tiszta égbolt
kevés felhő
Keretet szabni a költekezésnek
Legtöbben azon fáradozunk, hogy egy kis spórolt pénzt tudjunk összekapargatni magunknak, egy biztos tartalékot, amire bármilyen krízis esetén számíthatunk. Ösztönből érzi az ember, hogy erre a fajta anyagi biztonságra mindenképpen szüksége van. Szükségünk van spórolt pénzre. A bökkenő, hogy még nem tudjuk, honnan lehet elvenni ezt az összeget, hogy miből kellene félretenni, vagy mikor gyűl össze végre annyi, hogy az jóléti biztonságot jelentsen.
Az igazat megvallva, nehezemre esne kiszámítani, hogy mennyi spórolt pénzre van szükségem a jövőmmel kapcsolatos terveimhez. Mindenki másra gyűjt – a korombeli fiatalok lakásra, autóra, később a nyugdíjasévekre. Viszont elrugaszkodnék a valóságtól, ha azt mondanám, hogy a megtakarítási hálómnak egy világ körüli utat is pénzelnie kellene. Amikor spórolok, nem vacsorázhatok egy étteremben, mert az otthoni ennivaló olcsóbb. Luxusnak számít, ha rendszeresen a kedvenc kávézómban fogyasztom el a napindító kapucsínót. Nem költhetek magamra, amikor sikerélményben van részem. De a diéta alatt is tartunk úgynevezett csalós napokat, akkor miért lenne ez másképp a spórolással?
A mocskos pénzügyek tabutémának számítanak. Még a legjobb barátunk előtt is pironkodva beszélünk az anyagi helyzetünkről. Habár évről évre rugalmasabbak leszünk ez ügyben. Nemrég találkoztam egy kezdeményezéssel: iskoláskorú gyerekeket pénzügyi tudatosságra neveltek annak érdekében, hogy felnőttként okosan bánjanak a bevételükkel. Először láttam ehhez fogható pénzügyi szimulációs vagy cash-flow játékokat gyakorlatba ültetve. Persze, fontos a családi minta is, de az említett játékok motiválják a gyerekeket arra, hogy kicsit másképp kezdjenek gondolkodni a pénzről.
Egyértelműen nem spórolás az, ha váratlanul egy tízlejest találunk a kimosott nadrágunk zsebében. Aránylag tudatosan bánni a pénzzel azt jelenti, hogy nem fog meg minden kilencvenszázalékos akció, s rendszeresen elrejtek még saját magam elől is egy kis összeget a havi keresetemből. Eltemetem a nehezebb időkre, az álmaimra, a terveimre, így mindig a maradékból költekezem. Azt is tudom, hogy egyszer el kell kezdeni élni és elkölteni azt, amiért megdolgoztam. A pénz nem ellenség, hanem mindennapjaink középpontja, aminek a bőség érdekében keretet kell szabni.
Miklós Dalma
.jpg)
