Mivel a hívek ragaszkodtak a régi hagyományhoz, tavaly levélben fordult az érsekséghez Opra István oroszhegyi plébános, hogy ismét engedélyezzék a falu fölött fekvő fennsíkon, Kápolnamezőn az 1783-ban eltörölt búcsújárást és szentmisét. A pozitív válasz tettekre buzdította a híveket, és hatalmas összefogással még idén megépül az új kápolna. Kisebb konfliktus alakult ki a fennsíkon lévő kápolnánál 1763-ban, a búcsús mise után – talán a szilvapálinka hatására –, ezért „az erdélyi püspök, őméltósága, gróf Batthyány Ignác úr által a kápolna bétiltatik, mert megvizsgálva alkalmatlannak és szükségtelennek találta”. Érdekessége a történetnek, hogy az incidens után húsz évre, 1783-ban tiltotta be a püspök a misézést, búcsújárást és romboltatta le a kápolnát. Mindezek ellenére az oroszhegyiek megtartották jó szokásukat, ragaszkodtak hozzá, így minden évben, ha pap nélkül is, de kimentek a helyszínre. Az 1723-ban épült kápolna negyven évig állt, kisugárzása mai napig tart. – Amikor idekerültem, mondták a hívek, hogy ki kell menni a kápolnához misézni áldozócsütörtökön reggel hat órakor, és akkor érdeklődtem meg, hogy mi is ez a hagyomány. Úgy gondoltam, hogy ha a tiltás ellenére is kimennek az emberek, tegyük hivatalossá. Kovács Árpád helytörténész összeállított egy indoklást, én megírtam a kísérő iratot, hogy mennyire ragaszkodnak az emberek ehhez a búcsújáró helyhez, és kértem, engedélyezzék a hivatalos szentmise bemutatását. 2020. május 13-án dr. Kovács Gergely érsek levélben válaszolt, amelyben többek közt az állt: megengedik az évi egyszeri szentmisét, és amennyiben az oroszhegyi hívek a fent említett helyen továbbra is minden évben összegyűlnek, és a szokásukat a jog bevezetésének szándékával követik, a szentmise bemutatására alkalmas helyet alakítanak ki, a búcsú engedélyezését is fontolóra veszik – osztotta meg a levél tartalmát a plébános. A tetőn lévő régi kápolna alapköveit hat éve tárták fel az udvarhelyi régészek, a romok fölé tetőt építettek, az új kápolna viszont a régitől néhány méterre épül szintén kőből és fából. A nyitott kápolna a falu közösségének összefogásából, adományaiból épül. A régészek ugyan gyanítják, hogy a régi kápolna alatt Árpád-kori maradványok lehetnek, ennek feltárása még várat magára. Ugyan már idén augusztusra elkészül az új kápolna, a régi kápolnának 2023-ban lesz 300. évfordulója, így akkorra tervezik a kápolna felszentelését. – Mióta itt szolgálok, már háromszor tartottunk odakint szentmisét, először az Urusos-kút mellett az úton, kétszer pedig a régi kápolnánál, legutóbb áldozócsütörtökön, pünkösd előtt tíz nappal gyűltünk össze öt-hatszázan – mondta Opra István. [caption id="attachment_123355" align="aligncenter" width="2016"] A régi kápolna maradványai. Híres búcsújáró hely volt[/caption] Üzenete lesz a fennsíknak A polgármester, Bálint Elemér Imre szerint ugyan a turizmusban látnak jövőt, de megpróbálják ezt óvatosan kezelni, hisz amekkora benne a potenciál, épp annyira veszélyes is: „Istenben hiszünk, és mindenféle jósággal rendelkezünk, nehogy fél Európa reánk zúduljon”. – Ha létezik olyan, hogy egyházturizmus, akkor annak a keretein belül tudunk erről a búcsújáró helyről beszélni. A fennsíkon kultúrcsűrt építettünk, nagyon sok tervünk van a bekerített öt hektáron: többek közt gyógynövényes, hagyományőrző táborokat szervezünk gyermekeknek, lovaglópályát szeretnénk kialakítani. Az Urusos-kút környéke és a kápolna ezt jól kiegészíti anélkül, hogy különösebb átfedések lennének. Az elszemélytelenedett világban adunk az embereknek egy lehetőséget, ahol visszatérhet önmagukhoz. Lesz egy üzenete a fennsíknak mindezeken keresztül, hogy itt a hagyományokhoz visszatérve meg lehet javulni, gyógyulni gyermeknek, felnőttnek egyaránt – mondta a polgármester. Híres búcsújáró hely volt Az Oroszhegy határában lévő Kápolnamezőn egy kápolnamaradvány található, a kápolna romjai mellett pedig egy gyógyító forrás, amit a néphagyomány Szent László-kútjának vagy Urusos-kútnak nevez, mondta megkeresésünkre a településen tanító Kovács Melánia néprajzkutató. Híres búcsújáró hely volt, ahová áldozócsütörtökön körmenetben zarándokoltak fel az emberek. A zarándoklat alkalmával a kápolna, majd a későbbi kápolnarom melletti Urusos-kútban fürödtek meg, gyógyulást remélve. 