borús égbolt
Menekültek
Az Európába irányuló menekültáradat egyre többeket foglalkoztat: immár nemcsak a híradásokban viszik a prímet a francia kikötőkben, a csatornaalagútnál, a görög–macedón határon, a görög és az olasz partoknál napirenden ismétlődő incidensekről, tragédiákról szóló beszámolók, a szerb–magyar határon épített kerítés ügye, hanem a közösségi oldalakat is ellepték a teherhajókon fürtökben lógó vagy a mólókon nagy tömegekben álló menekülteket bemutató fényképek, videofelvételek, s természetesen megszaporodtak a témához fűzött kommentek is. A kommentelők véleménye az együttérzéstől és a segítségnyújtási szándéktól a merev elutasításig terjed, s nem ritka a felelősöket kereső és megtaláló eszmefuttatások tálalása. A felelősök köre is széles: az Amerikai Egyesült Államoktól a szabadkőműves páholyokig, az Iszlám Államig és a nemzetközi zsidó szervezetekig terjed a véleménynyilvánítók körében.
Számomra furcsa, ha székely kommentelők azon a véleményen vannak, hogy sötét erők mozgatják a menekültáradatot – legyenek a sötét erők az előbb felsoroltak bármelyike is! –, ugyanakkor nem aggódnak azon, hogy településeinken is tömeges méreteket öltött az elvándorlás – sőt, megértéssel viszonyulnak iránta. S immár nem Magyarország az elsődleges célpont, hanem magyar úti okmányokkal Anglia, a Benelux államok vagy az északi jóléti országok. Pedig lehet, hogy az angol átlagpolgár szemében semmi különbség nincs a frissen érkezett szír orvos vagy a kitántorgott erdélyi magyar orvos között, a pakisztáni vagy a székelyföldi mosogatólegény vagy bébiszitter lány között. Adott esetben mindkettő menekült – gazdasági vagy politikai, számára egyre megy –, s ha baj van, mindkettőjükre egyformán riválisként, munkahelye elorzójaként, betolakodóként, gondjainak forrásaként tekint.
Tény, hogy a menekültkérdés önmagában gond. S nemcsak azért, mert immár olyan nagy számban érkeznek, hogy veszélybe kerültek a nyugati szociális ellátó rendszerek, egyre nagyobb nehézségekbe ütközik ellátásuk, elhelyezésük, hanem ezért, mert Európa – s ez alatt az Európai Uniót értem – nem tud mit kezdeni a kérdéssel. Immár olyan hangok hallatszanak, hogy a legmagasabb szinten kellene foglalkozni a probléma rendezésével, mint ahogy történt legutóbb a görög válság idején, ugyanakkor szkeptikus vélemények is szárnyra kapnak, miszerint ez a kérdés meghaladja az uniós hatósok problémamegoldó készségét, képességét. Az akác vagy a haris – bizonyára nem lényegtelen, de sok más egyéb mellett hatványozottan mellékes kérdését – hosszú évek kitartó bürokratikus csatározása nyomán sikerült rendezni, de nem látom, hogy ilyen megközelítésből hogyan birkóznának meg a menekültkérdés egységes, az egész uniót átfogó rendezésével, ha nem birkóztak meg sem a belső migráció, sem a honos kisebbségek védelme, de még az egységes közlekedési szabályozás kérdésével sem.
A menekültek pedig megállíthatatlanul jönnek, a mi fiataljaink visszatarthatatlanul mennek…
Sarány István
