Kard ki kard!
„Végzetes” eseményhez vezetett a Hargita Népe cikke: egyik politikus Facebookon megosztotta, a másik megkommentálta (őt, nem a cikket), mire előbbi törülte a listáról kollégáját. Egy harmadik pedig aktuálpolitika címszóval egy kollázzsal reagált. A kép felső részén egy múltbéli párbaj látható a felirat szerint 1816-ból, alul pedig az Unfriend, Unfollow, Unlike felirat. Mindez néhány perc alatt a közösségi oldalon közel tízezer emberhez jutott el direkt, majd még ki tudja hányhoz, az esetről beszámoló honlapokon keresztül.
És igaza van a képnek, néhány ritka esettől eltekintve véget ért az az időszak, amikor valóban kesztyűt dobtak egymásnak a felek, most már a közösségi oldalakra költöztek a politikai csatározások – legyen szó érdemi vitáról vagy kicsinyes torzsalkodásról. A becsület karddal való megvédése helyett ismerőseink babafotói, síelős képei, kedvenc zeneszámai között lopakodik be mindennapjainkba a politika, nálunk főleg azután, hogy Barack Obama 2008-ban egy nagyon jól szervezett online-kampánnyal lett az Egyesült Államok elnöke. A politikusok, felismerve a lehetőséget, naponta posztolnak megvalósításaikról, terveikről, véleményükről azon a felületen, ahol legkönnyebben érik el elsősorban a fiatalokat. És a naivabb felhasználók talán még rá sem jöttek, hogy a néhány soros bejegyzések mögött gyakran egész kommunikációs csapat áll – akiknek nem mellesleg teljes hozzáférést engednek az általuk megosztott tartalmakhoz, amikor rákattintanak a barátkozást jelölő ikonra.
Választási évet írunk, ezért értelemszerűen fokozódni fog a politikusok tevékenysége. És mi is egy gombnyomással dönthetünk, hogy kíváncsiak vagyunk-e a frissen aszfaltozott utakra, a felújított iskolákra, játszóterekre és ígéretekre. Az „aki nincs a Facebookon, nem létezik” jegyében pedig hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy aki nem ismerősünk a közösségi oldalon, arra nem is kell figyelnünk, pedig tudjuk, ajánlatos közel tartani a barátainkat, és még közelebb az ellenségeinket.
Háromszéki Eszter