26-i száma Jog című cikkében megfogalmazta a nyelvművelés során fontos elvárásokat: „Az anyanyelv csak akkor teljes értékű, ha azt az élet minden területén használjuk. S aki használja, az felelősen tegye, vigyázva tisztaságára, szépségére, vigyázva arra, hogy közlendőnk érthető legyen Magyarországon és a többi utódállam magyarsága körében is. A nyelvi jogokat ajándékba kaptuk. Meggyőződésből vagy kényszerből adták – végső soron mindegy. De ha nem ragaszkodunk ehhez az ajándékhoz, nem becsüljük meg, s nem teszünk meg mindent azért, hogy megtartsuk, akkor érdemtelenek vagyunk rá.” Sajnos, a Hargita Népe napilap egyes szerkesztői, munkatársai és tudósítói mellőzték és mellőzik Sarány István figyelmeztetését, amit a 830 idegen szó (generáció, információ, produkció, szankció, funkció, provízió, aktuális, tendencia, konfliktus, prioritás, kritérium, garancia, teória, legális, lokális, licit, voks, demonstráció, szituáció, tradíció, morál, tréning, tréner, koncepció, spirituális, precedens, presztízs, racionális, rentábilis, szubvenció, univerzum, planéta, kozmológus, konduktor, evakuálás, dekadens, deficit, verzió, kontrol, realizálás, szegmens stb.), 87 szleng kifejezés (gürizni, kekeckedni, ácsingózó, vegzálások, lófráltak, pancser, celebek, pátyolgassuk, kenterbe, überelhető, abajgatni, hablatyol, lamentáltam, lózung, csetenyés, csócsálja, suttyó, kiperkálni stb.) és 20 szépérzéket sértő szó és kifejezés bizonyít (kurva, taknyolás, tökösség, bődületes marhaság, seggek vacsorája, faszolt, bendőszagú, elcseszték, tökmindegy, telefingják, tojnak az őshonos kisebbségre, lehánytam volna a lakkcipőjét stb.). A fent felsoroltakat az utóbbi négy év cikkeiben találtam. Olvastam olyan egyoldalas írást is, amelyben 38 idegen szó szerepelt, illetva egy féloldalas cikkben tízszer ismétlődött a funkció és hétszer a kommunikáció szó. Sajnálom, hogy sok, tartalmában gazdag és értékes cikket elhomályosít és élvezhetetlenné süllyeszt a gyakran előforduló idegen, szleng és szépérzéket sértő szó. Kíváncsian kérdezem: egyes újságírók miért nem vigyáznak nyelvünk tisztaságára? Gondolnak-e arra, hogy hová süllyed édes anyanyelvünk 45-50 év múlva, ha a fenti sebességgel szaporodnak a Hargita Népe hasábjain az idegen szavak? Gondolnak arra, hogy milyen hatása lesz a Hargita Népét olvasókra, vagy az ilyen írások milyen mértékben csökkenthetik a napilap népszerűségét? Elgondolkoztató, hogy amíg Gyimesközéplokon Deáky András nyugalmazott iskolaigazgató kezdeményezésére az évszázadok óta romos állapotban levő Rákóczi-vár újjáépítését tervezik, amíg a tanügyi szakembereink a román nyelv tanításának a módosítását sürgetik, amíg a Székely Nemzeti Tanács a Székelyföld önrendelkezési jogának elismeréséért küzd, addig egyes magyar újságírók magyar napilapban magyar anyanyelvünk gazdag szókincsét idegen szavakkal helyettesítik. Miért ez a nyelvünk szépségét torzító irányzat? Olyan véleményt is hallottam, hogy a Hargita Népe napilapban előforduló idegen szavak jelentős hányada már szervesen beépült nyelvünkbe. Sajnos, így van. De kik művelik ezt a beépítést? Azok az újságírók, akik megfeledkeztek a nyelvünk iránti felelősségről. Asztalos Ágnes a Hargita Népe 2018. augusztus 10-i „Nézőpont” című rovatában többek között azt írja, hogy kitörölné a szókészletből a kommentet és a narratívát. Ezt azzal bővítem ki, hogy én kitörölnék minden idegen, szleng és szépérzéket sértő szót. Így a Hargita Népe napilapban megjelenő minden cikk nyelvében tiszta és szép lehetne. Fekete Albert