borús égbolt
Kin múlott, min múlott?…
Már-már idegtépő vergődés és többszöri elnapolás után a kormány múlt pénteki ülésén végül is napirendre tűzte az idei állami költségvetés és az állami társadalombiztosítási költségvetés törvénytervezetét. (Az ügy külön pikantériája, hogy a reggeli órákban közölt napirenden még nem szerepelt e két törvénytervezet.)
Viorica Dăncilă kormányfő az ülést felvezető expozéjában utalva annak a leglényegesebb célkitűzéseire, egyes sarokszámokra, valamint néhány fontosabb előírására, legalább kétszer használta a „rekord” kifejezést. Használhatta volna akár többször is, s talán leginkább abban a tekintetben, hogy a törvény által előírt időponthoz képest három hónapos késlekedés ugyancsak rekordszámba megy.
A dicshimnuszon túl viszont erről, s úgy általában a negatív előjelű előírásokról nemigen szólt az az expozé. Az adófizetőkkel, az ország lakosságával szembeni tisztelet jeleként utalhatott volna továbbá arra is, hogy kit, kiket terhel(het) felelősség egy ilyen arányú késlekedésért, illetve arra, hogy min múlott a november közepi határidő be nem tartása.
Erről egyébként eddig sem beszélt egyetlen „illetékes” sem, ellenkezőleg már novemberben arról hallhattunk, hogy minden a legnagyobb rendben van, legkésőbb a 2018-as esztendő végéig elfogadásra kerül az idei költségvetés, s ezt olyankor hangoztatták, amikor annak felrajzolásán már munkálkodnia kellett volna a pénzügyminisztériumnak.
Apropó pénzügyminisztérium: a kormányülést követő sajtótájékoztatóján Teodorovici pénzügyminiszter újságírói kérdésekre válaszolva ködösen úgy fogalmazott, hogy ez „semmi esetre sem a pénzügyminisztérium hibája”, s ami pedig az okokat illeti azok ma „már nem fontosak”. Azaz egy kézlegyintéssel intézte el azt, ami post factum is a leglényegesebb kérdéskört kellene hogy jelentse a történtekkel kapcsolatosan. Ilyen körülmények között pedig csak feltételezni lehet, hogy valami már eleve nem passzolt, s a pénzügyminisztérium, a kormány, valamint a kormánypárt megpróbált megoldani egy szinte megoldhatatlan, legalábbis annak tűnő problémát, nevezetesen a GDP-arányos költségvetési hiány 3 százalék alatti tartását.
Valószínű, hogy ezért csűrték-csavarták a dolgokat, s ebbe a kontextusba helyezhető a sokat kifogásolt és bírált, a múlt esztendő utolsó napjaiban sebtében elfogadott 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet is. Igen, mert annak egyes előírásai gyakorlatba ültetése révén szerették volna bővizűbbé tenni az állami költségvetés bevételi forrásait, azaz új adónemeket bevezetni. Hogy az abból fakadó, fakadható forrásoknak vizét belefoglalták-e vagy sem a költségvetésbe, azt pontosan nem tudni, de viszont hallani arról – s ezt maga a pénzügyminiszter is elismerte –, hogy annak egyes előírásait (főleg a banki aktívák megadózására vonatkozóakat) sürgősségi kormányrendelet révén módosítani kívánják.
Szombaton a kora déli órákban ülésezett a parlament két házának állandó bürója, azt megelőzően pedig a honatyák elektronikus postán kézhez kaphatták az elfogadásra váró törvénytervezetet. Vaskos kötetről van szó, aminek szövegét, illetve tartalmát közülük kevesen ismerik, s jobbára csak kormánypártiak. (Egyébként „kivételezettnek” tekinthető az RMDSZ is, amelynek vezetésével a megszavazás érdekében egyeztetni, egyezkedni próbált a kormánypárt csúcsvezetése, s állítólag történt is némi előrelépés olyan értelemben, hogy a megyei tanácsok esetében a költségvetés egy főre jutó összegét 400 lejről sikerült megemelni 450 lejre. Az az értesülés viszont, hogy a megállapodás értelmében a személyi jövedelemadó 100 százalékban helyben marad, nemigen állja meg a helyét, ugyanis erre vonatkozóan a kormánypárt vezetői előzetesen ígéretet tettek, arról nem is beszélve, hogy az a „helyben maradás” a területi-közigazgatási egységek, illetve a megyék túlnyomó többségében nem oldja meg, nem oldotta volna meg érdemben a helyi költségvetések gondjait.) Ilyen körülmények között nehezen képzelhető el, hogy lehetőségük lesz azt alaposan áttanulmányozni és indítványokat megfogalmazni márcsak az időszűke okán is, mert indítványt benyújtani csupán ma déli 12 óráig lehet. A további menetrendet illetően a közpénzügyi miniszter azt hangoztatta, hogy most minden a parlamenten múlik, mármint a költségvetés mielőbbi megszavazása vonatkozásában.
Kérdeznénk tőle, akár szenátori minőségében is, miért késlekedett a kormány több mint három hónapot a tervezet elfogadásával? Most pedig a költségvetés sorsát attól kívánja függővé tenni, hogy „milyen sebességgel” bólint arra rá a parlament…
Hecser Zoltán
.jpg)
