Magyar Polgári Perpatvar
Egy mondvacsinált megye napilapjaként egyáltalán nem mellékes számunkra, hogy milyen az együttműködés a három történelmi szék legfőbb városai között. Nagyon nehéz egy időben szólnunk a csíkihoz, az udvarhelyihez és a gyergyóihoz is, úgy, hogy a közös székely identitás csak a „nagy dolgokban” érvényesül. Tömegrendezvényeken együtt vagyunk, olykor-olykor még összezárnunk is sikerül, de lássuk be – mi például olvasói visszajelzések alapján –, hogy jellemzően nem igazán érdekli például a csíkit, hogy mi történik Udvarhelyen, vagy az udvarhelyszékit, hogy mi történik Gyergyószéken.
Az utóbbi évek azonban érezhetően pozitív változásokat hoztak ezen a téren. Egyrészt civilekként is folyamatosan fejlődünk, és egymás „cikizése” mellett egyre hangsúlyosabban tudunk örülni egymás sikereinek, és egyre inkább nyitottak vagyunk a jó gyakorlatok, a követendő példák átvételére. Másrészt ugyanez megmutatkozik az önkormányzati együttműködésekben: ma már nem kell Gyergyószentmiklósnak pironkodva tapasztalatcseréért jönnie Csíkszeredába mondjuk a tömbház-hőszigetelések témájában, és Csíkszeredának sem derogál elismernie, hogy Udvarhelytől érdemes „ellesni”, hogyan kell elindítani és eredményesen működtetni egy inkubátorházat. De a városaink közti együttműködés erősödése tetten érhető egyebek mellett a színházak vagy a múzeumok „csereprogramjaiban” is. És történik ez annak dacára, hogy megyei jogú városaink közül csupán egyet vezet az RMDSZ, és kettőt a magyar ellenzék. (Maroshévíz „más pince pityóka”.)
Itt, Csíkszeredában egyre több embertől hallhatjuk, hogy Székelyudvarhely rohamosan erősödik. Ennek jeleit a sajtóban is olvashatjuk. Nyilván, létezik és létezni is fog Csíkszeredában az „aszalt szilvát nem evő” réteg, de az erős udvarhelyi civil és vállalkozói szféra egyre nagyobb mértékben győzi meg őket is arról, hogy előnyünkre válik, ha segítjük egymást. Ha már egy asztalhoz ültettek ennek a megyének a létrehozásával – és ránk kényszerítették, hogy közigazgatási szempontból nélkülözzük a háromszéki és a maroszéki testvéreinket –, akkor úgy illő és érdemes körbeülni ezt az asztalt, hogy midenki a saját kosarából megkínálja a szomszédját is. És ez a „kosaras bál” egyre életrevalóbb. Ma már Csíkszereda és Udvarhely kosarában is ott találjuk például a Harvíz Rt.-t, ami bizony sokkal nagyobb dolog, mint a legtöbben gondolnánk. És ez udvarhelyi részről bevallottan Gálfi Árpád polgármester érdeme. Mint ahogy ő volt a kezdeményezője a székelyföldi magyar városok polgármesterei fórumának is. Igaz, hogy külső szemmel ez egyelőre sóhivatalnak tűnik, de bár valami megmozdult.
Újabban valami csúnya dolog az MPP-n belül is megmozdult. Hogy kinek van igaza, az valószínűleg rövid időn belül kiderül, és egy ilyen kaliberű botrány után vezetői fej(ek)nek kell hullania. Azt semmiképp sem engedhetjük meg magunknak, hogy a szakadárság újabb erdélyi magyar párt létrehozásához vezessen, és az eddigi megnyilvánulások hál’ istennek nem is efelé mutatnak.
Egyre kevesebben, de még elegen vagyunk ahhoz, hogy az „egypártrendszer” ne legyen elég számunkra. Bár az is furcsa, hogy ez a mi politikai képviseletünk ennyire széles skálán mozog: külön politikai pártja van a kezdőcsapatunknak, egy másik a cserejátékosainknak, és még a labdaszedőink is külön egységbe tömörülnek. Több már nem is férne, sokunk szerint ez is sok. De az MPP-re mindenképp szükségünk van, mert ez az a párt, amely országos szinten nyitott az együttműködésre, helyi szinten pedig képes erőt felmutatni és tükröt állítani az RMDSZ-nek, továbbá választási alternatívát nyújtani azoknak a magyar szavazóknak, akik már hervadtnak látják a tulipánt, de tudják, hogy magyar ügyekben – úgy istenigazából – csak magyar pártra számíthatunk.
Kíváncsian várom, hogy merre gyűrűzik tovább ez a házon belüli (?) botrány, és szorítok azért, hogy az elszenvedett károk után is két dolog megmaradjon: Gálfi Árpád polgármesterként, az MPP pedig ellenzékként. Csíkszeredából üzenem: Hajrá, Udvarhely!
Kovács Hont Imre