A február 4-én „úgy ahogy” elfogadott 25 sürgősségi kormányrendelet közt volt egy olyan is, amely bizonyára nagy visszhangot és kedvező fogadtatást váltott volna ki. Arról a jogszabályról van szó, amely révén jóváhagyódott a földgáznak azon helységekben történő bevezetésére vonatkozó országos program, amelyekben szilárd tüzelőanyagot használnak. Múlt időben és feltételes módban kell utalnunk erre a sürgősségi kormányrendeletre, mert annak megjelentetését február 13-án Orban Ludovic letiltotta együtt másik négy olyannal, amelyek az európai alapok lehívásával kapcsolatosan tartalmaztak különböző előírásokat. A földgázbevezetés témája viszont nem vesztette el aktualitását… Országszerte sokan várnak erre a mozdulatra... Ennek a letiltásnak a hátterében az állt, hogy egyes ellenzéki parlamenti pártok állítólag Brüsszelben „befeketítették” a kormányt, mármint a szóban forgó sürgősségi kormányrendeletek meghozatala körüli eljárásbeli mulasztások okán. Ezt maga a kormányfő állította a február 13-i kormányülésen, és ezért döntött úgy, hogy végül is 5 sürgősségi kormányrendeletet nem jelentetnek meg a Hivatalos Közlönyben, s azok tekintetében majd esetleg törvényjavaslatokkal fognak kirukkolni, már amennyiben erre nekik, azaz az Ludovic Orban kormánynak, jogosultsága lesz. Ugyanakkor az érdekelt, azaz az illetékes ügyvezető minisztereket arra utasította, hogy a lehetőségek arányában próbáljanak másabb jogszabályozási lehetőségeket (például kormányhatározatok meghozatalát) kimunkálni. Ebben a kontextusban utalhatunk arra is, hogy a múlt heti, azaz a február 20-i kormányülésen beterjesztésre került egy tájékoztató, amely témakörét a lakosságot ellátó gázhálózatok létesítésének projektjei képezték, amelyekre a 2014–2020-as időszakban kerül(ne) sor, a Nagy Infrastruktúra Operacionális Program (POIM) keretében. Ebben a tájékoztatóban utalás volt a szóban forgó program fenntartása megkövetelte intézkedésekre és a gyakorlatba ültetés ütemtervére is. Tehát ezek szerint a kormány továbbra is erőlködik a lakosságot kiszolgáló gázvezeték-hálózat ügyében. Talán mondanunk sem kell, hogy jól teszi, mert ez esetben valóban egy nagy társadalmi jelentőségű (de nem csak) és végső soron közérdekű programról van szó. Köztudott, hogy országos szinten túlontúl alacsony részarányt képviselnek azok a települések, amelyek háztartásainak biztosított a földgázellátása, olyan körülmények között, amikor is Románia földgáztartalékai jelentősek, akárcsak a kitermelt mennyiség. (Amúgy régiós viszonylatban is gyenge ez az arány, például Magyarországgal szemben, amely ugyancsak nem bővelkedik gázlelőhelyekben.) Évtizedes múltja van már ennek a hatalmi, kormányzati szándéknak, van, ahol sikerült meg­oldani, van, ahol csak részben, s van, ahol még mindig csak az „álmodozás” fázisában leledzenek. Megyénk esetében is 1990-hez képest ugyan történt figyelemre méltó előrelépés, de jó néhány helységbe a gáz nem jutott el, ezek között lévén Maroshévíz és Borszék is. Amúgy a lakossági gázhálózat kiterjesztése tekintetében volt/van még egy probléma, a gerincvezetékeké, mert azokra sem lehet mindenhol rákapcsolódni, már csak azért sem, mert azok nagyon nagy távolságra vannak egy adott településtől. Ezt elismerte Ludovic Orban kormányfő is, aki a február 20-i kormányülésen megemlítette, hogy szem előtt kell tartani a Transgaz Rt. által kibontakoztatott beruházási munkálatokat is, hogy majd lehetővé váljon az elosztóhálózatok rákapcsolása azokra a szállítóhálózatokra, amelyek a szóban forgó állami érdekeltségű cég ügykezelésében vannak. Hetvenszázalékos részarány a cél Február 17-én a Ziarul Financiar napilap Bukarestben rangos konferenciát szervezett a hazai energetika témakörében. Jelen volt Virgil Popescu ügyvezető gazdasági miniszter is, aki határozottan kijelentette, hogy az elkövetkező négy esztendő során a földgázelosztó-hálózatra rákötött háztartások részaránya a jelenlegi 35%-ról 70%-ra fog emelkedni. Ez azt jelentené, hogy a jelenleg mintegy 8,5 milliót számláló lakásból közel 6 millió földgázfűtéses lesz/lenne 2024-re. A miniszter azt is hozzáfűzte, hogy erre a célra egyelőre az Európai Uniótól 200 millió euró áll rendelkezésre. Idetartozik az is, hogy a már említett múlt heti kormányülésen Ioan Boloș, az európai alapokért felelős ügyvezető miniszter bejelentette, hogy előreláthatólag május 15-én sor kerül a tervezés kiírására, és a helyhatóságoknak lehetőségük lesz a finanszírozási