A székely falusi életet ábrázolja az udvarhelyi főtéri szökőkút Aratónő alakjának alkotója, Nagy György, akinek munkáiból tegnap délután nyílt kiállítás a Haáz Rezső Múzeum Kossuth Lajos utcai Képtárában. Rajzain a vidéki témák mellett az állatábrázolások is számottevőek, főként a lovakat jelenített meg a legkülönbözőbb formákban. Szabadon táncoló, bőszen ágaskodó vagy éppen holtra fáradt lovak és a falusi élet kompozíciói láthatók más alkotások társaságában Nagy György szobrász és grafikusművész új kiállításán. Az alkotó műveivel először nem a kiállításokon találkozhatott már a közönség, munkáiból korábban nyílt kiállítás a Városi Könyvtár Látvány és Hangzóanyag részlegén és a Művelődési Házban. Szobrai közül a leghíresebb a központi szökökút, amelynek négy szobra a környékre jellemző hagyományos gazdasági tevékenységeket mutatja be, és a négy közül az egyiket, a búzakévés asszonyt, Nagy György alkotta meg. A csütörtöki kiállítás megnyitója zenés ráhangolódással kezdődött. A közönség Fábián Katalin népdalénekest hallhatta. Miklós Zoltán múzeumigazgató köszöntő beszédében elmondta, hogy hosszú évek teltek már el az utolsó alkalom óta, amikor Nagy György munkái kiállítás formájában láthatók voltak a városban. A múzeum állandó törekvése a Képtárban felkarolni azokat a művészeket, akik Udvarhelyen éltek, alkottak és hozzájárultak a képzőművészetek fejlődéséhez. Lehetőséget teremtenek a helyi alkotók és munkáik számára, hogy megmutassák magukat a közönség előtt. Bár Nagy György nem udvarhelyi születésű, hiszen Sajószentandráson, Beszterce megyében született 1928-ban, mégis az egyetemi évei után Udvarhelyen telepedett le. Részt vette a helyi kulturális élet tevékenységeiben, sőt, alkotói periódusának nagy részét a városban vagy annak környékén töltötte. Az Ilyen az élet tubicám összeállítás darabjait magánszemélyek és intézmények ajánlották fel. Így például a Szombatfalvi Református Öregotthon, a Homoródszentmártoni Román Viktor Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor is hozzájárult a tárlat megvalósításához. A képtárban a felajánlott alkotásoknak csak egy bizonyos része tekinthető meg. A teljes gyűjtemény nem fért el a képtár két teremében, de a múzeum digitális adatbázisában mindegyiket elérhetővé teszik. A kiállított darabok között látható minden évből, a legkorábbi munkáktól a 2000-es évekig egy-egy reprezentatív alkotás. A kiállítást Kelemen Albert művészettörténész méltatta, aki korábban már foglalkozott az alkotó életművével. Udvarhelyen lovas rajzai a legismertebbek, hiszen a grafikus az, aki pár vonallal képes megjeleníti a ló temperamentumát, magatartását, gyorsaságát vagy lassúságát, vidámságát vagy szomorúságát, makacsságát vagy fáradtságát. A grafikus művészetében a ló szerepe korai indíttatású, személyes élmények és olvasmányélmények ihlették az állat sokféle ábrázolását. A grafikus elmondta, hogy a gyerekkorából élesen emlékszik arra, hogy mindig volt a családjának egy saját lova. Sok időt töltött a lovak megfigyelésével, így nem meglepő, hogy lovai a pontos megformáltság mellett hangulatokat is közvetítenek, az szabadságot jelentő lovak mellett megjelennek a nehéz munkát végző, fáradt munkalovak és a lehajtott fejű, öreg lovak is, mondta a művészettörténész. Jelentősek az emberábrázolásai is. Leginkább a falusi karaktereket jeleníti meg a munkáin, például favágókat munka közben, székelyruhás táncospárokat, sőt, néhány portré is felfedezhető. A rajzok kivétel nélkül figuratív alkotások, amelyek a székely falu világát mutatják be. A tárlat nem alkotói korszakok alapján, hanem a témaválasztás és a jellegzetes motívumok mentén vizsgálható. A külső teremben láthatók a falusi karaktereket ábrázoló képek, néhány kocsmai jelenet, női aktok és a gyerekét ölelő anya ábrázolása. A belső teremben a táncoló székelyek tekinthetők meg, valamint a Csodaszarvas rajza, néhány ókori görög motívumot idéző alkotás, illetve a ló figurák mindenféle formában. Ugyancsak itt látható az a kép, amelyen megjelennek a lovukkal vízbe gázoló lovasok, s a látvány önkéntelenül is Tompa László Lófürösztés című versét juttatja eszünkbe. A kiállítás június 21-ig tekinthető meg. Nagy György 1928-ban született Sajószentandráson. Apja református lelkész volt, aki szolgált Bikafalván is. Tanulmányait Kolozsváron, Fogarasban, Désen végezte, majd László Gyula régész-festőművész biztatására, 1948-ban beiratkozott az akkor induló kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolára. A szobrászat szakon évfolyamtársai voltak Székely József és Orbán Áron, illetve a grafikus Krafft László, a festő Maszelka János és Sepsi Lajos, kedvükért később Székelyudvarhelyen telepedett le. Részese volt az első székelyudvarhelyi művésztelepi kísérletnek, majd Zetelakán és Székelyudvarhelyen tanított, nyugdíjazása után a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolába hívták meg rajz és szobrászat tanárként. Szobrászat szakot végzett, de mellette mindig szívesen rajzolt, és rajzol mind a mai napig.

Miklós Dalma