Van annak már húsz éve is, hogy utoljára lakodalomban jártam, ennek oka pedig az, hogy soha nem kedveltem az éjszakai evészetekkel fűszerezett mulatságokat, ahol rendszerint végignézhettem, hogyan isszák asztal alá magukat sok esetben olyan emberek is, akikről egyébként nem feltételeztem. Emiatt minden kedves meghívást előbb illedelmesen megköszöntem, aztán a fiatal párt felkerestem az ajándékommal, és elnézést kértem, amiért nem vehettem részt életük nagy eseményén. Most viszont más volt a helyzet, lányom legjobb gyerekkori barátnője volt az ara, aki szemem láttára cseperedett eladósorba, ráadásul édesanyja nekem is barátnőm, olyan személy, aki jól ismeri az összes kifogásomat. Mese nem volt, el kellett menni lakodalomba! Vegyes érzelmekkel készülődtem a mulatságba, aztán nagy meglepetés ért, ugyanis azt tapasztaltam, sok változás állt be a lakodalmak forgatókönyvébe az utóbbi húsz évben, mióta nem vettem részt ilyen eseményen. Mostanság nem a násznagy próbálja valamiképp éberen tartani a násznép figyelmét, hanem van egy megbízott gazdája, vőfélye a lakodalomnak. Ilyen húsz évvel ezelőtt nem volt, és nagyon jó, hogy újra divatba hozták, illetve ki tudja honnan átvettük ezt a szokást – ezt majd döntsék el a néprajzkutatók – mert biza, egy talpraesett szószóló igencsak jó irányba tudja terelni egy olyan mulatság hangulatát, ahol 150 személynél többen gyűlnek össze. Esetünkben a vőfély, gazda vagy szószóló egy Áron nevű csíkmadarasi férfi volt, aki úgymond levezényelte a lakodalmat, aki minden pillanatban pontosan ott volt, ahol lennie kellett, aki érdekes játékokkal szórakoztatta a násznépet, illetve humoros és jó ízlésű adomáival folyamatosan éberen tartotta a figyelmet. Mindenki jól szórakozott, táncolt és mulatott, talán még a zenészek dolga is könnyebb volt, mint hajdanán vőfély nélkül, a násznagyokról és örömszülőkről nem is beszélve, akiktől komoly terhet vett át, legalábbis a szórakoztatás terén. Így történhetett meg, hogy noha azzal a szilárd elhatározással indultam lagziba, hogy éjfél előtt hazajövök, pirkadat még ott ért, ráadásul az egész éjszakai mulatság után még fáradt sem voltam. Éljen az ifjú pár! De éljen a vőfély is, hogy minél több, életük nagy lépését megtenni készülő fiatalnak szerezhessen emlékezetes élményt életük fontos napján! Jánossy Alíz