borús égbolt
szórványos felhőzet
Marosvécs
Jó pár éve igyekszem részt venni az Erdélyi Helikon írói csoportosulás tagjai leszármazottjainak marosvécsi találkozóján. Nem mindig sikerült eljutnom a hangulatos rendezvényre, de amikor csak tehettem, ott voltam. Mint tettem azt a múlt hétvégén is. A mostani találkozó hangulata azonban különlegesebb volt a korábban szervezetteknél, ugyanis most a kastélyban találkozhattak a leszármazottak – mint tették író felmenőik is –, nem a falu különböző intézményeibe, a művelődési házba vagy a református egyház gyülekezeti termébe kellett bekérezkedni. Fura volt tapasztalni évekig, hogy a kastélyparkban lezajlott csendes, méltóságteljes ünnepség után a Kemény-örökösök és vendégeik mindig zárva kapták az ódon vár bejáratát, a benne működő egészségügyi intézmény igazgatója még azután sem engedte be őket legalább a zárt udvarra, mikor a Kemény-család papíron már az épület tulajdonosa volt, de még öt évig benne működött az intézmény. Fura érzés volt, kellemetlen, rossz szájízt hagyva mindenkiben. Ráadásul magyar személy volt az intézmény vezetője, s ez a személy olykor közéleti szerepet is vállalt.
A Kemény-család tagjai azonban irigylésre méltó türelemmel és kitartással tettek, cselekedtek azért, hogy Kemény János hagyatékát visszaszerezzék, megőrizzék. S itt nem csupán az anyagi javakra: a várkastélyra, a galonyai vadászkastélyra, az erdőbirtokokra gondolok, hanem Kemény János emlékének ápolására is, arra, hogy irodalmi, irodalomszervezői, színházi szerzői és színházvezetői munkássága ismert legyen az utókor számára, s kapja meg az őt megillető elismerést. Az anyagi javak visszaszerzése olykor kanosszajárásnak, szélmalomharcnak bizonyul, de a népes család kitartóan követi az éppen esedékes jogi lépéseket, tűri a hivatalok packázásait, s a visszaszerzett értékeket igyekszik Kemény János szellemében az egyetemes magyar kultúra szolgálatába állítani. Ezt szolgálta a hétvégi találkozó, amely jó alkalmat szolgáltatott más kapcsolódó rendezvények megszervezésére is. Így a báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola személyiségét munkásságát bemutató tárlat nyílt a magyar Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum szervezésében, Szebeni Zsuzsa kurátor munkája eredményeként. S bár a kiállított anyag végigjárt több, az erdélyi művelődési életben jelentős szerepet játszó nagyasszonyhoz kapcsolódó helyszínt, jobb helyet, mint a vécsi vár nem kaphatott volna: a fiatal Kemény-házaspárt ő segítette a házigazdai feladat ellátásában. De tartottak Tamási-emlékkonferenciát és megemlékeztek Kuncz Aladárról, mindkettőjükről haláluk – 50., illetve 85. – évfordulója okán. Két teremben Nagy Pál festőművész vázlataiból látható kiállítás, a hajdani nagy ebédlőben pedig remekül összeállított kiállításon feliratos falvédők láthatók. S természetesen látogatható a kastély két leghangulatosabb szobája, a Kemény János-emlékszoba és Kemény Auguszta gyönyörű falburkolattal ékesített szobája.
Irigylem a Kemény-örökösöket kitartásukért, konokságukért. S csak remélni tudom, hogy kitartásukat siker koronázza, értékmentő munkájuk pedig éppen olyan önzetlen támogatókra talál, mint amilyen önzetlenséggel Kemény János is támogatta a kisebbségi helyzetbe szorult magyarság kultúráját – s ezáltal felemelkedését.
Sarány István
.jpg)
 cm.jpg)