erős felhőzet
enyhe eső
Megkülönböztetett színházi ülőhelyek?
Nem is értem.
Kezdjük akkor talán onnan, hogy a Csíki Játékszín épülete korábban kultúrháznak épült, az évek alatt több alkalommal kisebb-nagyobb belső átalakításokat végeztek rajta, megnövelték a színpadot, hogy a színházi előadásokra alkalmasabb legyen, kicserélték a nézőtéri székeket, és az új sorok kialakításában megpróbáltak a nézők számára a színpadra jobb rálátást biztosítani. Az épület adottságai még így sem felelnek meg a szabvány-színházi feltételeknek.
Egy-egy előadás alkalmával az első három-négy sor valamelyikében ülve egy idő után azt tapasztaltam, hogy elállt a nyakam. A színpad a nézőtérhez viszonyítva jóval magasabban van. Számomra a tizedik-tizenegyedik sor kényelmes. Innentől hátrébb már fennáll az a veszély, hogy nem lehet hallani, amit a színpadon mondanak. Mindehhez képest a csíkszeredai önkormányzat legutóbbi reformintézkedésével A, vagyis drágább és B, olcsóbb helyekre osztotta a nézőteret. Mihez képest? Nem is értem.
A magyar fővárosi színházakhoz képest? A csíkszeredai, alig húszéves színház ezentúl a budapesti színházak jegyvásárlási rendszerét követi? Vagyis, mivel a budapesti színházak megkülönböztetett áron kínálják a nézőtér első, illetve hátsó felében, a páholyban található helyeket, hozzáteszem, a Thália Színházban helytől függetlenül egységesek az árak – a csíkszeredai színházban megkülönböztetett helyek és jegyárak vannak. Érdekes?!
De ha már az önkormányzat így járt el, remélem, azt is tanulmányozza, hogy a budapesti színházak milyen hang- és fénytechnikai berendezéssel, forgószínpaddal, zenekari árokkal, mekkora társulattal és hány férőhelyes nézőtérrel működnek. Hány éve és milyen színházba járási szokásokat alakítottak ki. Ezeket a szolgáltatás minőségét magasabb szintre emelő műszaki és személyzeti feltételeket biztosítva talán azt mondhatnánk: ugyanazért a minőségű szolgáltatásért ugyanolyan jegyárakkal és nézőtéri beosztással dolgozunk. Addig viszont? Nem is értem.
Pál Bíborka
.JPG)