Közbirtokossági beruházásként, negyvenezer lejes befektetéssel évekkel ezelőtt uniós normáknak megfelelő tejbegyűjtő csarnokot hoztak létre Csík­szent­ta­má­son. A fogyasztási szövetkezeti épületben kialakított csarnok ajtaján utóbb valaki letörte a kilincset. Azonban úgy tűnik, nem emiatt nem nyitották ki mostanáig. [caption id="attachment_20542" align="aligncenter" width="620"] Szopos Tibor saját gazdaságából értékesíti a tejet. A krízisben is van ára Fotó: Balázs Árpád[/caption] Tavaly áprilisban megszűnt a tejkvóta az Európai Unióban, és ennek következménye előrelátható volt Székelyföldön is: tavaly télen először fordult elő, hogy a felvásárlók emelés helyett csökkentették a tejárakat, majd a nyári időszakban, a mennyiség növekedésével, a téli mennyiséghez kötötték a tej árának kifizetését. A tejárkrízis azóta is tart. A felsoroltakat már ezelőtt két-három évvel is előre lehetett látni. Ezért is érthető a gazdák előrelátása, hogy egyesületi csarnokok létrehozása mellett döntöttek nagyon sok településen – úgy gondolták, saját csarnokkal nem lesznek annyira kiszolgáltatva a felvásárlók kénye-kedvének. Jól működő egyesületi tejbegyűjtőkre vannak példák Hargita megyében, így a bátortalanabb gazdáknak is kéznél voltak a lemásolható minták. Saját begyűjtő birtokossági pénzből A csíkszenttamási közbirtokosság több száz hektár legelő után kap támogatást. Ebből az összegből fektetett be 40 ezer lejt, így jött lére az uniós előírásoknak is megfelelő tejbegyűjtő – tudtuk meg Bíró Károlytól, a közbirtokosság elnökétől. A tejcsarnokot a községi területen lévő szövetkezeti épületben alakították ki. Értesüléseink szerint a szövetkezet öt évre bérmentesen használatba adta a felületet. Az épületben több más jellegű tevékenység is folyik, az ezeket üzemeltetők piaci áron bért fizetnek az elfoglalt felületekért. – Mi a beruházást megvalósítottunk. Ezt vállaltuk. A működtetés nem a mi feladatunk. Ez nincs benne a tevékenységünkben – magyarázta Bíró Károly elnök. A szövetkezeti épületben egy zárt ajtó mögött áll a közbirtokosság 40 ezer lejes beruházása. Az ajtón mostanra letört a kilincs, de úgy tűnik, nem ez az oka annak, hogy nem működik a csarnok. Sok a gazda, összefoghatnának A településen a nem működő csarnok mellett még két tejbegyűjtő tevékenykedik. Mindkét csarnokból a Friss márkanevet birtokló tejfeldolgozó vásárolja fel a tejet. A csíkszenttamási polgármesteri hivatal adatai szerint ma a településen 1250 szarvasmarha van 468 gazda tulajdonában. Nem kell túl sokat matekozni, hogy kiszámoljuk, ezek között sok az egy-két tehenes gazda. A tejcsarnokok működtetésében leginkább ők lennének érdekeltek, mivel a többtehenes gazdáktól az udvarról viszik el a tejet a felvásárlók. Szopos Tibortól, a szenttamási szarvasmarhatartó gazdák egyesületének titkárától megtudtuk: a településen hat olyan egyéni gazda van, akiktől közvetlenül viszik el a tejet. Az egyesületi titkár egyike a nagygazdáknak, jelenleg 25 fejőstehénnel. Ebben az időszakban napi 300 liter tejet gyűjt a saját tejhűtő tankjába, és ezt a Gordonnak adja el. Szopos Tibor azt mondja: annak ellenére, hogy a gazdaságából viszik el a tejet, mindent megtett azért, hogy létrejöjjön az egyesületi tejcsarnok. Az egyesület titkára úgy véli, az összefogás hiánya az egyik legnagyobb gond a gazdák körében. Szerinte semmi mást nem kellene tenni, csak elmenni Csíkdánfalvára, és megnézni, ott hogyan működik az egyesületi csarnok. Szopos úgy tudja, hogy a két csarnokban összesen 400 liter tej gyűl be, sokan az alacsony árak miatt nem is viszik oda a tejet. Ha az egyesületi csarnokban nagyobb mennyiségű tejet lehetne összegyűjteni, a felvásárlókkal is másként lehetne tárgyalni – vélekedik az egyesületi titkár. A polgármester is akarta Az ügyben a település polgármesterét, Márk Tibort is megkérdeztük. Az ő udvarán működik jelenleg az egyik tejcsarnok – ezt maga a polgármester is megerősítette. A községvezető azt mondta: ő is az egyesületi csarnok létrejöttét szorgalmazta, a kezdeményező volt. Amikor azonban azt hallotta, azzal vádolják, hogy az új csarnokra is kezet akar tenni a családja, kivonult az ügy mögül. Márk Tibor állítja: ismeri a rendszert, hogy a csarnokost a tejgyár fizeti, ahogy az ott fogyasztott áramot is. Azt mondja, ha ezek a költségek is a gazdákat terhelnék, akkor az amúgy is alacsony felvásárlási ár mellett még kevesebbel maradnának. Ő személy szerint nem ragaszkodik az udvarán működő csarnokhoz, amely céljára valamikor a garázsát alakították át, az autója pedig egy szín alatt van azóta is. Ha mindenki akarja, akkor miért nem működik? A kérdés logikusnak tűnik, de választ már nem ilyen egyszerű találni rá. A témát körbejárva újabb és újabb kérdések fogalmazhatók meg. Leginkább, hogy miként lehet egy 40 ezer lejes beruházást kihasználatlanul hagyni? És ha mindenki akarja, akkor miért nem működik a csarnok? A nagyobb mennyiséget eladó gazdák ma, a tejárkrízis időszakában is 1,18 lejért értékesítik a tej literét. Daczó Dénes