Hirdetés

Kösz, hogy szóltatok!

Szász Csaba
Becsült olvasási idő: 3 perc

Szevasztok, Pali vagyok a Cserehátról. Egyszerű, de igazi sportbarát. Az A8-ast is azért vettem, mert rajta vannak az olimpiai karikák. Legalábbis a nagyja. Nem olcsó a fenntartása, amilyen sápot szedtek be utána, már felmerült, hogy átíratom egy másik önkormányzathoz, még a fővárosban is olcsóbban jönnék ki. De mindent a sportért! Főleg a kézilabdáért! Igazi fanatikus vagyok, kemény csóró. Ha rajtam múlik, sok bíró gipszben menne el Udvarhelyről. De úriember vagyok, és nem szívesen terhelem a sürgősségin dolgozókat, és a biztonságiakat sem szégyeníteném meg.


Hirdetés


Nagy volt az öröm, amikor a múlt ősszel a VSK-nál kijelentették, hogy a feljutás az egyetlen elfogadható eredmény. Senkinek nem volt ellenvetése. Ott voltam minden meccsükön, még a kiszállásokra is elkísértem őket, egy igazi szurkoló ilyenkor nem nézi a pénztárcáját. Izgultam, szurkoltam a fiúknak, örültem a góloknak, számoltam a pontokat, öröm volt látni, hogy jól megy a szekér, és minden jel szerint ősztől ismét ott lehetünk az élvonalban. Erre jönnek ezek a papírtologatók, és egy tollvonással keresztülhúzzák az álmainkat. Azt mondják, rossz a menedzsment, nagy a pazarlás, lehetne jobban is gazdálkodni, meg amúgy is kevés a pénz. Nem mondjátok! A hivatalt mikor világítjátok át, mert ha megnézzük, milyen pénzeket szed be, mennyi ingyenélőt tart el, és olykor milyen agyatlanul költekezik, akkor már most lakatot érdemelne. De ti inkább fizetésemelést szavaztatok meg! A kéziseknek meg leszóltatok, hogy nem indokolt a túlköltekezés. Most, amikor már túl vannak az idény felén, a csúcson pörögnek, és körvonalazódik a feljutás, ti flegmán odabökitek, hogy kár a gőzért. Ezt hányszor fogjátok még eljátszani?

Próbáltatok legalább egyszer a játékosok bőrébe bújni? Hát a szurkolókéba? Felfogjátok, hogy ez mennyire megalázó a sportra, a sportolóra, a sportteljesítményre, a sportszerűségre, a szurkolóra nézve? Milyen pusztító a hatása?

De amúgy, kösz, hogy szóltatok, és nem vártátok meg a pezsgőbontást. Bár így is szemétség, hogy kirakjátok a csapatot a rajtvonalra, nézitek, ahogy sorban aratják a babérokat, és amikor készek átszakítani a célszalagot, akkor lenullázzátok az egészet, mondván, hogy nem jó ez így, lehet ezt jobban is csinálni. És sebaj, eljutunk még ide. Talán három év múlva. A játékosok és a szurkolók meg nyeljék le a békát.

Pali vagyok a Cserehátról. De nem palimadár, hanem igazi drukker, kemény csóró. Nem ajánlom, hogy a közeljövőben összefussunk, papírtologatók! Hogy a gipsz száradna rátok!



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!