kérések benyújtására. A kiírásnak viszont előfeltétele a környezetvédelmi véleményezés elnyerése a POIM szintjén. Boloș szerint a már említett 200 millió euró elegendő lenne 200 ezer háztartás gázvezetékkel való „érintésére”, hozzáfűzve azt is, hogy a finanszírozási kéréseket az elgondolás szerint december végéig lehetne benyújtani. Tehát elvi síkon rendeződni látszanak a dolgok, de az vitathatatlan, hogy bizonyos jogszabályokat még meg kell hozni, illetve hatályba kell léptetni. Visszatérve a bukaresti konferenciára azon Virgil Popescu ügyvezető miniszter azt is nyomatékolta, hogy a területi-közigazgatási egységeknek kell majd lehívniuk az európai alapokat az elosztóhálózatok építése vagy azok fejlesztése céljából a szaktárca pedig várja a projekteket. A hálózatfejlesztés a polgármesteri hivatalokra házul, és abba nem szól majd bele a szaktárca. A pénz nem minden… Tehát az európai alapok rendelkezésre állnak, de hát azokkal eddig sem volt különösebb gond, annál inkább a projektek benyújtásával, a lehívással. Félő, hogy ez esetben is valahol valami nem fog olajozottan működni, s majd december végén kiderül, hogy a rendelkezésre álló összeghez képest szerénynek bizonyulhat a benyújtott projektek összértéke. Nem akarunk vészmadarak lenni, de a hazai lehívások tekintetében nemigen volt amivel büszkélkedni, s jelenleg sincs: az Európai Bizottság által a 2014–2020-as időszakra kiutalt 31 millió eurós értékű alapokból január 31-ig alig 11,6 milliárd eurónyit sikerült lehívni. Nem egészen 11 hónap áll még rendelkezésre, s amennyiben a lehívási ráta nem éri el a 90%-ot, az a kormány számára (de nem csak) kudarcot fog jelenteni. (Amúgy a 2007–2013-as pénzügyi időszak szintjén a lehívási ráta 79%-os volt.) Egyébként uniós szinten olyan szerény eredményt, mint Románia, csak Bulgária ért el, ahol ugyancsak 38%-os a lehívási ráta, még Magyarországon és Lengyelországban 43%-43%-os. A Romániába irányuló uniós finanszírozások legnagyobb része a Vidékfejlesztési Országos Programba (PNDL) folyt be, mintegy 4,8 milliárd euró, ezt követte a már említett POIM 2,7 milliárd euróval. A megyék tekintetében ugyancsak felemás a helyzet, azaz van, ahol jelentősebb értékűek a finanszírozási szerződések, s van, ahol igencsak szerények. Így például Ilfov megyében az aláírt szerződések (szám szerint 60) együttes értéke 10,4 milliárd lejt tesz ki, Konstanca megyében a 236 aláírt szerződés 6,2 milliárd lejt, míg Teleorman megyében az aláírt 53 szerződés alig 356 millió lejt vagy Kovászna megyében az aláírt 56 szerződés 409 millió lejt. Robbanhat… A földgáz, pontosabban a lakossági földgázfogyasztás és annak ára tekintetében az utóbbi időben napvilágot láttak egyes ijesztő hírek, értesülések is. Lehet, hogy álhírekről vagy híresztelésekről van szó, de azt tartják, hogy „szél fúvatlan nem indul”. Hogy miről is szól a fáma, avégett vissza kell mennünk az időben, s utalnunk kell arra, hogy a „hírhedt” 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet értelmében annak idején befagyasztották a földgázfogyasztás árát 68 lej/MWh-ra. Ezt a jogszabályt „felrúgta” a Ludovic Orban-kormány 2020/1-es sürgősségi kormányrendelete, amely értelmében július 1-jétől liberalizálódik a lakossági földgáz ára is. (Az más ügy, hogy a jelenlegi kormány sürgősségi kormányrendelete a parlament által való „törvényesítés” fázisában van, és egyáltalán nem biztos, hogy azt a képviselőházban érintetlenül hagyják, amúgy a szenátusban már elutasították.) Annak idején az Orban-kormány illetékesei – élükön Virgil Popescu gazdaságügyi miniszterrel – azt hangoztatták, hogy nincs semminemű aggodalomra ok, nem fog emelkedni a lakossági fogyasztás ára, mert igen kedvező a piaci helyzet és ezt tartósnak is bizonyulhat. Félhangon azonban megpendítette, majd utólag meg is ismételte, hogy meg kell állapítani a „sérülékeny családok” kategóriáját, azokét, amelyek állami támogatásra lesznek jogosultak. A minap olyan szolgáltatói ajánlatok kerültek egyes fogyasztókhoz, amelyek értelmében július 1-jétől 22%-kal emelkedne a fogyasztás díjszabása. Vannak olyan szakértők, akik szerint akár 45%-os áremelkedés is bekövetkezhet a jelenlegi szinthez képest. Nos, ha ez valóban bekövetkezne, amit a kormány egyébként nem tart lehetségesnek, akkor megtörténhet, hogy a várományosok közül sokaknak elmehet az étvágya a „gázsütőben” készült tésztától. Gázrobbanás ugyan nemigen várható, de árrobbanás talán igen…

Hecser Zoltán