Az emberek félnek a művészettől. Pedig ha tudnák, hogy milyen csekély erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy megértsék… – hangzott el a gyergyószentmiklósi Angel’s Kávézóban berendezett képzőművészeti kiállítás megnyitóján. A falakon a helyi Tanulók Háza kézművesség és művészet szakkörös gyermekeinek munkáit helyezték el. [caption id="attachment_51418" align="aligncenter" width="447"] Kiállításmegnyitó a kávézóban. Köszönet az alkotásért Fotó: Kertész László[/caption] Összesen 80-90 gyermek jár a kézművesség és művészet szakkörre, melynek koordinátora, Szőcs Zsu­zsán­na hangsúlyozta: a kiállítottnál sokkal több munka készült az öt év alatt, azonban nagyon sokat pályáznak, kiállításokra küldik az alkotásokat, így azoknak csak egy töredéke marad meg kézzelfogható formában. A megnyitón összesen tizennyolc – 6–18 év közötti – gyermek és fiatal munkáit tekinthették meg az érdeklődők, és vehetik szemügyre a továbbiakban is, hisz két hétig lesznek a kávézó falain a különböző technikákkal készített alkotások. A szakkör irányítója, Szőcs Zsuzsánna rámutatott, a tevékenység sokkal összetettebb a puszta kézműves-foglalkozásoknál, hisz észrevétlenül ugyan, de nevelés is zajlik az intézmény falain belül: nevelés az alkotás szeretetére, a szépre, és annak észrevételére. – Az első húsz percben ráhangolódunk, utána pedig olyan dolgokat hoznak ki magukból a gyermekek, amit egy osztályteremben nem tudnak – fogalmazott Szőcs Zsuzsánna, majd hozzátette, főként a közvetlenség adja a munkát hatékonyabbá tevő érzelmi légkört. Elmondása szerint az évek során sokat tanult a szakkörre járó gyermekektől, amit pedig nyújt nekik, az a hozzáállásuknak köszönhetően visszakerül hozzá. A Tanulók Háza vagy újabb nevén Gyermekek Háza oktatója, Vadász Szatmári István is azt hangsúlyozta, hogy az intézmény tevékenysége még csak nem is hasonlít az iskolai oktatáshoz, mondván, a gyermekek indulásból önkéntesen járnak oda, és csak az marad, akit tényleg érdekel. A kiállításmegnyitón jelen volt a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ művészeti vezetője, Ferencz Zoltán is, aki azt mondta, ő a Mentális tájak címet adná a tárlatnak: mint fogalmazott, a rajzokon túl, alkotás közben sok minden lezajlott a gyermekek fejében, ami egyszerűen felfoghatatlan, még ha a falra akasztva nem is tűnik annak. Emellett arra kérte a jelen lévő szülőket, hagyják, hogy gyermekeik azzal foglalkoznak, amit szeretnek, mert az lesz igazán gyümölcsöző. – Szeretem a színek szépségeit, a munka gyümölcsét és a biztató szavakat, ezt pedig mind megkaptam itt – világított rá a tevékenység szépségére, a szakkörre évek óta járó Sebők Jennifer. Köszönetében hozzáfűzte, a foglalkozások segítették kizökkenteni a hétköznapi kötelezettségek világából, és mindig úgy ment haza, hogy közelebb került saját magához. A jelenlévők kis cetlikre írt üzeneteket kaptak távozás előtt a gyermekektől, sokan pedig elnevették magukat, és csak ennyit mondtak: „Ez pont nekem szól.” Kertész László