borús égbolt
szórványos felhőzet
Meg lehet-e úszni a gondolkodást?
Azt mondta a minap az egyik ismerősöm, hogy jó lenne, ha az újság irányt is mutatna, nem csupán tényszerűen beszámolna az eseményekről, mert erre a közösségnek igénye van. El kellett ismernem, hogy a felvetés jogos, hiszen ugyan mire való az újság, ha nem arra, hogy eligazítson bennünket? Ez azonban nem olyan egyszerű, hiszen az újságírót kötik a műfaji szabályok, a véleményét nem keverheti össze a hírekkel. Akkor sem, ha esetleg így olvasmányosabb lenne a cikk. A szabály az szabály. Mindenesetre elgondolkodtam a dolgon. Mondhatni szöget ütött a fejembe ismerősöm felvetése. Hiszen teljesen igaza volt abban, hogy sokkal egyszerűbb a világ, ha valaki megmondja nekünk, hogy mit kell gondolnunk a világ dolgairól. Hiszen így erőt és energiát spórolhatunk, és a mai rohanó világban bizony mindkettő drága. De vajon megspórolhatjuk-e magunknak a gondolkodást? Attól tartok, sajnos nem. Olyan korban élünk ezen a bolygón, amikor a ránk zuhanó információáradat szinte minden képzeletet felülmúl. Ezért is nevezik korunk társadalmát információs társadalomnak, amelyben az érvényes tudás, a hiteles információ mindennél többet ér. A világhálón ugyanakkor rengeteg a téves, a valósággal köszönő viszonyban sem lévő hír, ha nem figyelünk oda, bizony könnyen átverhetnek bennünket. Nem beszélve arról, hogy a tudás hatalmát jól ismerők közül akadnak bizony nem is kevesen olyan emberek, akiknek az az érdekük, hogy ne legyünk tájékozottak, sőt kimondottan félretájékozottak legyünk. Van ahol már azzal meghamisítják a valóságot, hogy kontextusba helyezik. Ebben a világban az újság ugyan szolgálhat támpontokkal, segíthet tájékozódni, de félek, nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy ne gondolkodjunk. Persze megtehetjük, hogy kizárólag másokra hagyatkozunk, de vajon tisztában vagyunk, hogy mit kockázatunk? Megérthetjük-e gondolkodás nélkül a körülöttünk lévő világot?
Kiss Előd-Gergely
.jpg)
