A napokban láttam egy felhívást, amelyben egy újságcikkhez kerestek személyes történeteket. Az volt a téma, kit mennyire befolyásoltak a tanítók, tanárok az emberré válásban, a tanuláson kívül. Rossz volt olvasni a hozzászólásokat, elég sok embernek a lelkébe gázoltak anno a tanáraik, többségüknek a középiskolában. Nekem is van sztorim, le is írtam okulásképp. Volt egy tornatanárom, aki helyettesítőként dolgozott velünk talán egy évig, középiskolában. Az első óráján tornasorba állított, ahogy kellett akkor, s mindenkitől megkérdezte a magasságát. Mondom a sor legvégén: 158 centi. Ennyi jutott, hát mit lehet tenni, de tényleg? S nem is zavart, jól elvoltam tiniként; a hangommal, véleményemmel pótoltam ám a méretbeli hiányosságokat. Amiről egyébként addig nem is tudtam, hogy hiányosság, nem tudatosult bennem, hogy alacsony vagyok. S a tanult pedagógusnak volt válasza a méretei­met illetően, azt mondta „ez nem is magasság, ez mélység”. Jót kacagott az egész osztály akkor, én is, aztán utólag kellett sokáig emésztenem ezt a kijelentést. Ugyan mit tehetnék magasságom/mélységem ügyében? Ha ezt dobta a gép, adta a Fennvaló, ezt húztam a génlottón. Ráadásul nem is számít annyira ez a tényező, mint ahogy sokan gondolják, azóta is egészen jól boldogulok. Talán kicsit többször kell a hokedliért nyúlnom, mint a magasaknak, de ez belefér, megoldom. Mások a szépírás terén panaszkodtak megtorlásra ugyanennél a kérdésnél, valamiért ez is sarkalatos kérdés volt korábban emlékeim szerint, ebben se jeleskedtem. De állítólag a tanítóm akkor azt mondta az aggódó szüleimnek, nem baj, ha csúnyán írok, hiszen ritka helyesen formálom a szavakat. Mennyire más ez a hozzállás, nem is aggódtam sosem a szépírásom miatt.
Nem sok van, ami ilyen kiemelkedően megmaradt középiskolás koromból, és ha belegondolok, elég szomorú, hogy ilyesmiket jegyeztem meg. Nem szeretnék általánosítani egyáltalán, a tanáraim jelentős része, nagy többsége valódi pedagógusként viselkedett. De megalázásra, beszólásokra is volt példa bőven akkoriban. Remélem, változás van azóta ezen a téren, a gyerekeim, gyerekeink érdekében. Hab a tortán, a jeles tornatanárom  egyébként alacsonyabb volt, mint én.