1868-ban Orbán Balázs az udvarhelyszéki Oroszhegy falu és Tartód vára között elterülő oroszhegyi fennsík hatalmas erdőségeit bemutatva megemlékezett a Kápolnamező nevű területről, az ott csordogáló gyógyító erejű vízről is, valamint az itt tartott híres búcsúkról. Orbán Balázs leírásával majdnem egy időben, 1865-ben keletkezett az oroszhegyi jegyző Pesty Frigyes helynévgyűjteménye számára készített leírás a hajdani kápolna helyéről és a közelében lévő urusos, azaz gyógyító kútról. – Orbán Balázs ismeretlen forrás alapján úgy tudta, hogy a nevezetes búcsújáró kápolna 1723-ban épült. Bizonyára igaz volt az 1783-ban szétrombolt kápolnát illetően. Kétségtelen, hogy a csodás hírű Urusos-kút környékén korábban a középkorban is állt kápolnának nevezett kultikus épület. Erre utal a Kápolnamező helynév, amely jóval régebbi a 18. századi kápolnánál – mondta Melánia. A Jézus Krisztus mennybemenetelének tiszteletére szentelt 18. századi kápolna és a vele együtt hivatalosan elfogadott oroszhegyi búcsújárások sorsa 1783-ban, Batthyányi Ignác erdélyi püspök szigorú intézkedésével pecsételődött meg, a püspök a búcsújárást betiltotta, a kápolnát leromboltatta. Így véget ért az oroszhegyi búcsújáróhely sorsának fölfelé ívelő szakasza. Ám a közvetlen környéken Oroszhegy szent kútja és kápolnája nem merült feledésbe. Az oroszhegyi emberek a 20. században is kereszttel, lobogóval vonultak ki áldozócsütörtök hajnalban a gyógyító kúthoz, illetve a kápolna romjaihoz. Fontos volt az, hogy mire a nap felkel, ők már legyenek kint a kútnál, a gyógyulni akarók akkor kellett mosakodjanak. A gyógyulásért cserébe pénzérmét, ékszert dobtak a kútba, vagy a beteg egyik ruhadarabját akasztották fel a mellette lévő keresztre, kerítésre. – Miután imádkoztak, énekeltek, megreggeliztek, a fiúk iratos pálcát készítettek ajándékba a lányoknak, a lányok pedig kaláccsal viszonozták a búcsúfiát. Úgy igyekeztek, hogy a nagymisére, 11 órára visszaérjenek a faluba. A pap általában nem ment ki, a kántor vezette a népet. A faluban maradottak úgy fogadták őket, mint a Somlyóról érkezőket. A templomból kereszttel, lobogóval elébük mentek. Az érkezők és fogadók együtt vonultak be a templomba, hogy meghallgassák a misét. A kommunizmus idején betiltották a búcsújárást, a nép titokban azonban minden áldozócsütörtökön felment a nyúládi kápolnaromhoz és a szent kúthoz, sokakat a helyi rendőrök megvertek, bezártak – eleveníti fel a múltat Kovács Melánia. [caption id="attachment_123356" align="aligncenter" width="1512"] Urusos-kút. Hisznek gyógyító erejében[/caption] A forrás vizének gyógyító erejében ma is hisznek Az Urusos-kút kifejezésben a kút szó a kápolnarom melletti völgy forrására, az erdélyies és egyben régies urusos szó pedig az orvosló, gyógyító tulajdonságra vonatkozik. Orbáncot, ótvart, gyomor- és ízületi bántalmakat gyógyítottak, gyógyítanak ma is. A forrás vizének gyógyító erejébe vetett hit elevenen él. Erről tanúskodnak azok a rongydarabok, amelyeket a gyógyulni vágyók akasztanak a forrásnál álló keresztre, vagy a fémpénzek, amelyeket a forrás vizébe dobnak. A hagyomány szerint ezeket a ruhadarabokat, a pénzt nem szabad elvenni, mert ráragadhat annak betegsége, aki azt ott hagyta. A nyúládi gyógyvíz merítéskor zavaros, de otthon tartva csodálatosan letisztul és hosszú éveken át nem romlik meg. – A kút keletkezését a környékbeliek Szent László királlyal hozzák kapcsolatba. Úgy tartják, hogy Szent László király valaha itt harcolt a katonáival, a katonák betegek lettek, a király imádkozott Istenhez, beleszúrta kardját a földbe, ahonnan forrás tört elő. A katonák megmosakodtak a vízben és meggyógyultak. Meglehet, hogy egy valamikori ősi víztisztelet nyomai sejlenek a gyógyító erejű forrásból, az otthagyott rongydarabok, pénzérmék hiedelme mögött – mondja Bárth János néprajzkutató –, hiszen a fürdés, vízzel való leöntés testi és lelki megtisztulás, egészséget, termékenységet biztosító katartikus rítusként volt Európa-szerte ismert. A fürdést, a mosdást mint katartikus és gonoszűző eljárást átvette a katolikus egyház is. Ez a megtisztulás biztosította, hogy a szentségekhez járuló se testével, se lelkével ne szennyezze be a szent helyet, illetve a szertartást – osztotta meg a helyről szóló ismereteit Kovács Melánia néprajzkutató.

Nagyálmos Ildikó