Csíksomlyón a pünkösdi, vagyis az úgynevezett „nagy­búcsú” mellett régóta nép­szerű lett az „őszi”, úgynevezett „kicsi­búcsú”, amelyet minden évben Mária neve napján, a szeptember 12-höz közel eső vasárnap tartunk. A Boldogságos Szűznek ez az odaadó, gyermeki tisztelete székely népünk hitének, vallási gyakorlatának felélesztője és megtartója. A „búcsú” a latin indulgentia (elengedés) megfelelője, a bűnért járó ideigtartó büntetés elengedése, vallásos életünk felbecsülhetetlen kincse. Ez magyarázza a búcsújárások vallásos gyakorlatának kialakulását, fennmaradását, népszerűségét. Csak ott van és lehet búcsújárás, ahol annak megnyerése élénk a keresztény nép vallási életében, ahol megvan a bűnbánat elnyerésének külső formája, a gyónás – a bűnök alóli feloldozás. Ez a búcsújárásnak a belső, ki nem alvó tüze, lelke. A búcsújárás a vallásos élet gazdag motívumait, gyakorlatait hozta magával. A búcsúra már jó előre készülünk, időt szentelünk rá, hosszú gyaloglást, éjszakai virrasztást is vállalunk érte. Másokhoz csatlakozunk, vagy mi hívunk másokat, mert így az áhítat nagyobb lesz. Az otthonmaradottak imákat kérnek és emléktárgyat, „búcsúfiát” várnak. Mi indítja a keresztény népet a búcsúra? Sok szándék, indíték halmozódik fel: hiterősítés, hitmegvallás, bűneink levezeklése, hálaadás, kérés, más helyek vallásos szokásainak megismerése, áhítatgyakorlatának eltanulása. A búcsú a nép közösségi élménye: „nem vagyok egyedül, magamra maradott”. Nagyban növeli és megerősíti a vallásos összetartozást, az egyházegység tudatát. Vallásos élmény, hit születik meg, amely a lélekben kivirágzik, mert Istennel találkozik az ember. A somlyói búcsúnak máriás jellegét nem kell külön bizonyítani. Hogy miért szerette meg népünk oly mélyen Megváltónk édesanyját? Istenhez emelkedését miért tudta Márián keresztül megélni, kiteljesíteni? Mert Mária vonásaiban megtalálta Isten szolgálatának segítőjét, bátorítóját. Mária élete is a küzdelmek és a döntések útja volt. Bűntelensége nem azt jelenti, hogy készen kapta szentségét. Az Istennek való önátadásért nap mint nap meg kellett küzdenie. Önfeláldozó küzdelmeiben a próbák útját kellett kiállnia. Élete egy nagy zarándokút volt. Kétségek, küzdelmek közt vívta meg Szent Fia melletti életét. Nagy önátadással haladt Fia mellett. Ezt látta, és ma is ezt látja a Máriához vonzódó zarándok, s vele járja a Krisztus-követés nehéz, de vigasztalásokkal megkönnyített útját. Ahogy Mária is, úgy ez a nép is hallja: „Ne félj!” Mária el tudja mondani minden zarándoknak: Higgy, ne félj járni ezt az utat! Utad nem lesz hiábavaló! Búcsújárásod az Úrhoz vezet el. Ő gazdagít téged, s életed útját megkönnyíti, egyre inkább kiszélesíti. Csíksomlyó őszi búcsújának kiteljesedése, állandó ébrentartója maga a Szűzanya, a Keresztények Segítsége, aki buzdít, és segít Szent Fia követésében. Megtanít útjain járni, keneteit ízlelni. Csíksomlyói Szűzanyánk, sohasem lehetett hallani, hogy te valakit magára hagytál volna, aki te oltalmadat kérte. Mit is kérjünk ma tőled? Hathatós segítséget életünk nehézségeiben, betegeink gyógyulását, szükségeinkben bátorítást? Ezeket is. És még valamit: hogy hitünkben meg ne inogjunk! A hitlankadás útjára rá ne lépjünk! Ebben mutass irányt! Ehhez kérjük most és ezután is gyakran a te jóságos segítségedet! Szent Szűzanyánk, ó, el ne hagyj! Papp Leonárd OFM