Most épp csökkenő tendenciát mutatnak a koronavírus-járvány főbb mutatói, dr. Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Népegészségügyi Igazgatóság vezetője szerint azonban még korai lenne kijelenteni, hogy lejárt az ötödik hullám. Ennek eddigi tapasztalatairól, oltásról és oltóközpontokról is beszélgettünk a megyei tiszti főorvossal. – Csökkent az elmúlt héten a koronavírussal fertőzöttek száma, mind a fertőzéssel azonosított személyeké, mind a kórházban ápolt betegeké. Közeledünk az ötödik hullám vége felé? – Pénteken még épp nőtt egy kissé egyik napról a másikra az esetszám, de csütörtök–pénteken ez rendszerint így szokott lenni, aztán hétvégén visszaesik. Összességében az mondható el, hogy most lefelé ívelő evolúcióját látjuk az esetszámoknak, ez az előző hullámokban is így történt, most azonban sokkal gyorsabban csökken, mint ahogy ezen hullám során a növekedés is sokkal gyorsabb volt. Ez az omikron-variáns nagy fertőzési képességének tudható be. Azt, hogy mi következik, nem tudni, és korai még jóslatokba bocsátkozni. Örvendünk, hogy a nyomás csökken kissé, mind a kórházak, az intenzív osztályok, mind összességében az egészségügyi személyzet szempontjából. A kórházak, az egészségügyi igazgatóság és a családorvosi rendelők személyzete számára is nagyon hosszú volt az elmúlt két év, és sokan elfáradtak. Lassan-lassan elfogytak a segítőtársak is, és nagyon ránk férne a pihenés. Ugyanakkor alig csökken az egyik fenyegetettség, jön a következő, a háború itt a szomszédban, elindult a menekülthullám, most már azzal kezdtünk foglalkozni, hogy ennek révén is, illetve az ennek nyomán kialakuló bizonytalan közegben mi következik járványügyi szempontból. – Mennyire volt súlyos a megyében az ötödik hullám, hogyan alakult a halálesetek száma? – Bár még nem tekinthető ez a hullám lezártnak, és nem készítettünk még egy teljesen átfogó kimutatást, talán kijelenthető, hogy az esetszámokat és a halálesetek számát, illetve a szövődményeket tekintve is a negyedik hullám volt a súlyosabb, ott voltak a legnagyobb veszteségek. Ahhoz viszont, hogy erre teljes rálátásunk legyen, több időnek kell eltelnie. Még zajlik az adatok összesítése, és még mindig van napi két-három haláleset, hisz a betegség súlyos lefolyása is legalább két-három hét. Még elég sokan vannak a kórházakban, és minden bizonnyal lesznek még halálesetek is. – Van-e értelme most, a hullám vége felé beadatni a védőoltást? – A prevenciónak mindig van értelme. Az elhalálozottak között nagyon kevesen voltak olyanok, akik korábban be voltak oltva. És bár megjelentek oltottak is a halálozási listán, többnyire olyanok, akiknek vagy nem volt meg mind a három adag védőoltásuk, vagy nagyon nagy időközzel adták be azt a kettőt is, ami megvolt, vagy nagyon súlyos krónikus betegségeik voltak, amelyek növelték a rizikót. Az elhunytak mintegy kilencven százaléka oltatlan volt, és ez mindent elmond arról, hogy igenis van védőhatása a védőoltásnak. Hogy az újabb és újabb vírusvariánsok „megtanulják” kikerülni az oltás védőhatását, ezt látjuk, tapasztaljuk a koronavírus esetében. Nagyon gyorsan adaptálódik, nagyon gyors mutációkat szenved, és a mutációk nyilván úgy alakulnak, hogy azok a variánsok maradnak fenn, amelyek életképesek, tehát amelyek el tudják kerülni például a védőoltás hatását. És hogy milyen új variánsok jelennek meg, illetve hogy ezek milyen arányban tudják majd kijátszani a védőoltások hatékonyságát, nem lehet előre megmondani. Minél tovább húzódik, annál több esély van az új mutációk megjelenésére. És a világ más részein most ismét emelkednek az esetszámok, mi most megyünk ki a télből, ott pedig, ahol most mennek be az őszbe, emelkednek ismét a számok. Az influenzavírussal is így van, mindig ott terjed, ahol a hidegebb évszak van. Nem tűnik el, hanem a számára kedvezőbb környezetet keresi a szaporodásra. Ez a koronavírusra is igaz, azt tapasztaltuk, hogy tavalyelőtt és tavaly is október–novemberben volt a nagyobb hullám. De nincs még akkora távlati rátekintés erre a vírusra, hogy ezt