Fejtegetésében a volt elnök és kormányfő arról beszélt, hogy az országhatárok jellegüknél fogva földrajziak és stratégiaiak lehetnek, és a kétfajta határ csak olyan államoknál esik egybe, amelyek nincsenek befolyással a kulcsfontosságú globális döntésekre. Medvegyev szerint az egypólusú világrend halálával „a bolygó minden jelentős központja megpróbálja majd tartósan megteremteni stratégiai határait”.

„Oroszországnak, mint minden nagyhatalomnak, a stratégiai határai természetesen messze kívül esnek a földrajzi határain. És ezek alapja nem a katonai erő vagy a bőséges finanszírozás, hanem egy ezeknél sokkal szilárdabb, gyakorlatilag lerombolhatatlan alap” – jelentette ki Medvegyev. Álláspontja szerint a Dnyeper folyó mindkét partja Oroszország stratégiai történelmi területeinek elidegeníthetetlen része.

A mi fő érdekünk nem az, hogy új területeket szerezzünk meg, amint ezzel vádolnak bennünket (...). Számunkra az a fontos, hogy a szomszédos országokban kompetens, kiszámítható, szuverén hatalom legyen, amely állampolgárai és a nemzetközi közösség jóléte érdekében cselekszik

– mondta. Úgy vélekedett, hogy Moszkva „különleges, sorsdöntő küldetést teljesít a globális világban”. Meglátása szerint az orosz állásponttal mindenkinek számolnia kell, annál is inkább, mert a világ legtöbb országának szüksége van egy erős Oroszországra.

„A Szovjetuniót olyannak feltámasztani, amilyen volt, lehetetlen” – vélekedett Medvegyev, hozzátéve, hogy a szovjet állam „méltó örököse volt az Orosz Birodalomnak, és szerves részeinek ma haza kell térniük”. Leszögezte, hogy „Ukrajna nyilvánvalóan Oroszország”, és hogy a másik koncepciónak „örökre el kell tűnnie”. Ezzel arra utalt, hogy Leonyid Kucsma, aki 1994-től 2005-ig Ukrajna elnöke volt, 2003-ban Ukrajina ce Jevropa (Ukrajna Európa) címmel jelentetett meg könyvet.

Dmitrij Medvegyev a Moszkva által különleges hadműveletnek nevezett ukrajnai háborút „kényszerű, de meglehetősen hatékony válasznak” nevezte „a banderista rezsim és a kollektív Nyugat oroszgyűlölő politikájára”. „A különleges hadműveletet feltétlenül elvisszük annak logikus befejezéséig, a végső győzelemig, a neonácik kapitulációjáig” – idézi az MTI Medvegyevet. Az orosz kormánypárt vezetője azt mondta: Moszkvának nincsenek területi vitái a „közeli külföld” országaival, nem kényszeríti rá jó szomszédaira politikai akaratát, nem mondja meg nekik, miként éljenek, nem fenyegeti őket szankciókkal. Ezzel szemben a Nyugat bizalmatlanságot és nyílt viszályt szít Oroszország és szomszédai között – mondta. Meglátása szerint a Nyugat, különösen az angolszász világ, „mániákusan és visszataszítóan ismételgeti az orosz fenyegetésről szóló mantráit”.

Medvegyev szerint a nyugati felfogás elavult: a világ ugyanis sokkal összetettebbé, ugyanakkor észszerűbbé is vált, mint amilyen korábban volt.

Moszkva egy ideig készen állt a konstruktív kapcsolatokra az európai országokkal, de ezek úgy döntöttek, hogy az Egyesült Államok „hasznos idiótáivá” válnak, politikusaik pedig országuk nemzeti érdekeinek árulóivá. Úgy vélekedett, hogy a Nyugat szeretné Oroszországot „a Moszkvai Fejedelemség határai közé szorítani”, de ez „nyilvánvalóan elérhetetlen” cél.

Az orosz–amerikai kapcsolatokat rosszabbnak minősítette, mint amilyenek a kubai rakétaválság idején voltak.

Értékelése szerint totális háború folyik Oroszország ellen amerikai fegyverekkel, amerikai különleges erők és tanácsadók részvételével. Azt jósolta, hogy az Egyesült Államok folytatni fogja a „feltartóztatás” több évtizedes politikáját, akárki is nyerje meg az amerikai elnökválasztást, és ez szerinte sajnálatos.

Rámutatott, hogy az Egyesült Államok nem tűrné el, ha bárki az ő módszereit alkalmazná ellene, ez a leghevesebb ellenállásába ütközne, és elvezetne a karibi válság egy újabb változatához. „A fő fenyegetés most a nukleáris konfliktus veszélye, bármilyen banálisan hangzik is ez” – mondta Medvegyev, aki szerint ez a fenyegetés most „százszorta súlyosabb”, mint amilyen a kubai rakétaválság idején volt.