borús égbolt
Miért nem örvendek az örömhírnek?
Örömhír, hogy minden iskolásnak jut a nemrégiben megkezdődött új tanévben. S még örvendetesebb, hogy a lapunknak nyilatkozó tanfelügyelő szerint az új könyvek jó minőségűek. Lévén, hogy még nem láttam az új tankönyveket, megelőlegezem a szakembernek a bizalmat, s elhiszem neki, hogy a könyvek megfelelnek tartalmi, esztétikai szempontból egyaránt, képesek felkelteni a gyermekek érdeklődését, s a fordítás minősége is megfelelő, a fordítók nem a szó szerinti fordításra, hanem a román szöveg magyar nyelvre való átültetésére törekedtek, a magyar nyelv logikája és szabályai szerint. Osztozom a tanügyiek örömében, mert a tankönyvek hiánya, a meglévők hiányosságai bizony sok bosszúságot okoztak eleddig.
Egyetlen dolgot viszont nem értek (na jó, sokkal többet nem értek!): hogy sikerül mindig úgy megszervezni a tanügy tevékenységét, hogy azok a fránya tankönyvek nem iskolakezdésre, hanem csak rá egy hónapra kerülnek a gyermekek és pedagógusaik kezébe? Meg hát hogyan lehet tanévkezdés után (újra)szabályozni a nyolcadikosok záróvizsgájának és az érettségi vizsgának a megszervezését? Miért nem tudhatja az a gyermek már az ötödik osztályba való iratkozásakor, hogy a felső tagozat elvégzése után – vagy ahogy tanügyi bikkfanyelven mondják: a ciklus végén – miből és hogyan vizsgázik, s vizsgajegye, általánosa milyen arányban számít a középiskolába való beiratkozáskor? S miért nem tudhatja már a kilencedik osztályba való iratkozáskor a tanuló, hogy – ismét a ciklus végén – milyen tantárgyból és hogyan fog érettségi vizsgát tenni? S bár már lerágott – de korántsem megemésztett! – csont az elemi osztályokban a román nyelv szaktanárok által való tanításának bevezetése, ez esetben is feltehető a többi, lényegi kérdés mellett az is, hogy miért tanévkezdés után kell új dolgokat bevezetni, miért menet közben kell megváltoztatni a játékszabályokat? S akkor mire való volt a tanítók, (román)tanárok versenyvizsgája, kihelyezése, s a mindezekkel járó kálvária végigjárása? S továbbra is fennáll a kérdés: a magyarul tanuló gyermekek miért kell több tárgyat tanuljanak és több vizsgán megmérettessenek, mint románul tanuló társaik?
Ja, hogy ezt eddig megszokhattam, megszokhattuk volna?
Nem lehet megszokni. De beletörődni sem lehet abba, hogy a változás állandósult a tanügyben – s az élet megannyi más, sűrűn változó törvények által vezérelt területén. Az ilyen és az ehhez hasonló húzások miatt ábrándulnak ki többek között a fiatalok és keresnek máshol biztonságot, kiszámíthatóságot. Mert e két tényező sem elhanyagolható az ember számára – az anyagi biztonság mellett.
Nos, ezért nem osztom teljes mértékben tanfelügyelőnk örömét afölött, hogy idén a megye minden iskolásának meglesz minden tankönyve október közepére. A helyzet mindenképpen jobb, mint egy-két évvel korábban, de még messze a normalitás.
Sarány István
.jpg)
