Alaposan felborzolta a kedélyeket a közpénzügyi miniszter, Ionuþ Mișa ama múlt szerda esti váratlan bejelentése, miszerint a társadalombiztosítási hozzájárulás rendszeréből végül is nem fognak kivonulni a munkáltatók, s valószínű, hogy január 1-től kötelezettek lesznek társadalmi szolidaritási hozzájárulás fizetésére. A kormány eme szándékáról múlt pénteki lapszámunkban már hírt adtunk, de az utóbbi napok fejleményei okán érdemesnek tartjuk arra visszatérni. Mindenekelőtt annak okán, mert az szakmai körökben, de a munkáltatók soraiban is, túl a meglepetésen, ellenérzést váltott ki, fenntartások fogalmazódtak meg, s mindezt tetőzi, hogy a kormánytagok és kormánykoalíciós politikusok megnyilatkozásai sem mindig „csengtek össze”. Vitathatatlan, hogy a közpénzügyi miniszter szerda esti nyilatkozata semmiképp sem nevezhető sikeresnek, és sajnos, nem az első esetben történik meg, hogy „félrebeszélt”. Emlékeztetnénk arra is, hogy beiktatását követően a II-es nyugdíjpillér esetleges megreformálása kapcsán „szólta el magát”, utólag magyarázkodásra szorulva, Liviu Dragnea pártelnök pedig a történtek kapcsán kénytelen volt elismerni, hogy Ionuț Mișa bemutatkozása félresikerült. Most is az történt: nem beszélt egyértelműen, szabatosan és világosan. Így például feleslegesnek bizonyult azt nyomatékolni, hogy nincs szó egy újabb illeték bevezetéséről és eleve nem egy illetékről van szó, hanem egy olyan hozzájárulásról, amit amúgy eddig is fizettek a munkáltatók. Hamisan hangozott ez az állítás már csak azért is, mert a múlt csütörtökig úgy tudtuk, hogy mindennemű társadalombiztosítási hozzájárulási kötelezettség a munkáltatótól „átkerül” a munkavállalóhoz. Ennek kapcsán ugyan utaltak arra a szakszervezetek és egyes szakértők, hogy bizonyos hozzájárulás tekintetében létezik egy uniós irányelv, nevezetesen az 1980/987-es, amely egyébként jogalapját képezte annak idején egy hazai törvénynek is. A bérkövetelések kifizetésének garantálási alapja képzésére és felhasználására vonatkozó 2006/200-as törvényről van szó, amelynek egyébként időközben megjelentek a 2006/1850-es kormányhatározattal jóváhagyott alkalmazási módszertani normái is. (Amúgy mindkét szóban forgó jogszabályt utólag módosították és kiegészítették.) Tehát erre a törvényre ugyan lehet hivatkozni, de akkor már eleve világosan le kellett volna szögezni, hogy lesznek olyan hozzájárulások, amelyek továbbra is a munkáltatók „portáján belül” maradnak és olyanok is, amelyek ténylegesen átkerülnek a munkavállalók fizetési kötelezettségei közé. Mert ez az „összevisszaság” félreértésre adott okot, arról nem is beszélve, hogy a törvényben a garanciaalaphoz való hozzájárulás kvótájára van utalás, illetve annak a képzését és felhasználását szabályozták. Ilyenképpen pedig egy olyan hozzájárulás, amelyet már „nevesítettek”, nemigen „keresztelhető át” (azaz igen, de csak törvény révén). Továbbá a most bejelentett 2%-os hozzájárulás semmiképp sem ugyanaz, mint amelyet annak idején meghatározott a 2006/200-as törvény, nevezetesen 0,25%. Amikor pedig a miniszternek a már összemosás hangvételű okfejtését halljuk, olvassuk, akaratlanul is eszünkbe juthat (már azoknak, akik arra emlékeznek) egy, az ötvenes években forgatott és bemutatott igen nagy sikerű magyar játékfilm, a 2 x 2 néha 5. Sajnos, a mostani kormány előállt ilyen bűvészmutatvány számba menő érvelésekkel, számításokkal, pontosabban számítgatásokkal, s azt próbálja velünk „megetetni”, hogy a 0,25% akár 2% is lehet. Kiigazítások sorozata Az elmúlt hét végén Mihai Tudose kormányfő és Marcel Cio­lacu kormányfőhelyettes megpróbálta helyreigazítani, pontosítani a közpénzügyminiszter által elmondottakat. A kormányfő ironikusan fogalmazott, többek között azt is állítva, hogy minisztere „pénzügyes” nyelven beszélt, a következőket hangoztatva: „Lényegében technikai szempontból jól magyarázta meg, de őurasága esetében a fordítás nem mindig sikerült… Én is nagyjából úgy értettem, ahogy önök, szerencse, hogy tudjuk, nem úgy van.” Akkor hogy is van? Nos, erre egyértelmű és pontos választ a kormányfő sem adott. Érkezett egy amolyan válasz onnan, ahonnan legkevésbé várták, a koalíciós partnertől: az ALDE alelnöke, Varujan Vosganian szombaton azt hangoztatta, hogy pártjának fenntartásai vannak a „2%-os szolidaritási illetékre vonatkozóan, és tárgyalni fognak erről a témáról a szociáldemokrata párt vezetőivel. Amúgy Vosganian egykor pénzügyminiszter volt, ennek ellenére ő sincs tisztában a dolgokkal, mert illetéket emlegetett és nem hozzájárulást... Másként látják… Az Európai Bizottság romániai képviseletének illetékesei a Mediafax hírügynökség felkérésére a múlt pénteken közölték véleményüket. Abban többek között az áll, hogy a munkáltatóknak hozzá kell járulniuk a bérkövetelések fedezése végetti pénzalap képzéséhez, de csak akkor, ha az állam nem rendelkezik erre a célra pénzzel. Ilyen értelemben tételesen utalnak a 2008/94-es irányelvvel módosított 1980/987-es irányelv 5-ös szakaszára. Abban többek között az áll, hogy „a garanciaintézetek vagyona a munkáltató működő tőkéjétől elkülönül, és úgy kell kezelni, hogy a fizetésképtelenség miatt folytatott eljárásban ne legyen hozzáférhető”, illetve „a munkáltatók hozzájárulnak a finanszírozáshoz, kivéve, ha azt teljes mértékben az állami hatóságok biztosítják”. Tehát akár az állam is átvállalhatja a szóban forgó garanciaalap képzését, arról nem is beszélve, hogy annak mértékéről nem rendelkeznek az irányelvek. A 2%-os arány körül is megfogalmazhatóak komoly fenntartások. A miniszteri tájékoztatóból az derül ki, hogy az annak révén befolyt összeg 90%-a átkerül az állami költségvetésbe és 10%-a irányul a bérkövetelések kifizetési garanciaalapja felé. Végezzünk egy igen egyszerű számítást: 100 lejnek 0,25%-a 0,25 lejt jelent, ugyanannak az összegnek 2%-a 2 lejt, a 2 lejből 90% 1,80 lej, 10% pedig 0,20 lej. Akkor mi is változik? Tulajdonképpen csökken a garanciaalapba befolyó pénz és egy jelentősebb hányad bekerül az állami költségvetésbe, azaz a nagy fazékba, s ott akár nyoma is veszhet. Ugyanakkor a munkáltató úgymond amolyan teherként „visszakap” abból, amiről eddig azt tudta, hogy át fog ruházódni a munkavállalóra. Tehát: a Tudose-kormány már-már képes bebizonyítani, hogy 2 x 2 lehet 5. Hecser Zoltán