Lassan megtanulunk együtt élni a koronavírussal, igaz, a viszonyunk vele korántsem nevezhető harmonikusnak. Az ember szinte fel sem kapja a fejét a hírre, hogy a járványügyi korlátozások július elsejére tervezett újabb enyhítése elmarad. Márpedig ez történt. Ezt leginkább a vendéglők bánják, amelyek továbbra is legfeljebb teraszaikon szolgálhatják ki betérő vendégeiket. Már amelyek elég szerencsések és rendelkeznek terasszal. De így is jelentős bevételkiesést okoz nekik, hogy nem tudnak egyszerre annyi vendéget fogadni, ahányan egyébként elférnének. Mindezt azért, mert az eddig bevezetett enyhítések óta ismét megnőtt az aktív fertőzött betegek száma. Június 8-án már „csak” 4500 eset volt az országban, de azóta ismét 6300 fölé emelkedett a koronavírusos betegek száma. Ezért halasztotta el a kormány a július elsejére tervezett további enyhítések bevezetését.
Pedig a kezdeti enyhítések bevezetésekor kezdtük elhinni, hogy lassan visszatérhet életünk a régi kerékvágásba, de úgy tűnik, szó sincs erről. Messze még a világjárvány vége. Annyi történt csupán, hogy úgy tűnik, napirendre térünk fölötte. Igaz, embere válogatja, hogy megijed-e a fenyegetéstől, vagy épp ellenkezőleg: elege lett az egész hajcihőből, és megpróbál visszatérni a járvány előtti normális hétköznapokhoz.
Mert akit személyesen nem érintett a járvány – azaz sem ő maga, sem hozzátartozói nem betegedtek meg –, sem a miatta bevezetett korlátozó intézkedéseknek nem látta kárát, annak valóban túlzásnak tűnhet a világjárvány körüli cirkusz. Csíkszeredában is a Petőfi utcán végigsétálva azt látja az ember, hogy a vendéglők, kávézók megnyitották a teraszaikat, mindenki alkalmazkodott az új körülményekhez. Leszámítva, hogy a zárt terekben egyre nagyobb nyűgöt jelent feltenni a maszkot, végül is mondhatjuk, hogy semmi nem változott, az élet megy tovább.
Ez azonban sajnos megtévesztő, bár nem nevezném föltétlenül illúziónak. Hogy van baj elég – ahogy ezt a kies Székelyföldön helyénvaló néha megjegyezni –, azt az is mutatja, hogy a kormány 100 milliárd euróra rúgó gazdaságfejlesztési tervet tett közzé, amellyel többek közt a járvány okozta gazdasági károkat kívánja elhárítani. Mert jól hangzik ez, persze, de implicite a nyílt beismerését jelenti annak, hogy bizony nagy károkat okoztak a járványügyi helyzet miatt bevezetett korlátozások. Az ellenzéki szociáldemokraták ugyanakkor plágiummal vádolják a kormányt, mondván, hogy a PSD 2016-os választási programjából másoltak. Nekünk most nem tisztünk igazságot tenni a magyarellenességben egymásra licitáló román pártok között. Az ellenzék vádjai ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy a kormánynak nincs különösebb mozgástere, valójában kényszerpályán mozog. Ha baj van, akkor tenni kell valamit, függetlenül attól, hogy éppen ki van kormányon és ki van ellenzékben. Ha nem vezetnek be gazdaságélénkítő intézkedéseket, akkor hosszú távon sokkal nagyobb lehet a baj, mint amekkora most.
Hogy politikusék mindezt úgy adják elő, mintha feltalálták volna a spanyolviaszt? Nos, azt lehet, kérem szépen. Végső soron, aki túlságosan tehetségtelen színésznek, az beállhat politikusnak is. Természetesen, tisztelet a kivételnek...

Kiss Előd-Gergely