Dió és Mogyoró – nem, most nem az ismert mondókáról van szó, hanem két golden retriever kutyáról – emberek százain segített már, hogy nehéz időszakaikat átvészeljék. A kutyák gazdájával, Szénási Mariann terápiás felvezetővel beszélgettünk a terápiás tevékenységről, illetve személyes tapasztalatairól ezzel kapcsolatban. Szénási Mariann Budapesten született, de a sors úgy hozta, hogy már hét éve Erdélyben él. Ezalatt már számos szakmát kipróbált, de jelenleg úgy érzi, hogy a Dióval és Mogyoróval végzett közös munkájában megtalálta a helyét. – Diót a kisfiam kapta ajándékba. Szegénnyel sok minden történt már élete során, ezért tudtam, hogy neki különlegesebb feladata van ezen a világon, és így is lett. Egy idő után be kellett látnom, hogy nehéz neki egyedül, így jött a képbe Mogyoró. Nincs tervben harmadik kutya, de őt valószínűleg Mandulának neveznénk el – mondta el nevetve a gazdi. Környékünkön még nem igazán ismerik az állatterápia jótékony hatásait, pedig Mariann elmondása szerint nagyon sok időt megspórolnánk, és még hamarabb a gyógyulás útjára léphetnénk általa. – Kétféle terápia létezik: állatasszisztált terápia – amikor kitűzzük a célokat – és állatasszisztált aktivitás – amikor nincsenek konkrét célok, hanem a részvétel a fontos. Vannak esetek, amikor semmit se kell tennünk, csak ott legyünk, és érezze a kisgyerek azt az erős harmóniát, ami köztem és a kutyák között van – jegyezte meg. Mint megtudtuk, Mariann a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház gyermekgyógyászati osztályán dolgozik óvónőként és lelki gondozóként, emellett pedig számos önkéntes tevékenységre is járnak Dióval és Mogyoróval. Az évek során már sokféle tapasztalatot szerzett, sok sérült gyerekkel dolgozott együtt, nagyon jó eredményekkel. Ezekkel a tevékenységekkel, a gyógyítás és segítés mellett, Mariann a felelős állattartásra és az állatok közelségének a fontosságára is szeretné felhívni a figyelmet. – Szerencsére nagyon sok pozitív élménnyel is gyarapodtunk. Volt egy halmozottan sérült, epilepsziás gyermek, aki nem tudott mozogni. A kutya csak annyit tett, hogy a gyerekről leeszegette a jutalomfalatokat, aki ennek az érzésnek a hatására kacagni kezdett. Ez azért is nagy szó, mert az édesanya akkor hallotta először nevetni a kisgyerekét. Dolgoztunk együtt egy logopédussal is, ahol volt egy kisgyerek, aki nem igazán akart még csak megszólalni sem. Velünk nem kommunikált, viszont egy idő után a kutyához odabújt, és elkezdett sugdolózni a fülébe. Ilyenkor teszem fel magamban a kérdést, hogy az állatterápia során tényleg az állat „az eszköz”, vagy igazából mi vagyunk azok – osztotta meg tapasztalatait. [caption id="attachment_126231" align="aligncenter" width="2560"] Diót és Mogyorót bárki megkeresheti, mindig boldogan állnak a gyógyulni vágyók rendelkezésére
Fotók: László F. Csaba[/caption] Mariann kiemelte, hogy nemegyszer bizonyították be a kutyák, hogy ők is ugyanolyan érző lények, akárcsak mi, emberek. – Mindig beszélgetek velük, és mindig elmondom nekik, hogy mikor hova megyünk. Egy alkalommal Dió hat gyerek közül kiválasztott egyet, és leült mellé. A kislány erőszak áldozata volt, és a kutya ezt megérezte. Hónapokba telt, amíg a kislány megnyílt nekem is, és tudott a problémáiról beszélni. Mára már hamarosan betölti a tizennyolcadik életévét, és elmondhatjuk róla, hogy boldog – jegyezte meg Mariann. A találkozáskor két boldog, teljesen különböző személyiségű kutya fogadott minket. Valószínűleg életkorukból adódóan is Mogyoró aktívabbnak mutatkozott, mint Dió. Az interjú közbeni simogatások során feltűnt, hogy Dió egyik szeme sérült. Mint kiderült, amíg Csíkszereda központjában éltek, megmérgezték a kutyát, ugyanis gyógyszerrel megtömött húst adtak neki. – Este volt már, és jött az alvás ideje, ezért nem észleltem időben, hogy Dió másképp viselkedik. Szerencsére nagyobb méretű kutya, ezért az idegeit a gyógyszer annyira támadta meg, hogy az egyik szemére sajnos teljesen megvakult. Ha egy kisebb kutya lett volna, valószínűleg el is pusztul. Fél év kellett, hogy megbocsássam magamnak azt, hogy nem vettem észre időben, hogy Dió bajban van. Ez egy nagyon érdekes dolog: emberek, akik igazából semmi és senki élete fölött nem dönthetnének, megmérgeznek és majdnem meg is ölnek egy olyan kutyát, aki gyerekek és emberek százait segítik ki a mélyből. Ez szomorú dolog – vélekedett Mariann. Dió és Mogyoró a gazdájukkal együtt szívesen várják az újabb lehetőséget arra, hogy minél több emberen segíthessenek. Ahogyan azt Mariann nekünk is elmondta, bárki megkeresheti őt, mert szívesen segítenek együtt abban, hogy megtalálják a gyógyulás útját.

Szilágyi Dalma-Orsolya