A gyergyóalfalvi Laczkó Jenő családját a sokgyermekesek között is rendkívülinek tartják a faluban, hiszen a héttagú családban az egyetlen nő az édesanya, Éva. A fiúk közül a legnagyobb a 15 éves Ákos, a legkisebb a 9 hónapos Máté, míg Botond, Bálint és András 14, 7 és 4 éves. A család egyetlen kenyérkeresője, az édesapa építkezési vállalkozó, de emellett az ő dolga a fiúkkal a háztáji gazdaság rendezése is – Laczkóék ugyanis a zöldségtől a húsig, amit csak lehet, házilag állítanak elő. Az ezzel járó teendők alól az édesanyát mentesítik – az ő feladata a „benti” dolgok, vagyis a háztartás vezetése, a gyermekek ellátása. Bár a sok gyermek sok lemondással és gonddal jár, Jenő és Éva boldog és büszke nagy családjukra: mindketten úgy vélik, a gyermeket nem tervezni kell, hanem elfogadni. A karácsonyi készülődést sem viszik túlzásba, mindenben a hagyományokhoz ragaszkodnak, de a Laczkó fiúknak is hoz nagy karácsonyfát az angyal, alatta ajándékokkal, lesz töltött káposzta és kalács is az asztalon. Faragott székely kapun át vezet az út a Fenek útjáról Laczkóék takaros portájára. A régebb épített ház többszöri toldás jegyeit viseli, az udvar mélyén házőrző csaholása jelzi, hogy idegen érkezett az udvarra, a ház előtt kisbusz áll, hátsó részében építkezéshez használatos eszközökkel tele. A lakásba lépve, a tágas nappaliban olyan rend uralkodik, mintha gyermek sem lenne a háznál. Pedig ott vannak mind az öten, a négy nagyobb mosolyogva üdvözöl édesanyjukkal együtt, a legkisebb, Máté édesapja ölében fészkelődve használja ki azon ritka alkalmak egyikét, hogy reggeli órában is élvezheti a családfő biztonságot adó közelségét. A fiúk első szóra az asztal mellé sorakoznak katonás rendben, a kicsi apja öléből édesanyja ölelésébe vándorol, az ajándékba kapott csokoládésdobozt az óvodáskorú András kaparintja meg, maga előtt tartva biztonságban. Kiderül, az édesapa csak a riport, na meg a családi fotó kedvéért nem ment Borszékre sürgős ügyeit intézni – mert hogy is nézne ki a családi fotó családfő nélkül? Működő munkamegosztás Jenő ugyanis építkezési vállalkozó, a Laczkó ProdCom Kft. ügyvezetője, csapata mindent vál­lal, ami építkezés, kezdve a kőművesmunkától az ácsoláson át a burkolásokig. – Munka akad, hála Istennek, idehaza is, nem kell külföldre menni érte – mondta az édesapa, nem titkolva, hogy korábban, míg kisebb volt a család, külföldet is megjárta csapatával. Aztán ahogy gyarapodott a család, lemondott a külföldi munkavállalásról, és nemcsak azért, hogy gyermekei és felesége közelében lehessen, hanem azért is, mert a külföldi munkáltatók nem mindig voltak becsületesek a jóhiszemű székely mesteremberrel. – Volt rá példa, hogy elvégeztük a munkát, de a fizetség elmaradt – közölte az apa, kifejtve, ilyen itthon, az országon belül vele eddig nem fordult elő. Amúgy építőcsapatával megfordult az ország nagyvárosaiban, Kolozsvártól Bukarestig mindenhol dolgoztak, többnyire alvállalkozóként. Most épp Borszéken van munkájuk, az önkormányzatnak dolgoznak, látogatásunk után oda igyekezett, egyeztetni a munkáltatóval. Emellett az édesapa a háztáji munkákból is kiveszi a részét, hiszen állatokat tartanak, pityókát, zöldségeket termesztenek. – Amit csak lehet, igyekszünk házilag előállítani a hústól a tejen, tojáson át a zöldségekig – részletezte Jenő. Mindezt a nagyobb fiúkkal közösen végzi, akik már tehenet fejni is tudnak. Az édesanyát mentesítették az ilyen feladatok alól, mert úgy vélik, neki bőven elég a család összefogása, a gondoskodás hat férfiról, a házimunka és a kis Máté nevelése. – Szégyen is lenne, ha ennyi férfi mellett az állatok gondozása is rá maradna. Anyának semmi keresnivalója a hátsó udvaron, elég neki a benti munka. A munkamegosztásban is a hagyományokat követik: a férfiak dolga a kinti, míg az asszonyé a benti