Kanyarjelző
Sokáig azt hittem, hogy a nagy testű, többnyire fekete luxusautók nem rendelkeznek kanyarjelzővel, ugyanis az ilyen autóval furikázók egy része nem jelzi jobbra vagy balra való kanyarodási, előzési szándékát, sem azt, hogy megállna vagy netán álló helyzetből elindulna. Hogy mégis van rajtuk sárga lámpa, ami képes villogni is, akkor derül ki, amikor tilosban állnak, gyalogátkelőn vagy kerékpársávon rostokolnak. De csak vészjelző üzemmódban működnek, s nem a vészt jelzik, hanem azt pillogtatják: magasról teszek a szabályokra, ilyen kocsival ott állok vagy megyek, ahol éppen akarok. S érdekes módon, ilyenkor rendőrt sem látni a környéken, aki szemére vetné a szabálytalankodást. Aztán kiderült, hogy nem az autóval, netán annak gyártójával van a baj, ugyanis ezekben a kocsikban is alapfelszereltség a kanyarjelző, a gond a sofőrrel van.
Minap több mint 2000 kilométert vezettem rövid idő alatt, s az időjárási front vagy a nagy meleg hatására mintha az úton szabálytalankodó is több lett volna, mint más, szokványos napon. S érdekes módon a türelmetlenkedők, a záróvonalon kocsisort előzők, a vasúti átkelőnél az álló kocsisor elébe vágók, a baleset vagy nagy forgalom miatt csigatempóban haladó kocsisorból kiugrók zöme nagy, fekete luxusmárkát vezető fiatal volt. Életkoruk és magatartásuk arra engedett következtetni, hogy nagy valószínűséggel nem ők maguk izzadtak meg a kocsi áráért, hanem apuka-anyuka ajándékozta meg vele. Ha ők gürcölték volna össze az eurótízezreket, talán jobban vigyáznának a járgányra, arra, hogy nehogy karcolás essen rajta, nehogy meggyűrődjék rajta a bádog koccanás következtében, ne sérüljön a felni vagy a felfüggesztés a ki nem került gödörben.
De hát bizonyára a „könnyen jött, könnyen megy” mentalitás vezérli őket autóvezetés közben, s az anyagiakra vonatkozó lazaságot az emberi életre is kivetítik. Nem tudják, hogy mindenki csak egy élettel rendelkezik, nem úgy működik a való világ, mint a videojátékok, amelyekben a játékos által vezérelt főhősnek két-három élete van, s ha az is odalesz, újabb hőssel vághatunk neki a virtuális kalandnak.
Külön kell szólni a körforgalom használatáról, ugyanis mifelénk egészen más szabályok uralkodnak, mint másutt: itt bemenetkor indexel a sofőrök többsége, a bal oldali égő villog, de már elfelejtik vagy fölöslegesnek tartják jelezni, hogy hol szeretnék elhagyni a körforgalmat. Azaz a belépni szándékozó gépkocsivezető ki kell várja, hogy vajon mit tesz a körforgalomban lévő, közeledő autó. S az is érdekes, hogy külföldön egyből tudják a hazai sofőrök is, hogyan kell használni a körforgalmat, s a közlekedési szabályok betartását is szigorúbban veszik.
A fekete luxuskocsik okozta bosszúságnál nagyobb volt a döbbenet, amikor Temesvártól Déva felé tartva az autópályán juhok tetemét és kivasalt kutyát láttam: nem lehetett kellemes a találkozás a bóklászó állatokkal 130 km/óránál… Tehát nem elég, hogy az úttesten a festés rossz minőségű, hogy vaksik a két szélen a szalagkorlát fényvisszaverő elemei, még a védőkerítés is rossz minőségű, veszélybe sodorva az autósokat azáltal, hogy nem tartja távol a bóklászó állatokat.
Mintha nem lenne elég az emberek többségének a kanyarjelzővel nem rendelkező fekete kocsik vezetőinek vagánykodása…!
Sarány István