Lehet, hogy még az erdélyi nyelvhasználatba nem került be ez a szó, a magyarországiban azonban már a kelleténél is jobban elterjedt. Megvallom, sokáig nem ismertem a szó jelentését, ami elképzelhető, hogy hiányos műveltségemnek tudható be, de megvallom, nem szégyellem magam eme tájékozatlanságom miatt. Nem is azért teszem rostára ezt a neologizmust, mert idegen eredetű. Senki nem vádolhat azzal, hogy tűzzel-vassal harcolok minden idegen szó ellen, nem érzem magam puristának. Mindig is vallottam, hogy a Lőrincze Lajos és Grétsy László által kijelölt utat követem a nyelvművelést illetően. Szóvá teszem a szelfi használatát, mert teljesen fölöslegesnek érzem ennek az angolból érkező jövevénynek szókincsünkbe való beépülését. A Wikipédiában a következőket olvassuk: „A szelfi önfotó, vagyis olyan fénykép, amit készítője önmagáról készít. (Így: készítője készít). Ebből következik, hogy a szelfi készítőjének (megint készítő) a kép publikálásához nem kell engedélyt kérnie.” Azután egy másik szócikkben a jelentéséről írja: „Önfotónak próbálják néha magyarítani, de rettentő bénán hangzik. Saját magunkról készített fényképet jelent. Az angol self visszaható névmásból keletkezett: a szelfi az angol selfie fonetikusan leírt változata (myself=magam, yourself=magad stb.).” Bénán hangzik? Csak hümmögök magamban. A szelfi az nem, az kellemes hangzású szó? Továbbolvasgatva a Google-ban található bejegyzéseket, azt tapasztalom, hogy már igét is képez a magyar nyelv ebből az újoncból. Mégpedig az igen termékeny -z gyakorító képzővel. Lássunk néhányat a mondatok közül: Utcai zaklatóval szelfizett egy diáklány; Komoly önértékelési zavart okoz, ha valaki sokat szelfizik; Vigyázzon, ha szelfizik, nehogy tetves legyen. Végül még két mondat, és befejezzük a szelfizést: Ez a lány a leghátborzongatóbb helyzetben szelfizik; Tönkreteszi életed a szelfi; beteg vagy, ha önmagad fotózod. Úgy vélem, ennyi példamondat elegendő ahhoz, hogy belássuk: a szelfi és a szelfizik mértéktelenül elszaporodott a sajtóban és az interneten. Használatuk nem válik nyereségévé nyelvünknek. Ezért azt tanácsolom, hogy bár teljesen nem tudjuk megakadályozni terjedését, egyéni nyelvhasználatunkkal adjunk példát annak mérséklésére. Dóra Zoltán