szórványos felhőzet
erős felhőzet
kevés felhő
Lefaragás így vagy úgy…
Mostanság egyre gyakrabban hallani arról, hogy e hónap végén esedékes lesz az idei állami, valamint társadalombiztosítási költségvetés kiigazítása (erre állítólag július 31-én kerülhetne sor), s ezzel egyidejűleg/párhuzamosan sor kerülne bizonyos megszorító, s azon belül költségvetési kiadásokat lefaragó intézkedésekre. Politikai megfigyelők, gazdasági-pénzügyi szakelemzők azt is hangoztatják, hogy a költségvetés-kiigazítás és a „megszorongató” intézkedések között közvetlen összefüggés van. Erre lehet következtetni amúgy Teodorovici közpénzügyi miniszter legutóbbi kijelentéseiből, nyilatkozataiból. Ami a lényeget illeti: Teodorovici szerint a kiadások tekintetében ugyan lesznek átcsoportosítások, de tulajdonképpeni lefaragásokra nem kerül sor, s a költségvetés-kiigazítás mindenképp pozitív előjelű lesz, s a már említett intézkedéseknek nincs „lefaragó” szerepük, csupán a közpénzekkel való hatékonyabb és ésszerűbb bánásmódot helyeznék előtérbe. De lássuk, miről is szól a fáma: állítólag bevezetnék az úgynevezett szolidaritási illetéket, amelyek befizetésére azok lehetnek kötelezettek, akik különleges nyugdíjának kvantuma meghaladja a 10 000 lejes értékhatárt. Ezt maga a pénzügyminiszter állította a kormánypárt csúcsvezetésének múlt hétfői ülését követően. A szóban forgó illetéket (és nem adót, amint azt nyomatékolta Teodorovici tárcavezető) a 10 000 lejt meghaladó összegre vetnék ki, s annak kvótája 80%-ig terjedne. Hogy ténylegesen kiket is érintene ez az illeték, azt nem tudni, de félhivatalos értesüléseink szerint több mint 4100 személyt, s azok közül 1600 olyant, akik egykor a honvédelmi tárca kötelékeiben tevékenykedtek. Teodorovici egyébként érvet is talált a megszorító intézkedés alátámasztására: „Ezt kérelmezik a románok a különleges nyugdíjakkal kapcsolatosan, s úgy hisszük, hogy egy normális variáns azon értékhatár megállapítása, amely felett szolidaritási illeték kerül alkalmazásra.” Ez talán rendjén is van, de a lakosság a mi értesüléseink szerint lényegében a különleges nyugdíjak teljes rendszerének felülvizsgálatát és esetenkénti felszámolását igényli, s még kevésbé azt, amire nemrégiben „rászánta” magát a kormány, amikor ilyen jellegű juttatást „biztosított be”a helyi tisztségviselők számára is a közigazgatási törvénykönyvre vonatkozó nemrégiben megjelent 2019/57-es sürgősségi kormányrendelet révén. Továbbá amennyiben sor kerülne ennek a szolidaritási illetéknek a bevezetésére, akkor az mindenképp megtakarítást jelentene a költségvetés kiadási oldalán, azaz költségcsökkentést eredményezne. Tehát mégiscsak szüksége van a kormánynak az állami költségvetés kiadásainak csökkentésére, s ezt állítjuk annak tudatában, hogy az öthavi helyzetjelentés szerint a deficit 11 milliárd lejt tett ki, s arról is hallani, hogy a költségvetésben egy 7 milliárd lejre tehető lyuk tátong. Továbbá az is költségcsökkentést jelentene, hogy a főiskolások számára csak évi 12 ingyenes vasúti utazást biztosítanának a jelenleg korlátlan számú utazással szemben, s ugyanakkor évismétlés esetén erre nem lenne lehetőség, mint ahogy állítólag egy adott korhatár felett sem. Elesnének az állami ösztöndíjtól az arra amúgy jogosult főiskolai hallgatók is, akik a nyári vakáció idején nem vállalnak munkavégzést. (A főiskolásokat hátrányosan érintő tervezett intézkedéseknek szakértői számítások szerint nincs különösebb jelentőségük a költségvetési kiadások várható alakulása szempontjából.) Egy másik kilátásba helyezett intézkedésről Dăncilă kormányfő nyilatkozott, nevezetesen arról, hogy a kormányhoz, illetve a kormányfőtitkársághoz ideiglenesen áthelyezett/átirányított, a privát szektorból érkező személyek esetében a bérek semmiképp sem haladhatják meg az államtitkári illetmény szintjét. Ezt azért mondta, mert értesülései szerint van olyan ideiglenesen áthelyezett személy, akinek havi juttatása 27 000 lejt tesz ki. „Nem játszhatunk a közalapokkal” – így a kormányfő. Igaza van, de az ő „háza táján” is vannak, lehetnek olyan tanácsosok, akik jóval többet keresnek, mint amennyiben részesültek ott, ahonnan jöttek, és talán olyanok is, akik nyugdíjukat kumulálják közszférai szektorban elért bérekkel. Ezt a „kettősséget” is meg szeretnék szüntetni. (Különben ez jó ideig tiltva volt, s a halmozás lehetőségének a visszaállítását amolyan fegyvertényként jelentette be annak idején az ugyancsak szociáldemokrata színezetű kormány.) Ez a megszorító intézkedés is jobbára a honvédelmi és a belügyi egykori alkalmazottakat érintené, akik annak idején 50 vagy akár 40 évesen is nyugdíjba vonulhattak, s majd utólag munkába álltak leginkább a közszférai intézményrendszerben. Jóval több személyt érintene – legalábbis a közszférában – az a szándék, miszerint a jövőben a szóban forgó szektorban a különböző pótlékokat nem a bérszinthez viszonyított százalékarányban állapítanák meg, hanem fix összeg formájában. Álljunk meg itt és említsünk meg két másik számot: az egykori Năstase-kormány idejében a költségvetési intézményrendszerekben foglalkoztatottak összlétszáma 800 000 fő volt, jelenleg 1 400 000 körül van… Hol is lehetne spórolni?…
Hecser Zoltán
