„Ha egy közösség nem képes saját lábán megállni, akkor ne szidja a szomszédait.” (Kőrösi Imre) Felmérést végzett az INSCOP közvélemény-kutató intézet a LARICS (Laboratorul pentru Ana­liza Războiului Infor­mațional și Comunicare Strategică – a Román Akadémiának az információs hadviselést és a stratégiai kommunikációt elemző la­boratórima) rendelésére, amelybe több mint ezer válaszadót vont be. (HN, 2019. május 25.) A felmérésből megtudtuk, hogy a legnagyobb veszélyt Romániára Oroszország és Magyarország jelenti. A felmérésből továbbá kiderül, hogy a megkérdezettek Magyarországot tartják a legkevésbé baráti országnak a szomszédok közül. A többiek sem rajonganak Romániáért, leginkább Moldova Köztársaságot említi valamivel több mint 50 százalék arányban. El lehetne gondolkodni azon, megvizsgálni, hogy vajon nem bennünk van a hiba? Emlékszem, a 90-es években az akkori elnök, Ion Iliescu azt nyilatkozta, Románia legjobb szomszédja a Fekete-tenger. 1918 óta a románság utál minket. Ha az INSCOP megkérdezné tőlük, hogy miért, alighanem senki nem tudna válaszolni, legfennebb a babonáik által. Mert hát egyebek mellett egy magyar uralkodó neje, bizonyos Lorántffy Zsuzsanna építtette számukra az első román iskolát, mi fordítottuk román nyelvre a Bibliát, számtalan magyar létesítményre mondják ma már, hogy „e al nostru”, sokáig nyomtattunk Kolozsvár és Budapest magyar nyomdáiban és az erdélyi román „deputat” románul szólhatott hozzá az Országházban Budapesten. Egyik bukaresti unokaöcsémet a nagynéném nyaranta hazahozta nagymamához, hátha tanulna valamit magyarul. Az eredmény az volt, hogy „hess, hátra, ne!”. Egyéb semmi. Egy alkalommal, amikor az öcskös románkodni kezdett („noi dacii”), mondtuk neki: „Azért vagy szőke és kék szemű, mert jó feled magyar”. „Eu nu sunt rău!” – védekezett. Persze, hogy nem – nyugtattuk, rossz az anyád, aki világra hozott. Néném egy szem drágasága magába roskadt, belátta együgyűségét és többé nem tudtuk szavát venni. 40 éves volt akkoriban. „Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak tele vannak kételyekkel.” (Bernard Russel); „Az én hűségem a hazámnak szól, nem pedig az intézményeknek s a tisztségviselőinek.” (Mark Twain); „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig a felfuvalkodottság.” (Szentírás) Platón görög filozófus szerint a demokrácia a csőcselék diktatúrája. Ha az úzvölgyi eseményekre gondolok, igaza lehet. Ki más ünnepelne ordítozva, törve-zúzva, köpködve, gyalázkodva? Védelmi miniszterek, Magyarország és Románia között stratégiai partnerséget emlegetnek és pragmatizmust ígérnek. Nincsenek megyei elöljárók, rendőrség, csendőrség, akik megkérdeznék egy falusi polgármestertől: „Ugyan ki a fene bízott meg téged, hogy önállóan, a hatóság megkérdezése nélkül intézkedj, megszegj ősi törvényeket?” Ráadásul egy másik megye területén!? Hadd fejezzem be egy Sarány Istvántól vett idézettel: „Tisztelet az, amikor tisztelem a másik kultúráját, önazonosságát, hitét, de a másik is hasonló mértékben tiszteli az én kultúrámat, önazonosságomat, hitemet. A tisztelet csak kölcsönös lehet, mert ha hiányzik a kölcsönösség, akkor csak megalkuvásról, behódolásról beszélhetünk.” Kopacz Zoltán, Csíkszereda