a periodicitást biztosan ki lehessen jelenteni. Valószínűleg egyszer át fog váltani vissza-visszatérő fertőzéssé, és a természetes immunizálás is nagy szerepet kap majd, a szervezetünk megtanul védekezni a koronavírus ellen, és talán eljutunk egy „békésebb” együttéléshez, mint az influenzával. De a mérleget még korai elkészíteni. – Most mindenki a lazításokat, a szabályok enyhítését várja… – Érthető, hisz ugyanúgy, ahogy az egészségügyi személyzet belefáradt ebbe, a lakosság is unja már nagyon, a korlátozásokat senki sem szereti, mindenki szeret szabadon és béklyók nélkül mozogni, élni, érintkezni a barátaival, családjával, érhető, hogy a szabályok enyhítését szeretnék sokan. – Mi várható ezen a téren? – Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, de várhatóan a bevezetésük fordított sorrendjében fognak eltűnni a korlátozások. Tehát valószínűleg leghamarabb a kültéri maszkviselést fogják felszabadítani, azzal a kitétellel, hogy a zsúfolt helyeken továbbra is fennmarad vagy ajánlottá válik a kötelező helyett. A beltéri, zsúfolt helyeken bizonyára utoljára fogják ezt felszámolni. – Csökkentették az oltóközpontok tevékenységét, számát, de továbbra is rendelkezésre áll, elérhető a védőoltás… – Egyértelműen észsze­rűsíteni kellett, az egyébként is szűkös egészségügyi rendeltetésű finanszírozást át kell szervezni oly módon, hogy hatékonyan történjen. Első lépésben az oltóközpontok programját rövidítettük, elemeztük, hogy hol és mikor a legalacsonyabb az igény az oltás iránt, és legtöbb helyen kivettük a hétvégéket, tömörítettük a programot. Majd bezártuk a korondi, a gyergyóremetei és a balánbányai oltóközpontot, az egyik csíkszeredai, a Közüzemek-központot, ahol egyre alacsonyabb volt az igény. Március elsejétől következik egy újabb bezárási hullám, annak alapján, hogy mekkora az érdeklődés az oltás iránt. Az esetleges negyedik oltás kapcsán nem kaptunk tájékoztatást, nem tudjuk, hogy lesz-e, és ha igen, akkor szükség lesz-e még ezekre az oltóközpontokra. Mindenképpen nagyobb lesz a családorvosok szerepe ebben. Ahogy haladunk kifelé a járványból és közelítünk a vírusfertőzés endémiás jellege felé, úgy csökken a sürgősségi és kórházi ellátás szerepe, és nő a családorvosoké. Már az ötödik hullám során is nőtt ez a szerep, a tesztelésre is kaptak a biztosítópénztártól finanszírozást, és a családorvosok közül sokan beálltak ebbe a munkába, tesztelésbe, diagnosztizálásba. Sokan az oltóközpontokban is tevékenységet vállaltak, mások a rendelőjükben oltottak, utánkövetést vállaltak, az ankétok lefolytatásában segítettek nekünk. Aki hivatástudattal áll a munkájához, csatlakozott ehhez. Én továbbra is erre biztatok minden családorvost. És a pácienseket is arra biztatom, hogy nyugodtan keressék a családorvosokat, hisz jó orvosaink vannak, jó szakértelemmel. És ha valaki családorvosa nem vállalt szerepet a Covid-ellátásban, akkor fordulhat más családorvoshoz, aki kötött erre szerződést a biztosítóval. Tovább működtetjük ugyanakkor a kórházi tesztelőpontokat, a kórházi Covid-ambulanciákat, hisz még nincs vége. Épp a napokban néztem a tavalyi leszálló ágat, hogy ebben az időszakban csökkent, majd március–áprilisban kezdett ismét emelkedni. Ez nyilván az iskolakezdéssel is összefüggött, tavaly áprilisban volt egy alacsonyabb csúcs. Reméljük, ez most nem fog bekövetkezni, már csak azért sem, mert nehezen ugyan, de valahogy elérjük a harmincszázalékos átoltottságot. Városon, ahol nagyobb a fertőzés rizikója, mert zsúfoltabban élünk, nagyobb a találkozások száma, az átoltottsági arány is magasabb, ötven százalék körül mozog az átoltottság főként az aktív emberek körében, és például a tanárok körében is. Hisz az iskola egy rizikós hely ebből a szempontból, ezt láttuk az előző hullámokban is. Szerencsére a gyermekek körében nem fordultak elő súlyosabb megbetegedések, bár terjeszteni terjesztik a vírust, ezért figyeljük a történéseket, és igyekszünk idejében jelezni, illetve beavatkozni, ha olyan helyzet áll elő, ami ezt szükségessé teszi.

R. Kiss Edit