Annak alkalmából, hogy a romániai üzleti életben 155 évvel ezelőtt jött létre a kamarai rendszer, az üzleti környezetért, kereskedelemért és a vállalkozásokért felelős minisztérium Bukarestben megszervezte a vállalkozó napját. (Amúgy 1864. szeptember 30-án Alexandru Ioan Cuza 1363-as dekrétumával létrehozta az első 15 kereskedelmi és iparkamarát.) Első ízben került sor egy ilyen jellegű rendezvény megszervezésére, amelyen jelen volt jó néhány hivatalosság és számos cég képviselői. A rendezvény során több szakmai értekezést terjesztettek be a különböző hatóságok, kereskedelmi bankok, érdekképviseletek képviselői. Meglepetésszámba menő módon nyilatkozott a rendezvényen Daniel Tudor, az Országos Adóügynökség (ANAF) egyik alelnöke, aki többek között azt hangoztatta: „Tekintettel arra, hogy sok területen uniós viszonylatban legkisebb az adózás szintje, Románia befektetési paradicsommá vált”. Hozzáfűzte azt is, hogy az utóbbi időszakokban olyan jogszabályozási kezdeményezések fogalmazódtak meg, amelyek a vállalkozásokat hivatottak támogatni. Ilyenképpen pedig ma csak az nem fizet adókat és illetékeket, aki nem akar, legalábbis az alelnök meglátása szerint. A „paradicsomi” befektetői hangulatot nyugtázta nemrégiben Dăncilă kormányfő is, aki a szeptember 19-i kormányülésen többek között kijelentette, hogy a külföldi közvetlen beruházások az esztendő első hét hónapja során az utóbbi 10 év legmagasabb szintjére emelkedtek, 22,3%-kal lévén nagyobbak, mint a megelőző esztendő azonos időszakában. Azt viszont valamilyen okból kifolyólag nem árulta el, hogy milyen értékű közvetlen külföldi befektetésről (ISD) van szó. Utánanéztünk: a Román Nemzeti Banknak (BNR) a múlt esztendei külföldi beruházások szintjére és struktúrájára vonatkozó jelentése szerint 2018. december 31-én ISD-értéke 75,5 milliárd euró volt, s a legtöbb befektetés Hollandiából és Németországból érkezett, mindkét ország esetében az meghaladva a 10 milliárd eurót, a harmadik helyre pedig Ausztria került mintegy 9,9 milliárd euróval. (A számadatok nem tükrözik a teljes valóságot, ugyanis azt statisztikai kutatás alapján állapították meg, s több mint valószínű, hogy az egyenleg reális értéke meghaladta a 80 milliárd eurót.) Nem kis értékről van szó, de enyhén szólva túlzás azt állítani, hogy Románia „befektetési paradicsommá” vált volna. Az adózás tekintetében is némileg eldobta a sulykot az ANAF alelnöke, mert az utóbbi évek során ugyan bekövetkeztek némi lazítások, könnyítések (s azokkal egyidejűleg zavart keltő és bonyodalmat okozó „átrendezések” is), de bizonyos illetékeket időközben megemeltek, nem sikerült teljesíteni azt a célkitűzést, miszerint 2018-ban, majd azt követően, 2019-ben az általános áfakulcsot 19%-ról 18%-ra mérsékelnék, a járművek környezetszennyezési illetékét (a „regadót) ugyan kivezették, de a kifungálás stádiumában találtatik az azt majdan „behelyettesítő” stb. Ami a külföldi befektetőket illeti, talán egyetlen adónem kelthette fel különösebbképpen „érdeklődésüket”, az osztalékadó 5%-ra való mérsékelése. Mindezen kontextusban ugyanakkor azt is megemlíthetjük, hogy az utóbbi időben egyre inkább körvonalazódni tűnik ama szándék, hogy a nagy külföldi befektetőket valamiképpen megsarcolják a nyereség „kimentése” tekintetében, illetve a „költségoptimizálás” vonatkozásában. Térerő… Ahogy a maroktelefon is kikerülhet a térerőből, úgy a külföldi befektetések is kikerülnek, kikerülhetnek egy régió, egy mikrorégió vagy éppenséggel egy település vonzásköréből. Ennek pedig meg lehetnek a maga objektív és szubjektív okai. (Az előbbiek közt a megfelelő, korszerű infrastruktúra hiánya vagy foghíjas volta, az utóbbiak között a „vendégfogadás” idegenkedő volta, például a várható konkurencia okán.) A jegybank által közölt adatokból egyértelműen kiderül, hogy a külföldi közvetlen befektetések területi megoszlása tekintetében igen nagy és nem kívánatos aránytalanságok mutatkoznak. Így például abból az említett 75,5 milliárd euróból Bukarestnek jutott közel 41,3 milliárd, Ilfov megyének több mint 4,4 milliárd euró, több mint 4,3 milliárd euró Temes megyének, közel 2,5 milliárd euró Prahova megyének, közel 2,6 milliárd euró Brassó megyének, több mint 1,8 milliárd euró Konstanca megyének, közel 1,5 milliárd euró Maros megyének és közel 1,5 milliárd euró Szeben megyének, 1,2-1,2 milliárd euró Dolj, illetve Argeș megyének, s ezzel le is zártuk a „nagyok” névjegyzé­két. Vannak olyan megyék, és nem is kevés, amelyek esetében fehér hollónak számított a közvetlen külföldi beruházás. Így például Gorj megyébe eddigelé csak 3 millió euró értékű ISD „landolt”, Mehedinți megyébe 16 millió euró, Teleorman megyében 87 millió euró és Botoșani megyébe 76 millió euró. Ezek szerint Gorj megyébe egy lakosra 9 euró ISD jut, míg Bukarestben ez az érték 20 500 euró, s míg Mehedinți megyében az egy főre jutó ISD 64 euró, addig Temes megyében az 6200 euró. Van ugye „némi” eltérés adott megyék között? Megyénk a középmezőny alján helyezkedett el 2018. december 31-én, az ISD egyenlege 111 millió eurót téve ki, körülbelül annyit, mint a Beszterce-Naszód megyei. Ugyanakkor a szomszédos megye, Kovászna esetében a szóban forgó egyenleg értéke 131 millió euró volt, és az ugyancsak szomszédos Neamț megye 228 millió euró, a Bákó megyei pedig 458 millió euró. Az érdekesség kedvéért: az ország legkisebb megyéje, Szilágy megye a középmezőny felső létrafokán található, lévén, hogy a múlt esztendő végén a külföldi befektetések egyenlege elérte a 406 millió eurót. Visszatérve a kormányfő, illetve az ANAF alelnökének meglátására: kétségtelen, hogy az utóbbi négy esztendő során évről évre növekedett a külföldi beruházások volumene. Így például a 2015-ös esztendei 3,5 milliárd euróval szemben az tavaly már 5,2 milliárd euró volt. Amúgy a 2009-es esztendőt követően beindult egy mélyrepülés, amely egészen 2014-gyel bezárólag tartott, amikor a közvetlen külföldi beruházásos volumene alig 2,4 milliárd euró volt. Hecser Zoltán