A rendőrségi hírek, amelyek elérhetők a Hargita megyei rendőrkapitányság honlapján, többnyire sallangmentesen közlik, hogy éppen milyen bűncselekmények, szabálysértések történtek a megyében. A hírek azonban természetüknél fogva nem sokat mondanak el a kihágások társadalmi hátteréről. Manuela Ionescu, a Hargita megyei rendőrség bűnmegelőzési osztályának koordinátora, aki egyébként szociológus is, nap mint nap szembesül azokkal a társadalmi jelenségekkel, amelyek végül bűncselekményekhez, szabálysértésekhez és végső soron emberi sorstragédiákhoz vezetnek. Beszélgetéssorozatunk második részében arról kérdeztük, meddig terjed a rendőrség hatásköre, mit várhat el tőlük a civil lakosság és hogyan tud segíteni a rendőröknek, hogy el is ítélje a bíróság a bűnözőket.

Sok mindent megtudhattunk a rendőrök hatásköréről                                                               Fotó: László F. Csaba

Nehezen jött össze a második kávézásunk Manuela Ionescuval. Ezért is a koronavírus a hibás, ugyanis az elmúlt időszakban a rendőröknek rengeteg fejtágítót tartottak az akkor még küszöbön álló világjárványról, illetve a rendőrség várható pluszfeladatairól. A fejtágítót a rendőrség országos vezetői tartották többnyire videokonferencián, így nem volt egyszerű időpontot egyeztetnünk. Végül sikerült, ezúttal egy másik kedvünkre való belvárosi kultúrbisztró volt a helyszín, a beszélgetésünket ugyanis még a szükségállapot kihirdetése előtt vettük fel. A rendőrség feladatairól, hatásköréről sokunknak csak elnagyolt ismereteink vannak, és számos félreértés, tévedés forog közszájon. Mit tehet és mint nem a rendőrség Az egyik ilyen tévedés, hogy a rendőrségen múlik, hogy elítélik-e ténylegesen a bűncselekmények elkövetőit. – Sokan nem tudják, hogy a rendőrség nem tud mindenkit börtönbe zárni, aki bűncselekményt követett el és rászolgált erre. Onnan tudom, hogy az emberek rosszul tudják, hogy meddig tart a rendőrség hatásköre, hogy megkérdezték, hogyan lehetséges, hogy egy-egy bűnöző, akit ismernek szabadlábon van. Sajnos a rendőrség legfeljebb csak letartóztathat valakit, nyomozást folytat, bizonyítékokat gyűjt és végül bemutatja a bizonyítékokat a bíróságon. Azt azonban már a bíró dönti el, hogy ki marad előzetes letartóztatásban és ki védekezhet szabadlábon – mutatott rá a rendőri tevékenység határaira az osztályvezető. Kifejtette: nem kell összetéveszteni az előzetes letartóztatást – ez legfeljebb harminc napig tarthat – a tényleges fogvatartással. Utóbbiról ugyanis kizárólag a bíróság dönthet. Ahogyan arról is, hogy ki hány év szabadságvesztést kap, ki ússza meg felfüggesztett börtönbüntetéssel. – Mi tagadás, születnek olyan ítéletek is, amelyek nem nyerik el az emberek tetszését – ismerte el Manuela Ionescu. Majd megjegyezte: a rendőrök is sokat bosszankodnak amiatt, hogy sok elkövetőt felment a bíróság vagy azért, mert nem találja elégségesnek a bizonyítékokat, vagy egyszerűen túl jó a vádlottak ügyvédje. Egyébként főleg olyankor bosszankodnak a rendőrök, amikor egészen biztosan tudják, hogy akit felmentettek vagy csak enyhe büntetést kapott, az tényleg elkövette azt a bűncselekményt, amellyel megvádolták. Tehetünk azért, hogy rács mögé kerüljön, aki oda való Hozzáfűzte: amit az embereknek nem árt tudniuk, hogy ők is tevékenyen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy bűnöző a tettével arányosan súlyos büntetést kapjon. – Természetesen nem úgy, hogy kővel megdobálják a bűnöst, hanem úgy, hogy segítik a rendőrség munkáját a nyomozás közben – jegyezte meg Manuela Ionescu. Rámutatott: voltak olyan esetek is, hogy mindenki tudta, ki a tettes, de nem lehetett rábizonyítani. Ugyanis, ha alibije van egy bűnelkövetőnek, családtagjai, barátai állítják egybehangzóan, hogy otthon volt a tett elkövetésének pillanatában. Az egyik ilyen esetnél hiába tudta mindenki, hogy a tettes az áldozat háza körül sündörgött, senki nem tanúskodott, biztonsági kamera felvtélei sem álltak rendelkezésre, így az illető megúszta. – Tudjuk, mi történt, de nem akarunk tanúskodni, mert félünk. De ezzel a magatartásunkkal a bűnöző malmára hajtjuk a vizet. Mert amikor a rendőr jelentkezik az ügyésznél, kész aktacsomót