munka. Igaz, hamar kiderül, a két nagyfiú édesanyának is sokat segít, míg Botond a kisebbeket dajkálja, addig Ákos, ha kell, főz is. – Egy tojásrántottát, szalmapityókát bármikor elkészítek, és szendvicset is tudok – jelentette ki a legnagyobb testvér. A rendrakásból viszont mindenki kiveszi a részét, a kis Mátét leszámítva, még a négyéves András is büszkén húzta ki magát, ő is szokott takarítani. Sok testvérrel vidámabb az élet Bár Éva rendszerint a kilencliteres fazekát teszi fel a kályhára, ha főzni készül, állítja, jó szervezéssel könnyen boldogul népes családjával. – A szabadidőm is több, mióta többen vagyunk, a nagyfiúk sok terhet levesznek a vállamról – mondta az anya, akinek nem ismeretlen a nagycsalád, hiszen ők négyen voltak testvérek, Jenőék pedig hárman. Így számára, de férje számára is természetes volt, hogy amikor igent mondtak egymásnak, vállalták a frigyből származó gyermekeket is. – Nem terveztünk nagy családot, egyszerűen elfogadtuk a gyermekeket, akiket Isten ajándékozott nekünk – mondta az édesanya férje igenlő bólintása közepette. Ahogyan a szülőknek természetes a sok gyermek, úgy a fiúk is természetesen viszonyulnak a sok testvérrel járó bonyodalmakhoz. Mert adódik néha nézeteltérés, de azt igyekeznek egymás közt rendezni, nem rohannak minden apró-cseprő sérelemmel a szülőkhöz. Az egyetlen számítógépen is békésen megosztoznak, csupán a huncut András szokott békétlenkedni, ha a nagyobb fiúk félreállítják a gép mellől. Ő ugyanis reggeltől estig mesét nézne. – Unalmas lenne testvérek nélkül – szólalt meg Botond: bár osztozni kell mindenen, semmiért nem adná, hogy testvérei vannak. A Laczkó fivérek nem álmodoznak tengerparti nyaralásról és külföldi kirándulásokról, ők ugyanis tudják, csak idő kérdése, és édesapjuk elviszi őket mindenhová, ahová kívánkoznak. Laczkóéknál a nyaralást az erdei kirándulások jelentik, Éva testvérének hétvégi házát szokták használni alkalmanként. De az édesapa is elviszi népes családját egy-egy üzleti útra, így több nagyvárost is meglátogattak már Kolozsvártól Bukarestig. – Kellemest a hasznossal! – mosolygott az apa, a fiúk pedig egymás szavába vágva sorolták a városneveket. Karácsonyra készülődve Laczkóék a karácsonyi készülődést sem viszik túlzásba, nincs hosszú bevásárlólistájuk, nem rohangálnak egyik üzletből a másikba az ajándékokért. Természetesen hoz az angyal a fiúknak szép, nagy karácsonyfát, és ajándék is lesz alatta. A két nagyobb fiú segédkezett a kisebbeknek levelet írni az angyalnak, de ők nem küldtek kívánságlistát. – Mindenképp hoz nekünk is valamit, ami hasznos lesz – szögezte le Botond, állítva, meg sem fordult a fejében, hogy ajándékot kérjen karácsonyra. A mindig mosolygós András azért elárulta, sok édességre vágyik, az eddig szótlan Bálint pedig egy távirányítós autót szeretne. Az édesanya nem tervez több­tételes menüsort az ünnepi asztalra, ő ebben is a hagyományokat követi. – Töltött káposzta és diós-mákos kalács biztos lesz, s egyéb is, ha Isten megsegít – szögezte le gyorsan. Az édesapa kissé restelkedve fűzte hozzá, idén nem sikerült karácsony előtt levágni a disznót, egyrészt a munkája miatt, másrészt haza kell várniuk a külföldön dolgozó mészárost, aki náluk szokta vágni a disznót. – A két ünnep között lesz a disznóvágás, és egyszerre hármat vágunk – jelezte. Így egy „mocskolással” megtöltik a fagyasztót, aztán onnan lehet egy darabig szedegetni ki a csomagokat, de borjút és bárányt is szoktak vágni, hogy ne kelljen drágán vásárolni a húst. Az ünnepre főleg lelkiekben készül a család, ki-ki a maga módján. Az édesapa csak vasárnaponként jár el a templomba, a hajnali rorátékra munkája miatt nem ér el, a családért viszont minden reggel az édesanya és Ákos imádkozik az adventi időszakban, míg Botond Bálint, András és a kis Máté álmát vigyázza. Jánossy Alíz