Mivel az értelmi fogyatékosság az intelligenciát (az értelmet) és az alkalmazkodóképességet érinti (ezeknek a hiányosságait jelenti), úgy gondolom, érdemes röviden róluk is szólni. Az intelligencia főként lényegmegragadásban, szellemi elmélyülésben és magas fokú szintetizálásban nyilvánul meg. Magyarosabban talán az okosság, az értelmesség, jó felfogású fedi leginkább ezt a fogalmat. Nehéz meghatározni, mai napig sok vitát kavar. És nagyon sokan rosszul használják a fogalmat, mikor a műveltség szinonimájaként hivatkoznak rá. Mert az intelligens ember nem föltétlenül művelt, és a művelt nem föltétlenül intelligens, bár a kettő együtt az igazi. Tény, hogy az intelligencia megvalósulásához és fejlesztéséhez elengedhetetlen az információ, a tudás. A legnagyobb pszichológusok megfogalmazásaiból és értelmezéséből azért levonhatjuk azt a következtetést, hogy az intelligencia a legáltalánosabb szellemi alkalmazkodóképesség. Az az okosság, amely lehetővé teszi a helyes ítéletalkotást, a konkrét és szellemi tapasztalatok hasznosítását, a meglévő ismeretek felhasználását új helyzetekben és új problémák megoldásakor. Mértékét, határait, kiterjedését, „kisugárzását” örököljük, bármennyire nincs ez sokaknak az ínyére, és harcolnak ellene. A hasznosíthatósága, azaz a valódi megnyilvánulása és fejlődése az, ami a külső feltételektől függ. Átszövi egész személyiségünket és magatartásunkat, és ezek jellemző sajátossága is. A nagyon intelligens ember szinte kapásból tanul (ragad rá a tudás – szokták mondani), gyorsan felismer és old meg teljesen új, sokaknak esetleg átláthatatlan helyzeteket, magatartása adekvát, azaz a helyzetnek megfelelő. Az intelligencia kapcsán föltétlenül meg kell említenem a már sokak által ismert és használt fogalmat: az intelligenciahányadost, azt a bizonyos IQ-t, amely se nem QI, se nem I. C. esetleg C. I. (ahogy néha még szakemberek is elkeresztelik, utóbbit a román szakirodalom hatására!), hanem IQ – ez lévén az angol intelligence quotient (= intelligenciahányados) rövidítése, amit W. Stern vezetett be 1912-ben, így használatos mai napig és az intelligencia szintjének számbeli kifejezését jelenti. Sokat vitatott, sokféleképp értelmezett, gyakran kétségbe vont érték, mint szinte minden más is az intelligenciával kapcsolatban. (folytatjuk) Albert Ildikó