tiszta égbolt
„Legyünk humorunknál” (?)
Valamikor egy kötetnek volt a címe. Akkor adták ki, itt, Erdélyben, amikor az igazi humornak épp leáldozóban járt az évada (Marosvásárhely, 1982). Nem örökre, nyilván, de az akkori felső vezetők szerint csak ellenőrzött módon szabadott „humoreszketni”, mert a belőle áradó őszinteség kegyetlen tudott lenni. Visszamart. És volt némi félnivalója az elitnek. Úgyhogy ahhoz igazította a humort is.
Az akkori jeles szerkesztők és írók, köztük sokan mára immár véglegesen klasszikussá nevelkedettek – Bajor Andor, Szabó Gyula, Csíki László, Egyed Péter és mások –, vagy harmincan úgy gondolták, hogy ezzel a tömör és életfilozófiai megállapításokat sem nélkülöző, őszinte műfajnak a sötét korban is lehet létjogosultsága. Sajnos a több lakásban szétszóródott könyvtárkezdeményeim közül az aktuális, ahol ezekben a napokban tartózkodom, nem foglalja magában ezt a könyvet, így kénytelen vagyok az emlékeimre hagyatkozni. Mintha 2018 telén, a karácsony és az újesztendő közötti időszakban forgattam volna legutóbb, és igencsak kellemesek az emlékeim róla. Nehéz időkben is lehet szépen és őszintén humorizálni. Megtettük, megtették mások, máskor, máshol is. Gondolom, a lövészárkok világa, a fogság sem nélkülözte e nemes gondolatfutamokat és evidenciákat, amelyek kicsiben, jól meghúzott, markáns körvonalakkal, lakonikus pontossággal fogalmaztak. Másképp elviselhetetlen az élet még a halál előszobájában is.
A mi húsvéthétfőnkön tanúja lehettem annak, hogy milyen gyorsan igazodik a nép az online-körülményekhez. Még erőlködtem is egy kicsit, kértem a barátaimat, hogy küldjenek ezekből a legújabb keletű locsolóversikékből. És valóban: a kor vagy a kór falán rigmusok tucatjai jelentek meg nálam – biztos, hogy másoknál is, ha kicsit figyeltek –, és az ’onlájnyok’ igazodtak, küldték az ’onlájn-tojást’. Az is lehet, hogy festett nem volt nekik, csak virtuális úton terjedő matricaforma. Úgyhogy szívesen juttatok a kollekciómból – versikét, tojást –, ha kell majdani szakdolgozatokhoz, disszertációkhoz, TDK-előadásokhoz, néprajzi, szociográfiai kötetekhez.
Visszatérve a humorhoz. Ilyen téren is kísérleteztem egyet. Jeleztem néhány barátomnak, hogy jó lenne belepillantani ebbe a bugyorba is. Ezt sem kellett kétszer mondani. Surrantak onlájn az aforizmák, viccek, adomák, de azért átitatta mindeniket a kesernyés valóságból átszűrődő bölcsesség. A nép logikája vészhelyzetben is irgalmatlan.
Hadd idézzek párat. „Megvan a koronavírus első székelyföldi sérültje, akire rádőlt a kamrában az összevásárolt két mázsa liszt.” „Tegnap este olasz mintát követve léptem az erkélyre, mire kiderült, hogy több szomszédomnak is van lőfegyvere.” „Van egy Európa-térkép a falon; mondtam a gyermeknek, hogy amikor vége lesz ennek az izének, a vírushisztinek, oda megyünk majd nyaralni, ahová a darts-nyíllal dob. Úgy néz ki, hogy bemegyünk két hétre a hűtő mögé.” „Egyáltalán nem unalmas a karantén. Jól viselem. Csak azt nem értem, hogy miért van az egyik kiló rizsben 8968 szem, a másikban meg 8969?” „Ezt a vírust a nők találták ki a gyengébbik nem ellen! 1. Főleg férfiak halnak bele; 2. A focimeccsek lefújva; 3. Otthon kell maradni az asszony mellett.” „Azt mondták a tévében, hogy elég a szájmaszk és a kesztyű, ha lemegyek a boltba. Nem igaz! Másokon ruha is volt.” „Ez már a vég. Azt mondja az asszony, hagyjam békén a pálinkát, mert kell a kilincsekre.” „Éppen elkezdtem napi szinten futni, s ekkor Johannis elkezdte, hogy: Maradj otthon!” „Nálatok is az jár a boltba, akit nem sajnáltok?” „Ha rossz napod van, gondolj Károly hercegre, aki hetven éve vár a koronára, de nem pont ilyenre gondolt!” De van köztük olyan is, amely már a jövőből üzen vissza: „Nagyapa, emlékszel a 2020-as hosszú hétvégére? Sose felejtem el, fiacskám! Márciustól szeptemberig tartott.”
Szóval, úgy néz ki, hogy van némi remény. Előfordulhat, hogy megmaradunk.
Erre mi történik? Hát nem előjöttek megint a medvék?! Köszönik szépen, jól vannak. Ők most a csúcsragadozók, ők a természet és a mi lezárt világunk igazi koronái. Gőzerővel szervezik a Tusványosi Nagy Szabadrablást. Nélkülünk. De feláldozható birkák azért lesznek. Utána konzervekkel táplálják majd őket egy brüsszeli keret terhére. S ha nem, ha elfogy, akkor mi lesz velünk?
Simó Márton
