borús égbolt
Ki hogy és mivel számol?
A múlt hétfőn – annak kapcsán, hogy újabb „színfolttal” gazdagodott a kormányfő, illetve a kormány és az államelnök közti nemkívánatos viszály – felvázoltuk a nyugdíjpont értékének alakulása körül kialakult már-már értelmetlen vitát. Annak során Dăncilă kormányfő részéről március 12-én magabiztos és tágabb értelemben rendreutasító kijelentés is hangzott el: „A valóság az, hogy sok esztendő múltán 2019-ben a költségvetésnek lesz egy 1,7 milliárd lejes többlete is. Ez annak az intézkedésnek a nyomán, hogy a hozzájárulások átkerültek a munkáltatótól az alkalmazottakhoz – egy másik olyan intézkedés, amelyet Johannis elnök úr bírált, intézkedés, amely azonban megmutatta hatékonyságát.”
Az idei többletet illetően lehet, hogy van valami igaza, és akár biztosra is vehető, hogy kikerekedhet ez a többlet, de más kérdés, hogy annak mi is az eredendője. Mielőtt rátérnénk annak a fejtegetésére, ismertetésére, hadd utaljunk arra, hogy a hozzájárulások szóban forgó „átruházására” egy 2017-ben megjelent sürgősségi kormányrendelet értelmében 2018-tól kezdődően került sor. Ha ez így igaz – márpedig így igaz –, akkor okkal és joggal kérdezhetnénk: a múlt esztendőben, azaz 2018-ban miért kellett kétszer is kiigazítani, pontosabban kipótolni az állami költségvetésből az állami társadalombiztosítási költségvetést és az miért is nem zárult többlettel?
Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, próbáljuk meg szemrevételezni a köznyugdíj költségvetése bevételeinek alakulását. A 2017-es esztendei 44 milliárd lejjel szemben a köznyugdíj költségvetésének bevételei a múlt esztendőben 59 milliárd lejre növekedtek olyan körülmények közepette, amikor is az állami költségvetésből a nyugdíjak szubvencionálására fordított összegek 13,5 milliárd lejről 4,7 milliárd lejre csökkentek. Ez derül ki legalábbis az Országos Statisztikai Intézet (INS) által közölt adatokból. Ezek szerint a köznyugdíjra fordított összköltségekben az említett szubvenció aránya a 2017-es esztendei 23,4%-ról 7,4%-ra csökkent. Következésképpen: a tavaly valóban megvolt a maga eredménye a hozzájárulások átruházásának, de nem költségvetési többlet elérése tekintetében, hanem a nyugdíjfinanszírozás állami szubvencionálása mértékének és a kvantumának „zsugorítása” vonatkozásában. Ez kétségtelen, hogy pozitív tényként értékelendő, de semmiképp sem úgy, hogy a társadalombiztosítási költségvetés bevételei képesek voltak fedezni a kiadásokat!
Másrészt pedig tisztában kell lenni, hogy ténylegesen mi is történt az átruházás során. A már említett sürgősségi kormányrendelet értelmében a társadalombiztosítási hozzájárulások átkerültek a munkáltatótól a munkavállalóhoz, és a teljes hozzájárulás 39,25%-ról 37,25%-ra csökkent (legalábbis a jogszabály értelmében). A valóságban viszont az történt (akarva, nem akarva), hogy a reális hozzájárulás 44,7%-ra emelkedett, s ez annak nyomán, hogy a munkáltatók az alkalmazottak bruttó bérét átlagosan 20%-kal megnövelték oly módon, hogy ez utóbbiak nettó bére ne csökkenhessen. Következésképpen az adóalap megemelkedett, és ez a legfőbb magyarázata annak, hogy az állami társadalombiztosítási költségvetés bevételei megemelkedtek. Ezt nem mi mondjuk, hanem a Költségvetési Tanács elnöke, Ionuț Dumitru, aki nemrégiben kijelentette: „A valóságban a társadalombiztosítási hozzájárulás megemelkedett, nem pedig csökkent. Ez azért, mert a megadózási alap inflálódott 20%-kal…”.
Még egyszer nyomatékolnánk: a társadalombiztosítási költségvetés bevételei ugyan ténylegesen nőttek – ahogy azt a kormányfő állítja –, de ez távolról sem jelenti azt, hogy megteremtődött annak az egyensúlya. Mert az állami költségvetésből eszközölt szubvenciókra a tavaly is szükség volt.
Van még egy vetület, amit ugyancsak nem lehet figyelmen kívül hagyni, nevezetesen az állami szubvenció. Nézzük meg, az miként is alakult az elmúlt évek során: 2017-ben az állami köznyugdíjrendszernek nyújtott szubvenció értéke elérte a 18,3 milliárd lejt, s ez főleg annak okán, mert az állami társadalombiztosítási költségvetésbe időközben belefoglaltattak az úgynevezett különleges nyugdíjak is. (Az érdekesség kedvéért: 2011-ben a szubvenció értéke még csak 2,1 milliárd lej volt, 2012-ben már 13,1 milliárd lejre emelkedett, majd 2014-ben 13,5 milliárd lejre és 2015-ben, amint már említettük, 18,3 milliárd lejre.) 2015-öt követően a különleges nyugdíjak kikerültek a köznyugdíjrendszerből, s azok kifizetésére közvetlenül az állami költségvetésből került sor. Ilyenképpen természetszerűen zsugorodott a már említett szubvencionálás is, így 2016-ban 15 milliárd lejre, 2017-ben pedig 13,5 milliárd lejre és 2018-ban az ugyancsak már említett 4,7 milliárd lejre (amikor valóban éreztette hatását, de csak a szubvencionálás csökkentése tekintetében a hozzájárulások átruházása).
Hogy idén lesz-e többlet, az majd eldől, de ha esetleg lesz, abban szerepe lesz annak is, amiről a múlt hétfői lapszámunkban írtunk: nevezetesen, hogy „elcsúsztatták” és nem előrehozták a nyugdíjpont megemelésének időpontját…
Hecser Zoltán
