Megosztások
Fehér homok, ragyogóan kék tenger, hajladozó pálmafák – az a kép, amelyre talán mindannyian vágyunk így a nyár végén, amikor egyre csípősebbek az éjszakák vidékünkön. Épp ilyen fotókat osztott meg az egyik ismerősöm a napokban egy nyereményjátéknak álcázva, ugyanis amikor felkerestem a játékot meghirdető oldalt, annak leírásában a következőt olvashattam: Az oldal nem valós tartalmú, célunk, hogy megmutassuk, mennyire egyszerű átverni az embereket egy kecsegtető nyereményjátékkal. Az átverés nagyon sikeres volt, alig 5 nap alatt több mint négyezren osztották meg a bejegyzést…
Csalódtam – de csak egy kicsit, hiszen legalább olyan szempontból korrekt volt az oldal, hogy jól látható helyen, nem apró betűs részen közölte: ne ábrándozzunk erről az álomútról. Ezzel szemben számtalan eset van, amikor egyértelműen látszik, esélyünk sincs nyerni vagy azért, mert a sorsolás egy nagyon távoli időpont, amire rengeteg megosztás összegyűl, vagy azért, mert maga a hirdető van olyan messze, hogy aligha bízhatunk az esetleges nyeremény célba érésében. Végül pedig, ha aprópénzre vesszük, igazából nincs is szükségünk a nyereményekre: egy sokadik pluszbögre a polcon, egy ketyegő faliórára, de gyakran még az álomutazásra sem, ha annak időpontja nem illeszkedik a naptárunkba. Mi mégis osztunk, reménykedve, hogy egyszer talán ránk mosolyog a szerencse…
Hiszen csodák vannak. Például annak a kisfiúnak a története, aki egy gyorsasági motorbiciklit szeretett volna, s ezen álmát lerajzolta, majd egy palackba a Dunába dobta. A megtalálója pedig előbb megosztotta, hogy megtalálja a kisfiút, végül pedig megajándékozta a kívánt motorbiciklivel.
Háromszéki Eszter