kell odavinnie, benne a bizonyítékokkal. Ez azonban sokszor kevés. Akkor is, ha beismerő vallomással is rendelkeznek, mert a bíróság előtt azt mondhatja az illető, hogy erővel kényszerítették vallomástételre. Ha nincsenek tanúk, máris gyenge lábakon áll az ügy – mutatott rá a bizonyítás nehézségeire Manuela Ionescu. Hozzáfűzte: gyilkosság esetében, ha van ujjlenyomat, akkor még rá lehet bizonyítani a tettesre a tettét, különben tanúk nélkül az is rendkívül nehéz. Ugyanez érvényes az utcai erőszakos bűncselekményekre is. – Hiába mondod el nekem, hogy megtámadtak az utcán, ha nem vagy hajlandó tanúskodni, vagy legalább egy nyilatkozatot aláírni, akkor nem tudok mit tenni – tette hozzá. A tolvajt a legnehezebb lebuktatni Ami a lopásokat illeti: régebben televíziókat, nagyobb tárgyakat loptak el, amelyeket viszonylag könnyű volt azonosítani a gyártási szám miatt. Mostanában inkább ékszereket lopnak, készpénzt, és ha meg is fogják a tolvajt, nagyon nehéz bizonyítani, hogy a nála talált pénz nem az övé, hacsak nincsenek a bankjegyek megjelölve és tanúk sincsenek, akik elmondják, hogy látták a tolvajt távozni az áldozat házából. Egyszerűen azt mondhatja a tolvaj, hogy éppen most kapta meg a szociális segélyt, eladta a kerékpárját. Azaz ma a lopást is sokkal nehezebb bizonyítani, mert az ellopott tárgyak nem személyre szabottak. Az ékszerekről még csak-csak be lehet bizonyítani, hogy ki a jogos tulajdonosa, de a pénz esetében erre esély sincs. Ezért van szükség arra, hogy tanúk igazolják, hogy látták az elkövetőt bemenni vagy kijönni a kárvallott lakásából. Vagy legalább biztonsági kamera felvételei legyenek. A megyeszékhelyen is volt rá példa Csíkszeredában is több példa volt olyan esetre, hogy tanúk hiánya miatt nehéz volt rábizonyítani a bűnelkövetőre tettét. Olyan eset is előfordult, hogy a rendőrök néhány hónappal egy bűncselekmény elkövetése után értesültek ötöd-, hatodkézből, hogy az érintett tömbház lakói láttak idegen embereket a bűntény időpontjában. Egyébként a rendőröknek sokszor a bűncselekmény pontos időpontját is nehéz megállapítaniuk, ami rendkívül fontos lenne. Ebben is hasznos, sőt érdemi segítséget tudna nyújtani a civil lakosság. Gyakorlatilag bármilyen apró információnak jelentősége van. Nem harap a rendőr Manuela Ionescu ugyanakkor kérdésünkre elmondta: a rendőrség létszámproblémával küzd, messze nincsenek olyan sokan, mint ahány emberre szükségük lenne. Nemcsak terepen nincsenek elegen, hanem az irodai munkában is jól jönne nekik egy kis pluszmunkaerő. A létszámhiányhoz jön hozzá, hogy civil lakosság is távolságtartó a rendőrökkel szemben. Pedig nincs okuk félelemre, ellenkezőleg: a rendőrök örülni fognak a segítségnek. A rendőröket azért fizetik, hogy a lakosságot szolgálják, éppen ezért nem kell félni tőlük – tette hozzá. Rendőr és csendőr közti különbség Végül arra kértük, hogy röviden szemléltesse, mi a különbség a rendőrök és a csendőrök feladata között. Készséggel kifejtette: a csendőrök elsősorban a közrend fenntartásáért felelnek, elsősorban a nagy tömegrendezvényeket kell biztosítaniuk. Ha valaki megzavarja a közrendet, akkor a csendőröknek kell az illetőt kiemelniük a tömegből és elkísérjék őt a legközelebbi rendőrőrsig. A csendőrök igazoltathatnak, azonosíthatnak, de a nyomozás, a kihallgatás és a hivatalos akták összeállítása már a rendőrség hatásköre. A rendőrségnek is van közrendi feladata is, de ez inkább a járőrözést jelenti. A rendőrök mennek ki a 112-es sürgősségi hívószámon érkező bejelentések után is. Régebben előfordult, hogy egy rendőr egy csendőrrel járőrözött, de mostanában a rendőrök rendőrökkel, a csendőrök csendőrökkel járőröznek. A bűnügyi rendőrség feladata ugyanakkor, hogy kiszálljon a helyszínre, ha lopás, vagy valamilyen erőszakos bűncselekmény történik. Beszélgetéssorozatunk folytatódik A harmadik részben arról lesz szó, hogy kell-e félnünk a tanúskodástól bűnügyek esetén és milyen tanúvédelmi programok vannak. Ha kérdéseik vannak a témával kapcsolatban, küldjék el a kiss.elod.gergely@hargitanepe.ro címre. Igyekszünk majd az önök kérdéseit is feltenni, amikor legközelebb sort kerítünk beszélgetésünkre.

Kiss Előd-Gergely