Nemcsak a gazdákat, hanem a politikusokat is megzavarja a szárazság. Vizsgálatra utasította a kormányfő a mezőgazdasági minisztert amiatt, hogy az aszálykár-bejelentésekben szereplő őszi kultúrák területe nagyobb annál, mint amit a gazdák ősszel elvetettek. Két hete a parlament törvényt fogadott el az aszálykárok megtérítéséről, de a tárcavezető azt populistának és alkalmazhatatlannak tartja. Az öntözőrendszerek bővítése kézenfekvő megoldás lenne, de éveken keresztül vastagon költeni kellene. Úgy 3,5 milliárd eurót, szemben az idénre előirányzott 50 millióval. Újonnan vásárolt, de használaton kívüli öntözőrendszer. Szükség lenne rá, és nem csak aszály idején

Fotó: Domján Levente

A hazai növénytermesztés nem csupán a világjárvány negatív „kisugárzását” sínyli meg, hanem a viszontagságos időjárásét is. Nevezetesen a hosszan tartó és a romániai szántóföldek túlnyomó többségét érintő szárazságét, egyes gyümölcsféleségek esetében az április végi és május eleji fagyokét, illetve az utóbbi hetek jégveréseit is. Mindez majd megmutatkozik jó néhány kultúra hektárhozamaiban, s valószínűleg számos termény kiskereskedelmi árának alakulásában is. Szárazság van, öntözőrendszer nincs A pandémiával szembeni harcot a jelek szerint többé-kevésbé sikeresen fogja megvívni országunk. A mezőgazdaság terén évek óta tapasztalható szárazság leküzdése viszont bizonyos szempontokból keményebb diónak mutatkozik. Harminc évvel ezelőtt létezett egy jól kiépített országos öntözőrendszer. Hogy miként működött, az más kérdés. 1990 után ez gyakorlatilag „elporladt”, ami azt jelenti, hogy egy részét szétlopták, más részét pedig szétmarta az idő vasfoga. Tíz évvel ezelőtt kidolgozták az öntözési infrastruktúra felújítására vonatkozó programot, de abból nem sok valósult meg. Íme a számadatok: Románia szántóterülete 9,6 millió hektárt tesz ki, abból viszont csupán csak 322 ezer hektárra jut víz a nagy öntözési rendszerek révén. Ez kevés ahhoz, hogy garantált legyen számos kultúra esetében az uniós mérce által is megkívánt átlagos terméshozam, de ahhoz is kevés, hogy esetenként a szárazság ne okozzon súlyos károkat. Ellentmondásos jelentések A mezőgazdasági minisztérium adatai szerint az ősszel búzával, repcével, rozzsal, árpával és sörárpával bevetett 1,6 millió hektáron 100%-os károsodást jelentettek a termelők. A szárazság által tönkretett mezőgazdasági területek nagysága kapcsán megfogalmazódtak bizonyos kételyek, illetve gyanús esetek is. Az ügy a kormányülésen is terítékre került: Ludovic Orban kormányfő kivizsgálást rendelt el amiatt, hogy a kárfelmérési jelentésekben nagyobb területek szerepelnek, mint az ősszel bevetett területekre vonatkozó jelentésekben. Időközben a parlamentben elfogadásra került a szárazság okozta károk kártérítésére vonatkozó törvény. Adrian Oros mezőgazdasági, vidékfejlesztési miniszter szerint a jogszabály populista, és nem lehetséges gyakorlatba ültetni. Azért nem, mert olyan állami támogatási sémáról van szó, amely nem rendelkezik az Európai Bizottság egyetértésével. A kormányfő a június 4-i kormányülésen azt hangoztatta, hogy a liberálisok parlamenti csoportja a szóban forgó törvényt megtámadja az Alkotmánybíróságnál. Tehát egyelőre kártérítésről nem lehet szó, de a közeljövőben sem nagyon. A törvényt egyébként a képviselőházban május 27-én fogadták el 212 szavazattal, ellene egyetlen honatya szavazott, 99-en pedig tartózkodtak. A törvénytervezetet a szociáldemokrata honatyák nyújtották be, amiben viszont szerepel, hogy a törvényben előírt támogatási sémát évente jelezni fogják az Európai Bizottságnak, összhangban az Európai Unió 2014/C204/01-es, az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatásának megfelelően. A törvény értelmében azon mezőgazdasági termelők, akik bevetett területei a kedvezőtlen időjárási jelenségek okán 30 százalékot meghaladó terméskiesést jegyeznek, kártérítésben részesülnek, de az nem lehet nagyobb, mint az adott kultúrára fordított költségek 70 százaléka. Se pénz, se szándék? Az öntözésre visszatérve, az utóbbi három esztendő alatt az infrastruktúra korszerűsítési beruházásaira az állami költségvetésből 110 millió eurót fordítottak. Idénre 50 millió eurót irányoztak elő. Hogy ebből mi fog megvalósulni, azt nem tudni. Szakértői számítások szerint az ország 9,6 millió hektárnyi szántóterületéből csak 1 millió hektárnyi öntözhető. Azonban vannak olyan övezetek, ahol a farmerek nem rendelkeznek megfelelő felszerelésekkel, tehát nem tudnak „hozzáférni” az öntözési infrastruktúrához. Azaz igen, ha lenne arra pénzük. A számítások szerint egy 100 hektáros farm esetében 50-60 ezer eurós beruházásra lenne szükség. Egyes szakértők szerint ilyen arányú támogatásban kellene részesíteni azokat a mezőgazdászokat, akik öntözési berendezéseket kívánnak működésbe helyezni. Ebben az összefüggésben azt is megemlíthetjük, hogy jelenleg lehívhatók európai alapok is, de csak a meglévő öntözési infrastruktúrák korszerűsítésére, de nem az öntözési rendszerek kiépítésére. Ha már a pénznél tartunk, akkor érdemes utalni arra a számadatra, amely egy legutóbbi szakkonferencián hangzott el: a 2021–2027-es pénzügyi programozási időszakban az államnak legalább 3,5 milliárd eurót kellene beruháznia az öntözési infrastruktúra rehabilitálásába és további jelentős összegeket a másodlagos öntözési rendszerekbe.

Hecser Zoltán